"nem is maradt más emlékképük"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 17. (799.) SZÁM – SZEPTEMBER 10
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Erdélyi gifek 1. Vaszilij Bogdanov az üveg mögül
Tamás Dénes
A figyelem térszerkezetei. Interjú Láng Zsolttal
MARKÓ BÉLA
Aki nem változott. Búcsú Bogdán Lászlótól
Karácsonyi Zsolt
Száz sor magány. Bogdán László miatt
BORCSA JÁNOS
Az alkotással több lesz a világ. Hornyák József olvasása közben
Zalán Tibor
Emléktelen idő
Ciprian Măceșaru
Ciprian Măceșaru rövidprózái
Jeremy Allan Hawkins
Jeremy Allan Hawkins versei
Dénes Anita
High Life
GOTHÁR TAMÁS
Gothár Tamás versei
Dimény H. Árpád
Dimény H. Árpád versei
Döme Barbara
Körkapcsolás
BENE ZOLTÁN
Perverz és aljas
Ferdinandy György
The cat love me best
Oláh András
Oláh András versei
Papp Attila Zsolt
Az okos leány filmfesztiválja. Beszámoló a 19. TIFF-ről
Bartha Réka
A „homeless” színház csodája Brassóban
RITTER GYÖRGY
„Versek”
Mărcuțiu-Rácz Dóra
majdnem-vegleges.pdf
Homokóriást építeni viharban
Jakabffy Tamás
A musica ecclesiastica és az egymásra-találtatás
HORVÁTH BENJI
Erdélyi gifek 2. Fade to blue (reflexek Bába István festményeihez)
 
Jeremy Allan Hawkins
Jeremy Allan Hawkins versei
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 17. (799.) SZÁM – SZEPTEMBER 10

Hogy könnyebb legyen

(To Ease Yourself)

 

 

ha megbocsátást keresel az első

lépéshez kell egy vadon

 

hogy mennyire vadnak kell lennie az attól

függ mennyi időt töltöttél a levegőben

 

amikor lefelé körözöl majd

csak magadat kell megszelídítened

 

egész tövises kiterjedését

egy pár gumicsizmával & egy halászkéssel

 

hektárt hektár után elegyengetni mintha

osztozna a szégyenedben & meghajolna előtte

 

lábszáradat felsebző bozótok listája

kezed a munka sáros térképe

 

a munka maga a munka térképe

amiről mindig is tudtad hogy el kell végezni

 

a mocsarat lecsapolni & szintbe hozni

a csalitot visszaverni amíg eltűnik

 

amíg marad a rét

ahova visszatérhetsz

 

elég időre hogy annak lásd ami

a fű álmodón hajlik a reggeli szélnek

 

egy vadon amit kiegyengettél hogy könnyebb legyen

elviselni nélküled & azon tűnődsz

 

hagynod kellett volna elburjánzani

hagynod kellene most visszanőni

 

mielőtt a megbocsátás második lépéséhez érsz

amelyben medvévé kell lenned

 

 

 

Medvévé kell lenned

(You Must Become a Bear)

 

 

hogy értelmed megmutasd

pontyokat fogsz a tavacskából

 

a faluban agyagedényeket törsz össze

tulipánhagymák után kutatva

 

& sötétedés után leskelődsz

a házak fényén túl

 

hogy megmutasd hogy tudod

hogyan lehet megélni bármiből

 

alkalmazkodni az éghajlathoz

totem leszel vagy ómen


félelmeik szelleme

vagy az ajándék jele

 

amit a vadon követel

bőségének tiszteletére


bármelyik is sötét sárral

van felírva a rét füvére


a hosszú nyár alatt

nem fogsz bánatot érezni

 

még az ősz pompájában is

dőzsölsz a tökmezőkön

 

& leesett almákon lakmározol

a szédülésig

 

amikor az első fagyos szél fúj

& kicammogsz a faluból

 

rajtad korai dér

át a gyümölcsöskert füvén

keresed azt a hasadékot

amibe belenyugodhatsz

 

a következő lépésnek az alvás

feledékenységébe kell vezetnie

 

a bűntudatod ott

egy félelemmel teli álom tárgya

 

 

 

Ez tartott vissza

(This Has Kept Me)

 

 

Sosem tanultam meg

mi az a cikória

& ez tartott vissza abban,

hogy belépjek

a kapun. A szurdok

nem segít,

csak egy patak,

ami átsiet

rajta, egész

álló nap.

 

Kis madarak esnek

narancsbogyókra

& hozzám hasonlóan

semmi mondanivalójuk

a cikória ízéről,

vagy hogy mit csinálnak vele az emberek,

ha már átjutottak

a túloldalra.

Ez az a tudomány,

amiről lemaradtam?

 

Két gyermek

érkezik a szurdokba

& áthaladnak

kézenfogva,

amíg a fák zavartalanul

magasabbra nőnek.

Ismerték a cikóriát

ilyen fiatalon.

& én mégsem hittem soha,

hogy igazak az ilyen történetek.

 

Megkérdezném, ugyan ki

építette a kaput,

de jóval az én

láthatáromon túl vannak,

talán újakat építenek,

más szurdokokban, hogy más emberek

találják meg & menjenek át rajtuk

kéz a kézben.

 

Megkérdezném a madarakat

a narancsbogyókról –

ha bírná őket a gyomrom.

De ők repülnek.

 

Találok egy sziklát,

amelyen ülhetek és várhatok,

egy olyat, amit régen

hagyott itt

egy elhaladó gleccser

szeszélye & mérséklete.

A szikla állandó

árnyékban ült

& hideg van.

 

 

Ami igaz távolabbról látszik

(What is True is Seen From a Distance)

 

 

Egy másik helyen egy fiú kavicsokat dobál a tópartról.

Nem láthat minket, ahogy őt figyeljük. Városokra & országokra

 

& évekre vagyunk tőle. Nem tudja, hogy te & én letettük

            a könyveinket,

hogy megtanuljuk, a szerelem nem lesz mindig kegyes hozzánk.

 

Vannak még határterületek.

 

Nem tudja, hogy a tó felszíne

egy határterület, ami túléli,

ahogy megütik a kavicsok, ahogy átússza két hattyú.

 

Mint földalatti & feltérképezetlen vizek után kutató

kóbor radiesztéza, sok helyen átkeltem,

hogy hozzád eljussak. Ő nem tudja

 

ezt sem. Egyik határon azt kérdezték,

hogy van-e vidéken élő családtagom

vagy barátom. Egy másikon

 

az őrök azt kérdezték, hazudtam-e valaha.

 
Egy másik parton álltunk & kinéztünk,

hogy a kacsákat veszekedni lássuk, hogy meglessük,

 

ahogy a hattyúk írnak egy láthatatlan szöveget.

Szűkös az időnk. Egy kavics ívelt röpte vagyunk,

 

egy pillanatra megduplázódunk a vízen,

eltűnünk lent, épp,

ahogy találkozni tűnünk.

 

A fiú céloz & végre eltalálja az egyik hattyút,

reccsen valami a füzek árnyékában.

 

Lassan hal meg, & a fiúnak végig kell néznie.

 

 

HORVÁTH BENJI fordításai

 

 

Jeremy Allan Hawkins New York-ban született, jelenleg Franciaországban él. Első kötete A Clean Edge (Egy tiszta él) címmel 2017-ben jelent meg, Richard Siken előszavával a BOAAT Press kiadónál. Verseit számos folyóirat közli az Egyesült Államokban és Európában.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében