"Álmomban belakunk egy házat"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 16. (798.) SZÁM – AUGUSZTUS 25
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Városállam
Demeter Zsuzsa
A magukra maradottak elszántságával. Beszélgetés a 85 éves Tar Károllyal
Tar Károly
Szeletelt gondok
Gazda József
Száz év megpróbáltatottság
Király Farkas
Király Farkas versei
Codău Annamária
Az elveszettség dimenzióinak szétfeszítése
Szallós Kis Csaba
Szallós Kis Csaba versei
Komáromy Bese
Komáromy Bese versei
Sztaskó Richard
Sztaskó Richard rövidprózái
Hellmut Seiler
Hellmut Seiler versei
Borsodi L. László
Amiket sosem mondanál ki
Mohai Szilvia
Mohai Szilvia rövidprózái
RITTER GYÖRGY
Újrajátszva
Matei Vişniec
Az ember, aki magában beszél (Omul care vorbeşte singur)
Tamás Dénes
Emberek és állatok (és növények)
Fleisz Katalin
A kimondás szenvedélye
Jakabffy Tamás
Hangfelvétel-múzeum 6.
MÁRTON EVELIN
A vonal eleganciája
 
Papp Attila Zsolt
Városállam
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 16. (798.) SZÁM – AUGUSZTUS 25

Amikor a bürökpohár

rendeltetési helyére ér,

a polisz visszanyeri méltóságát.

 

A polgárság időben ébred, hogy lássa

Szókratészt elmenőben. Az embert,

akinek mindig csak a háta látszik,

ahogy lábai nyomán elburjánzik

az út. Szeretői és rabszolgái

a külső kapuig kísérik, nekik ott

véget ér az örökkévalóság, míg ő

szó szerint túlmegy minden határon,

a városállamén és önmagáén,

amikor fenékig üríti.

 

A város mint összecsukható doboz,

sarkainál címerállatok vigyázzák

a nyugalmat és az üzenetvivő

zavartalan útját a közösség

szíve felé, ahol végre helyreáll

a rend. Így történhet, hogy a száműzők

és a száműzöttek teste is ugyanazt

az ökoszisztémát táplálja – végül

eggyéoldódik minden folyó, amely

korábban szétfutott külön tengerekbe.

Akármilyen az irány, mindig számított,

hogy Caesar vagy Brutus a polisz arca,

mert arról közmegegyezés született,

hogy Cicero sosem lehet az. Vagy a kéz,

amely tartja a tőrt, vagy a mellkas, amelyen

áthatol. Változnak az emelkedő kezek

és a süllyedő mellkasok, csak a keret

marad, amely lehetőséget teremt a

rituális ismétlődésekre. Kívül

a barbárok figyelnek, belül alig

ébred a város, lesi a selyemzsinór

vonulását saroktól sarokig.

 

Tektonikus rengések rajzolják újra

a térképet: jelzik az átmenetet a

birodalomba; idegek, erek futnak

át törékeny testén. Szókratész sétája,

Cicero kivágott nyelve, Caesar szívében

tőr, Brutus kezében a megszerzett

jogar, a címerállatok kóstolgatják

egymást a távozókkal és érkezőkkel:

az ökoszisztéma végül kihányja

mindet magából. Olyan színben játszik,

mint az erdő egy csöndes mészárlás után.

 

A halottak a remélt feltámadás

után is száműzöttek maradnak.

 

Ebben az órában válik külön

a polisz a minden-mástól, és amíg

a bürökpohár rendeltetési

helyére elér, visszafogad.

 

 

 

 





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében