Szereplők
NŐ 1 FÉRFI 1
NŐ 2 FÉRFI 2
Első szekvencia
Egy helyiség. Függönyökkel takart ablak. Szék az ablak előtt. Egy másik szék az ablak bal oldalán. NŐ 1 áll a függöny előtt, az óráját nézi. NŐ 2 az ablak melletti széken ül, leskelődik a függöny résén keresztül.
NŐ 1: Mit látsz?
NŐ 2: Semmit.
N1: Várj még. (Feszülten nézi az óráját.) Most! Megérkezett?
N2: Pompás! Megérkezett.
N1: Nem megmondtam? Pontosan hat lesz egy perc múlva. Tíz éve hat előtt egy perccel érkezik.
N2: Bolond!
N1: Várd ki a végét! Mit csinál?
N2: Áll..
N1: Egyik lábát felrakta a padra?
N2: Felrakta.
N1: Most figyelj! Pontban hatkor félrehúzom a függönyöket. Ő erre úgy tesz mintha hirtelen észrevett volna valamit az égen, aztán leül a padra. (Szünet.) Most!
(NŐ 1 félrehúzza a függönyöket. Az ablakon túl egy faóriást látni. A fa mellett pad. Egy férfi áll ott egyik lábát a padon tartva.)
N1: Na?
N2: A magasba néz.
N1: Nem megmondtam? Tíz éve ugyanaz a gesztus. Leült?
N2: Leült.
N1: Most szélesre tárom az ablakot. Amint szélesre tárom az ablakot, ő előveszi a cigarettáját.
(NŐ 1 kinyitja az ablakot. A padon ülő férfi előveszi a cigarettáját.)
N1: Láttad?
N2: Különös.
N1: Ugye? Nem az az érzésed, hogy éppen azt teszi, amit én akarok? Nézd csak, sétálni kezdek az ablak előtt. Míg én az ablak előtt sétálok a cigarettát a kezében tartja.
(NŐ 1 le-fel sétál az ablak előtt. A padon ülő férfi mozdulatlan, kezében cigarettája.)
N1: Addig tartom így, ameddig akarom. Amíg nem állok meg, nem mer rágyújtani.
N2: Állj meg, hadd lám!
N1: Nem. Fél percet szoktam sétálni. Ötször oda, ötször vissza. Most megállok.
(NŐ 1 megáll pontosan az ablak közepénél. A padon ülő férfi rágyújt.)
N1: Látod? Szerintem már úgy irányítom, mint egy marionettet. A leégett gyufát addig tartja ujjai között, amíg én felemelem a karom.
N2: Vajon miért jön?
N1: Nem tudom. Tíz éve kérdem, mi is történik tulajdonképpen. Úgy hiszem, különös hatást gyakorlok rá.
N2: (elmélkedve) Megtehetnéd, hogy fejre állítsd?
N1: Nem tudom. De azt hiszem, lépésről-lépésre sikerülhet. Figyelj! Most vállból forgatni kezdem a karom. Eldobta a gyufát?
N2: Még nem.
N1: Majd eldobja. Valószínűleg nem forgattam eleget a karom.
N2: Megmakacsolta magát, nem akarja eldobni.
N1: Igen, itt okozza a legnagyobb gondot… Ezt a részt még tökéletesítenem kell.
N2: Kész! Eldobta.
N1: Nagyon jó.
(NŐ 1 masszírozni kezdi a vállát.)
N2: Fáj?
N1: Kicsit.
N2: És most?
N1: Most egy érdekes csel következik. Kezemet a szemüvegemhez emelem és mozdulatlanul állok egy pillanatig.
N2: És?
N1: És ő felemelkedik a padról.
N2: Nem hiszem.
N1: Várd ki a végét.
(NŐ 1 kezét szemüvegéhez emeli. A padon ülő férfi felemelkedik.)
N2: Felállt! Felállt!
N1: Törölgetni kezdem a szemüvegemet, ő pedig sétál a pad előtt.
N2: Az áruló, nem sétál…
N1: Várj, még nem láttam neki… Hova az ördögbe raktam a zsebkendőmet?
N2: Micsoda? Nincs zsebkendőd? Mindent el akarsz rontani?
N1: Mindig a fürdőben felejtem a zsebkendőm…
N2: Elveszítjük! Járni kezd a saját feje után…
N1: Nem, meg se mozdul, amíg rá nem lelek a zsebkendőmre…
N2: Tessék, vedd el az enyémet.
N1: Köszönöm.
(NŐ 1 törölgeti a szemüvegét. A pad előtti férfi sétálni kezd a pad előtt.)
N1: (odasandítva) Jár?
N2: Jár.
N1: Meglásd, mindjárt zsebkendőt vesz elő és törölgetni kezdi az izzadtságát.
N2: Elővette.
N1: Igen? (Szemüvegét orrára helyezi) Most többször is mély lélegzetet veszek, ő pedig a fához lép és a törzshöz tapad.
N2: Nem tudnád sétáltatni még?
N1: Azt hiszem, igen. De nem akarom erőltetni.
N2: Érdekes volna látni, mennyit bírod sétáltatni…
N1: Azt hiszem, tudom még tartani. Azt hiszem, bármit csinálhatok belőle. Csakhogy félek.
N2: Félsz, hogy elszalad?
N1: Nem tudom. Nem akarok szenvedést okozni neki. Végülis, kötődöm hozzá. Érted? Tíz éve hallgat rám, anélkül, hogy megnyikkanna. Egyszer sem maradt el. Kötelességemnek érzem, hogy ne hajszoljam túl.
N2: pompás lenne rávenni, hogy vájja ki az egyik szemét.
N1: (mély levegőt vesz): Nem, nem… Most nem… Tán később, néhány év múlva… (mély levegőt vesz) Odatapadt?
N2: Oda.
N1: Amikor befejezem a légzéseket, ő eloltja a cigarettáját. Aztán eloltja a cipője hegyével.
N2: Meddig tartod a légzéseket?
N1: Hagyom, hogy még szippantson néhányat.
N2: Miért? Parancsold, hogy most oltsa el.
N1: Kár a cigarettáért. Tudom, hogy szeret cigizni. Fájna neki, ha rákényszeríteném, hogy túl hamar dobja el.
N2: Azt hiszem, a filterhez ért.
N1: Igen? Akkor megállok. (Szünet.) Eldobta?
N2: Igen.
N1: Nos hát, ez minden.
N2: Elég kevés.
N1: Azt gondoltam, idővel még kitalálok néhány figurát…
N2: Hiba lenne most veszni hagyni, ezen a szinten… Én a velőt is kifacsarnám belőle.
N1: Nincs más dolgod, mint találni valakit magadnak.
N2: Zsebre vágta a kezét.
N1: Igen? Ez jelzi, hogy csukjam be az ablakot.
N2: És ő?
N1: Elmegy, miután az ablakot becsuktam.
N2: Hallod, úgy tűnik, a fickó mond valamit…
N1: Igen, nekem is úgy tűnik.
N2: Úgy tűnik, magában beszél.
N1: Igen, egy ideje elkezdett magában beszélni…
N2: Talán szerelmes szavakat mormol. Talán elszalasztasz egy nagy szerelmet.
N1: Ki tudja?
(NŐ 1 becsukja az ablakot)
N2: Elment?
N1: El.
Második szekvencia
Egy fa. Egy pad. Némi távolságra fal, ablakkal. Az ablak zárva, függönyei behúzva. A fa mögött két férfi. Egyikük órát tart kezében.
FÉRFI 1: Mennyi?
FÉRFI 2: Hat óra lesz két perc múlva.
F1: Figyelj! Hat előtt egy perccel kilépek a fa mögül. Egyik lábamat felrakom a padra, ő pedig félrehúzza a függönyöket.
F2: Nem hiszem.
F1: Majd meglátod. Tíz éve mindig ráveszem, hogy pontban hatkor elhúzza a függönyöket..
F2: Bolond.
F1: Nem tudom. De úgy hiszem, különös hatást gyakorlok rá.
F2: Most!
(FÉRFI 1 kilép a fa mögül és közeledik a padhoz. A másik férfi rejtve marad. FÉRFI 1 felrakja egyik lábát a padra. A házban valaki félrehúzza a függönyöket.)
F1: Láttad?
F2: Talán mindig így húzza el…
F1: Nem, mert ez még nem minden. Most felnézek az égre. Ahányszor csak felnézek, ő kinyitja az ablakot.
F2: És ha nem nézel fel?
F1: Mi értelme, hogy ne nézzek fel? A fontos az, hogy ő kinyitja az ablakot, miután én felnézek és leülök a padra.
F2: Feltétlenül le kell ülnöd?
