tompulás
még télen tetováltad rám ezt az együgyű rajzfilm medúzát
kértelek válassz helyettem – legyen ez mert olyan cuki –
mondtad azzal az állandó fülig érő vigyorral a képeden
mutattad a rajzaidat és arról beszéltél hogy még nincs
saját stílusod csak másolgatsz portrézol de hirtelen
félrekaptad a rajztömböt ne lássam a szkeccset
amit az előzetesben firkáltál akkor összhangba
került a tekinteted azzal a kuporgó alakkal
a kontúrokon kívül elkent grafitpor a testen
semmi részlet csak egy üres szempár
ahogy minden az ez sem a sajátod
csak egy állapot ami testet talált –
és ha tényleg egyek vagyunk isten
árva gyerek és tengernyi homokozó
várja a játszótársakat – mióta együgyű
medúzák úsznak a karomban
idegen vizek szivárognak át rajtam
langyos tengerek köpnek partra
miután olyan tisztára mostak
hogy elmarad a félelem is
és olyan áttetsző leszek
hogy csak a mély
a főszakács
miden reggel ugyanazzal indít „na și dragoste ai făcut aseară?”
van hogy előbb kérdezi dugtam-e és csak utána köszön
gyakran mesél a csajairól mostanában került egy oficsiál
családorvos szőke mosolygós mutatja a közös képeket
és arról beszél hogy vissza kéne vegyen a csajozásból
50 múlt de fittebb mint én valaha
volt atléta szakács sport-valóságshow szereplő –
látszólag nem sértődik meg ha azt mondják rá hogy celeb
a vállán tribál az alkarján rózsafűzér tetoválás
a másikon szélrózsa részlegesen szétégett világtérképpel
fejkendőt hord sportcipőt meg adidas nadrágot
a látása már romlik a rendeléseket én olvasom fel neki
a szemüvegét nem hordja tekintetében nem látok rosszindulatot
hanyagul dolgozik a nyomában minden szanaszét
ebédidőben a legnagyobb hajtásban pakolja a családjának
barátainak hivatalos és nem hivatalos csajainak a kaját
percek alatt húz le söröket a kamerák holtterében
és sikeresen diplomáciázik a kollégák javára a főnökséggel
50 év az országban és vegyes család – jobban ismeri a helyi
viszonyokat
naphosszat csóválja a fejét úgy gondolja túl keveset szerelmeskedünk
szinte csak nőkről beszél pl. a lányáról aki színészetet tanul de leesett
a színpadról és nemrég két csavart tettek a lábába
vagy a nagyanyjáról aki magyarul tanította folyton arra kér
hogy használjuk vele a nyelvet mert másképp kiesik a gyakorlatból
a barátairól nem tudok az apjáról is csak annyit hogy nagy pizdár
volt az öreg
a bányaváros kutyái
a színház melletti romos blokkok között
falkába verődve figyelték az érkezésünket
az épületekben öregasszonyokat láttam
ruhát teregetni oda ahol régen ablakok voltak
cipeltük a díszleteket közben a kutyák mintha
többször is rohamra készültek de félúton mindig
megtorpantak végül ebédkor biztos távból
kuncsorogva pár falat szendvicsért
a színház emeletén a közkönyvtár ablakában az utca
felé fordított hangszóróból szólt valami kommersz tuc-tuc
jelezve az esti előadást közben egy részeg vagy bolond
öreg extázisban táncolta végig az összes dalt a bejárat előtti téren
mi újra meg újra kétségbe ejtettük az egyetlen alkalmazottat
rammstein-dalokat raktunk a városiaknak keresztény
hardcore-t magyar punkot meg oldschool gangsta rappet
mondtuk hogy egy rakás szar ez a tucatzene
ő pedig próbált kiegyezni velünk pár quimby-dalban
később el akartam lopni egy ginsberg-kötetet de meggondoltam
és inkább felolvastam a kollégámnak a záróizmot
röhögtünk egy sort és vártuk a színészeket
néha a hátsó bejáratnál cigiztünk és figyeltem a falkát
egyiküknek véres kinövés volt a végbelén
és a hasán akkora daganat csüngött mint az öklöm
egy másiknak mindkét szeme hiányzott
valamennyiről foltokban hullott a szőr
és olyan gyönyörűek voltak ahogy félbehagyott
rohamaikat figyeltem folyton elfogott a szomorúság
mégis segítettek újra feltelni lassan nem is tudom mivel
talán magammal bár nincs semmi amire azt mondhatnám
az enyém
egész nap nem láttam egy kölyökkutyát sem a bánya
akkor már 8 éve bezárt és ezeknek a kutyáknak és az öregnek
csak a jelen van és talán nem is tudnak magukról
Gothár Tamás 1995-ben született Csíkszeredában. Jelenleg Kolozsváron él, Váltás című verseskötete 2018-ban jelent meg a FISZ-nél.
