A fal morajlása
(Das Rauschen der Mauer)
Édesanyám szeretetére emlékezve
Kissé izgatott voltam, kezemet anyám
fogta, amikor váratlanul – sok órányi,
fárasztó vonatozás után – a tengernél voltunk, a tengernél!
Nem is láttam a tengert, úgy megrendültem
a magasan tornyosuló fal láttán, amely ráadásul morajlott is.
Próbálkozásom során, hogy a hullámverést túlharsogjam,
kérdésem,
„Hol a tenger?”, szinte elsüllyedt. És szilárdan elhatároztam,
hogy valamikor ezen a falon, amely velem szembe hömpölygött, és
szinte agyonnyomott, átmászok.
Dekoráció, rejtett szándékú
(Deko, hintersinnig)
„Mit is akar ez a vakítón villogó lámpafüzér
a teraszán ábrázolni – szamarat,
tevét, vagy talán rozmárt?”,
kérdezem a szomszédot advent első vasárnapján;
és: „Szépnek tartja?”
„Nézze”, válaszolja, „a karácsony
nekem semmit sem jelent;
de ilyentájt gyakran vagyunk távol,
és meglehet, a dekoráció
elijeszti a betörőket”.
Szemüveg
(Augengläser)
Évekig, mit is mondok: évtizedekig viseltem,
mert előírták, a szemüveget,
hogy szemlátomást jobban felismerjem:
a betűket az iskolatáblán, az orgonabokrokat odakint,
a felhőszörnyetegek körvonalait, a jóságos mosolyt,
a játszadozó lányok lágy körvonalait,
a viruló ajkak finom barázdáit,
és nem utolsósorban, telt holdjaikat, ha hintáznak –
szinte elmosódtak a szemem előtt,
és egyszerre valamennyit rendesen láttam.
Nemrég közölte velem az optikus,
egyáltalán nem lenne szükségem szemüvegre, tisztábban látnék nélküle.
Most komolyan el kell tűnődnöm rajta: mit is
láttam én egész idő alatt valójában?
Az első szónál
(Beim ersten Wort)
Az első szónál, amely nem jut eszébe,
véget vet mindennek; senki sem hallotta meg,
vagy nem vette komolyan az idős zenetanár
többértelmű üzenetét. Elvégre
a hegedűórái keresettek voltak, és
feleségével együtt virágokat nevelt a kertben,
különösen „szegecskéi”, a fehér barátszegfűk
szereztek gyermekes örömöt a vevőnek.
Egy délelőtt hátul a kocsiszínben lógott a kötélen.
Mintha három nap alatt összezsugorodott volna,
úgy állt mellette az özvegy hitetlenkedve
a gyászbeszéd alatt. Hozzáhajoltam,
és hallottam, amint többször elakadva mondja: „A szó…
amely… nem jutott eszébe…, egy világoskék,
csillag… formájú… virág… volt”.
A méhraj
(Der Schwarm)
Gabinak, apja emlékezetére
A nagy kiterjedésű, Házsongárdnak nevezett temetőben,
bár népes a gyászmenet, a kősorok között eltéved.
Miközben a lelkész a záróbeszédbe kezd, zümmögéstől vibrál
a levegő, melybe most mindannyian néznek, és egy méhraj száll
le dongva; amikor mindenki hallgat, megváltoztatja színét, formáját, aztán szinte mozdulatlanul
megáll pár pillanatra a koporsó felett; megfordul, más alakot ölt,
mélyhangú menet a nyitott sír felett – és fellendül, mintegy meghajolva, a megnyílt égbe,
hogy szokása szerint a méhészét kövesse.
A táncos az arany golyón
(Der Tänzer auf der goldenen Kugel)
A salzburgi Dóm téren
A hercegérseki palota tornyokkal tűzdelt színfala előtt
a szikár férfi szilárdan veti meg lábát az arany golyó
sima domborulatán, anélkül, hogy meginogna, mintha észre sem
venné, hogy ez
vele együtt forog, miközben maga a golyó is nehezen tartja magát
egy óriásgolyón, amely a világűrben száguld, és egy tengely körül
forog, amelyről
a táncosnak fogalma sincs.
Eközben megbabonázva bámul az imbolygó szappanbuborékra,
melyen egy körömnagyságú érsek ujjongva
ropja a tarantellát.
BENŐ ESZTER fordításai
Hellmut Seiler Németországban élő költő, műfordító. A Brassó megyei Kőhalmon született 1953-ban. Germanisztikai és anglisztikai tanulmányait Nagyszebenben végezte, majd Marosvásárhelyen tanított. 1988-ban telepedett ki Németországba. Irodalmi munkásságát több díjjal is kitüntették, pl. a Würth-díjjal (2000) és az Irseer Pegasus díjjal (2003). A Német Írószövetség és a Nemzetközi PEN tagja, 2014-től az Exil-PEN főtitkára.