(Férfi 1 felnéz és leül a padra. Az ablakot kinyitja egy nő.)
F1: Hagyom, hogy egészen pontosan fél percig sétáljon le-fel. Ötször jobbra és ötször balra. Aztán rágyújtok. Számolhatsz.
F2: Számolok.
F1: Mennyi van még hátra?
F2: Még van egy kevés.
F1: Ha rágyújtok, megáll.
(FÉRFI 1 rágyújt. Ezzel egyidőben a nő megáll az ablak előtt.)
F2: Megállt! Megállt!
F1: Nem megmondtam? Az ujjam köré csavarhatom. Most láss egy még jobbat. Kezemben tartom a leégett gyufaszálat, ő pedig felemeli a karját és forgatni kezdi.
F2: Meddig tudod így tartani?
F1: Úgy hiszem, jó sokáig… De nem akarom.
(FÉRFI 1 kezében tartja a leégett gyufaszálat, a nő az ablakban a karját forgatja.)
F1: Amint eldobom a gyufát, nyomban leengedi a karját, aztán a vállát masszírozza és kezét a szemüvegéhez emeli.
F2: Most épp a vállát masszírozza.
F1: Talán túl sokáig hagytam felemelt karral.
F2: Semmi gond. Hagyd csak szenvedni.
F1: Nem akarom, hogy szenvedjen. Kötődöm hozzá. Annyira szófogadó és hajlékony, hogy elérzékenyít.
F2: Érzelgős vagy és ez nem jó jel.
F1: Szemüveghez emelte a kezét?
F2: Igen.
F1: Na tehát, most teljesen paff maradsz. Felállok és ő erre törölni kezdi a szemüvegét.
(FÉRFI 1 feláll. Az ablak előtti nő leveszi a szemüvegét és törölgetni kezdi. Azonban, míg rálel a zsebkendőjére, néhányszor körbenéz.)
F2: Nesze neked.
F1: Mit csinál?
F2: Néz szerteszét.
F1: Ez a mozzanat megijeszti általában.
F2: Megtalálta.
F1: Törli?
F2: Törli.
F1: Ez van. Néha késztetést érzek, hogy álljak és nézzem, meddig tudom így tartani, zsebkendővel és szemüveggel a kezében.
F2: Csak tudd: én nem kegyelmeznék neki. Az utolsó csepp zsírt is kifacsarnám belőle.
F1: Nem tőle félek. Néha csak attól, hogy mekkora hatalmam van felette. Egész egyszerűen elönt a félelem a gondolatra, hogy mit tehetnék, érted?
F2: Értem.
F1: Meggyőztelek?
F2: Meggyőztél.
F1: Most sétálni kezdek a pad előtt. Én is előveszem a zsebkendőmet és letörlöm az izzadtságot.
F2: Leizzadtál?
F1: Nem, sosem izzadok. De amikor előveszem a zsebkendőmet, ő orrára helyezi a szemüvegét. Ez így van, mint az ok és az okozat.
(FÉRFI 1 előveszi a zsebkendőjét, a nő az ablakban orrára helyezi szemüvegét)
F1: Ez van. Látod, hogy veszi a levegőt? Valahányszor előveszem a zsebkendőt és letörlöm az izzadtságom, orrára tűzi szemüvegét és teljes erővel szívja be a levegőt.
F2: És hogy állítod meg?
F1: Finoman. Ha a fához tapadok és eldobom a cigarettát, abbahagyja.
F2: Hagyd még lélegezni.
F1: Hagyom. Nem pazarlom a cigarettát, szeretem filterig szívni.
(FÉRFI 1 filterig szívja, aztán eldobja a cigarettát. A nő az ablakban felhagy a lélegzéssel.)
F1: Ennyi az egész. Most mehetünk.
F2: Kár. Még kitalálhattál volna valamit.
F1: Mégis mit? Nem volt elég?
F2: Becsukta az ablakot.
F1: És nem kérded, miért?
F2: Miért?
F1: Mert zsebre vágtam a kezemet. Tíz éve, ahányszor csak zsebrevágom a kezemet, ő becsukja az ablakot. Na, tetszett?
F2: Igen, de közben úgy tűnt, mintha egyre csak járt volna a szája.
F1: Igen, nekem is úgy tűnik, hogy az utóbbi időben elkezdett magában beszélni.
F2: Megyünk?
F1: Megyünk.
KARÁCSONYI ZSOLT fordítása
