"A neheze még hátravan?"
Kereső  »
XVIII. ÉVFOLYAM 2007. 10. (480.) SZÁM - MÁJUS 25
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Onnan nézek szerteszét - Hamubasült kultúra
Király László
Vivát!
Szilágyi István
Útban Torda s Trója között
Pomogáts Béla
Kolozsvár költője - Töredékek Lászlóffy Aladárral
Szőcs István
Jegyzet - Sikaml össze has irbir
Szabó Róbert Csaba
Csomagok, bőröndök, táskák
Hajós János
Piercing
Hálaének
Fűszál
Az elvont gombolyag
Dimény Lóránt
Volle
Cseke Róbert
Amikor málnaízű voltál
Már úgy elhűltek a vállfák
Netán
Barátaimnak
Majdnem egy év és Apollinaire-ről magasabb szinten beszélhetünk:
Berlin
Kántor Lajos
Az Idő Vaskalapja (befejező rész)
Lászlóffy Csaba
Hiányzol-e magadnak? (folytatás előző számunkból)
Gömöri György
Nauplion fölött
Terényi Ede
Kodály 125. - Zrínyi szózata - Kodály szózata
Júniusi évfordulók
 
Szilágyi István
Útban Torda s Trója között
XVIII. ÉVFOLYAM 2007. 10. (480.) SZÁM - MÁJUS 25

Rémlik, az istenek olykor kiválasztanak a világba, életbe indítandó lelkek közül egyet-egyet, akit azzal ajándékoznak meg – vagy azzal sújtanak? – hogy majd ráterhelik megélendő élményként mindazt, amit egy vidék, néha egy földrésznyi táj tágas terein az idő összehordott: kincset és kacatot – szellemit csakúgy, mint érzékekkel közelíthetőt. No meg örvendezzen és szenvedjen végig a kiváltságos minden emberrel történhetőt – hogy aztán azt, ami mindebből megérintette, tartsa számon, őrizze meg, hogy fölmutathassa, amikor majd odahordja betűBÁBEL falai alá. Erre minálunk Lászlóffy Aladár választatott ki. Hogy pedig e megbízatásnak sikerrel járhasson a végére, adtak ehhez neki az égiek (vételeztek számára a szertárból?) egy egész ceruzacsonkot, majd két hüvelyknyi hosszút... Hogy legyen mivel hadakozzék, mire támaszkodjék, mivel míveljen – örökké útban Torda s Trója között. Egy olyan életidő évtizedeiben, melyekben több ember élt a földön, mint ezek előtt bármikor. És több gyalázat, kurvaság esett meg az emberrel, hogysem azt valaha is számba vehetné a maradék. Levitézlett eszmék rothasztják az elmét; ezernyi megkergült enciklopédia milliom szárnya verdes kétségbeesetten. Az eljövendő gazdátlanság rémképe gyötri a fóliót? Miután a kódexmásoló műhely fedele beszakadt?...
Közben minden ilyesmi állapot igazából a szertelen szellem prérije. Mely egyben olyan panaszos iroda is, ahol a bioszféra minden nyüszítőjét meghallgatják. Hogy aztán együttérző makroháborgás legyen az ítélet – mikroesszében elbeszélve. A Lászlóffy Aladáré féle zabolázhatatlan természetű tehetség számára, elképzelhető, hogy e nyugtalan kor akárha valami földi paradicsom... (Csak persze jósorsunk óvjon az efféle édenben a társbérlőktől.)
...Amúgy minden létező összevethető, s ha e műveletből példa nyerődik, az mindjárt üzenet-hordozóvá facsarható. No meg ha az állítások, ítéletek színe-fonáját egymást tagadóvá forgatjuk, az igyekezet máris morált gyöngyözik:

„Teremtsetek rendet, hogy legyen, mit megtagadnom,
Jöjjön hát a káosz, hogy legyen, mit rendberaknom”.

„Vigyázzátok az almavirágot, (de/és)
Ne tapossátok el a cserebogarat”.

„Viseljétek gondját kékvércsének, ölyvnek, (de/és)
Óvjátok féltőn a nyúlfiakat”.

„Ne öldössétek az örményeket, (de/és)
Engedjétek szabadon Nazim Hikmetet”.

„Miért füstöl s okádja a lávát a Vezúv?
Meddig marad még nyugton a nyavalyás?”

„Reneszánsz hordák rontják, borogatják a gótikát.
Neandertáli Pupunyenyere tata szolgálati kőbaltája
kicsorbult a nagy hadonászásban”.

„Óriáshomárollót hozatunk messzi tengerekről transzszilván tallérokért.
Hogy ez mire lesz jó nekünk? Hagyjuk már az örökös kispolgári haszonelvűséget, – kovászosugorka szagú. Ehelyett a becses szerzeményt őrizendő vásároljunk Simson-puskát fél marék sestertiusért kótyavetyén”.
Mind e közben Hephaisztosz bácsi ólomkatona öntéshez készülőd’; (megrendelő az aranyosrögösi pionírtanács). De nem ám valamely tűzhányó mélyén lát neki a melónak, hanem fönn az Attila út 36 szám alatti padláslakás-Olümposzon, ahol majd a cserépkályha lesz a kohó.
...Míg bámuljuk, hogy a mester bozontos szemöldöke-billenése mint rendezi sorba, s küldi csatába a sereget, körülöttünk egyre gyarapodnak, majd nőnek, növekednek a könyvoszlopok, folyóirat-halmok, újságkupacok. Mikor már-már a vállunkig érnek, elkezdenek csendben ringani, hullámozni velünk. Aztán a hullámok tovasodorják e Gutemberg-hagyaték darabosát, s cseréptetőig töltik fel a szomszéd padlásteret vele. Ahol majd jólnevelt menyétcsalád őrzi a sok láda kultúrát. A Menyétszülék vizsgáról várják haza a fiakat, majd egérfüle-farka-csemegével traktálják a kis doktoranduszokat.
– A nehezén már megint túl vagyunk – sóhajtja menyét mama.
– Vagyunk a nyavalyát, – legyint a morózus atya. – A neheze még hátra van.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében