|
|
Szallós Kis Csaba
Szallós Kis Csaba versei
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 16. (798.) SZÁM – AUGUSZTUS 25
|
kék a hullámok megnyugtatnak de tudod hogy a víz sós ezért szorongani kezdesz mondhatni indokolatlanul kedvenc közhelyeid a hajnal a madarak a horizont legyenek közel ha kapar a torkod nyálazd meg az ég alját szád peremét végy egy mély levegőt és mondd azt a tengernek hogy majd legközelebb megtanítod úszni fabula és abban a pillanatban szájában valami furcsa rózsaszín tollú állattal a krokodil megértette hogy soha nem fog tudni repülni örökletes az emberek mind fel akarják falni egymást, a szájakkal kezdik. beszédtanulás leszakítom az erdők szagát magammal viszem a vadállatok ösztönös félelmét és bizalmatlanságát belélegzem darazsak fulladását állóvizekben felszedem a lekaszált kikericseket legközelebb halott madarak nyelvén fogok megszólalni minimal halkan megbolondulunk közben táltosok útjairól mesél a minimal techno bólogatsz bólogatok aszinkron kattogunk ez a tavasz a fáknak silent party tempóban hajladoznak az ágak ritmusban rügyezés virágok a vizuálok egymásba hajló emberek között a legrövidebb út a hallgatás éden meztelen akarok lenni minden más kamu. múltkor még láttam Ádámot és Évát a piac mellett kéregetni. csak ritkán kapnak pár gyümölcsöt. eladósodtak és a tulajdonos kipakolta őket. amióta hajléktalanok, igen, pontosan azóta tudom, hogy a gondolkodás megöli a lelket és a tudás óta nincs öröklét. persze mindez nem jelent semmit, Ádám ivott, Éva lopott, nem tudunk hollétükről. Szallós Kis Csaba 1998-ban született Kolozsváron, jelenleg a BBTE informatika szakán tanul. Különböző szakterületek határainak összemosásával szeret foglalkozni. Ilyen például a vers ∩ geometria.
|
|
