"nem is maradt más emlékképük"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 17. (799.) SZÁM – SZEPTEMBER 10
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Erdélyi gifek 1. Vaszilij Bogdanov az üveg mögül
Tamás Dénes
A figyelem térszerkezetei. Interjú Láng Zsolttal
MARKÓ BÉLA
Aki nem változott. Búcsú Bogdán Lászlótól
Karácsonyi Zsolt
Száz sor magány. Bogdán László miatt
BORCSA JÁNOS
Az alkotással több lesz a világ. Hornyák József olvasása közben
Zalán Tibor
Emléktelen idő
Ciprian Măceșaru
Ciprian Măceșaru rövidprózái
Jeremy Allan Hawkins
Jeremy Allan Hawkins versei
Dénes Anita
High Life
GOTHÁR TAMÁS
Gothár Tamás versei
Dimény H. Árpád
Dimény H. Árpád versei
Döme Barbara
Körkapcsolás
BENE ZOLTÁN
Perverz és aljas
Ferdinandy György
The cat love me best
Oláh András
Oláh András versei
Papp Attila Zsolt
Az okos leány filmfesztiválja. Beszámoló a 19. TIFF-ről
Bartha Réka
A „homeless” színház csodája Brassóban
RITTER GYÖRGY
„Versek”
Mărcuțiu-Rácz Dóra
majdnem-vegleges.pdf
Homokóriást építeni viharban
Jakabffy Tamás
A musica ecclesiastica és az egymásra-találtatás
HORVÁTH BENJI
Erdélyi gifek 2. Fade to blue (reflexek Bába István festményeihez)
 
Zalán Tibor
Emléktelen idő
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 17. (799.) SZÁM – SZEPTEMBER 10

Amikor belépett nem érzett

még semmit Az ütés csak később

valamennyivel a szív fölé

Nem találta különösebben

érdekesnek Az látszott hogy fér

fiből van első pillantásra

Úgy levőként s nem tolakodón

Amaz látta őt az ajtófény

keretébe belépni Démon

 

vagy angyal Felállt Bámulta De

nem gondolta hogy valaha is

köze lehet hozzá Ő nyújtott

kezet ahogy egy nőnek illik

Különösen ha amannál sok

kal fiatalabb Kézfogása

durván férfié volt és meleg

Milyen erős a keze gondolt

a Milyen keskeny a nő keze

 

gondolta Eszébe sem jutott

hogy hosszabban tartsa az övé

ben mint illenék vagy mint aki

titkos jelet akar adni Az

aurája körül bíbelőd

ött közben Zakó A trikóján

ott vöröslött a szíve Ott volt

még egy harmadik is Azután

ezek majd egyre többen lesznek

 

Kávét ivott Amaz reggeli

sört Másnapos A cappuccino

árt a fasznak dünnyögött De a

nőknek jól áll Nekik nem kell áll

niuk Jól elvolt a maga egy

ügyűségével Ha most fújna

a szél szállna a haja Ő az

kavargatta a kávéját a

kiről annyi rosszat mondanak

 

Nézte és nem félt tőle Mit árt

hat neki Kiegyensúlyozott

volt éppen Megingathatatlan

Ritkán ül trikót hordó zakós

férfiakkal egy kávéház mély

én Talál-e ez a szép préda

ebben a pernye szagú renget

egben magához nagyragadoz

ót És a verőerét nézte

 

Azt fogja átharapni ha el

jön az ideje Ami nem fog

eljönni Hogyan Semmi sem mut

atott e felé Bár még nem hang

zottak el az első szavak Val

akinek el kellene kezde

ni a beszélgetést Mit méreg

et Mit nézi a nyakamat Per

sze nem a mellemet nézi mert

 

azok nem elég nagyok De a

szememről azt mondják kimondott

an szépek A kávé párolgott

a sör hűvös harmatot vont poh

ár falára a műmárvány asz

talon A padló alatt halkan

neszezett az eltévedt vakond

A járatok sokfelé vezet

tek Építettek és romboltak

 

Amaz a tengert szerette Ő

a halkabb vizekre esküdött

Nem tudták a másik mennyire

fertőző Nem tudták egymást Nem

tudtak egymásról még semmit Mi

sodorta egy asztalhoz őket

A véletlen Vagy talán a har

madik akarása A vakond

már az ég járatain fúrta

 

magát a fény forrása felé

Még az aurájával volt el

foglalva Egyenes derékkal

ült A felsőteste hosszú és

kellő hosszúak a combjai

Szél ha fújna haja lobogna

A kávé kihűlt A sör fölmel

egedett Az eltelt időről

nem is maradt más emlékképük

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében