"zsibvásár van mindenütt"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 19. (801.) SZÁM – OKTÓBER 10
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
MÁRTON EVELIN
Szüreti melankólia
Mărcuțiu-Rácz Dóra
„Ez is egy érzésköteg, amiről vagy tudunk mondani valamit, vagy nem” Interjú Terék Anna költővel, drámaíróval
Boda Edit
Növények Hamlet kertjéből
Cseke Péter
Egy Abafáján született Dsida költemény előtörténete Mikrofilológiai feljegyzések
Vida Gábor
Bukaresti levél
LŐNHÁRT MELINDA
Szalagok
Nagy Zalán
Nagy Zalán versei
Szabó Márton István
Szabó Márton István versei
Dénes Gergő
Távlatok
Crispin Best
Crispin Best versei
Vasas Tamás
Vasas Tamás versei
Péter Árpád
Emlékezni: érdemes
FELLINGER KÁROLY
Fellinger Károly versei
Zsidó Ferenc
Tréning
Vári Csaba
Két vers. Antal Balázsnak
Vicente Ferreira Da Silva
A folyó dialógusa
Németh Szabolcs Előd
Mi szép, ha nem ez?
Mihai Mălaimare
Az utcaszínház – egy lehetséges meghatározás felé (Teatrul de stradă – către o posibilă definiție)
Tankó Andrea
„Kinyújthatatlan az idő./ Nem áll meg a levegőben/ a porral.”
Zsidó Ferenc
Székely egzotikum
Történelmi napló
Jakabffy Tamás
Hangfelvétel-múzeum 8.
HORVÁTH BENJI
Kiegészül (reflexek a MATCA artspace SHOW OFF 3 című csoportos tárlatára)
 
LŐNHÁRT MELINDA
Szalagok
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 19. (801.) SZÁM – OKTÓBER 10

elzát több mint három hónapja nem

láttam és már a gyerekekről sem

beszéltünk pedig ő is sokat volt egyedül

velük és régen folyton ez volt a téma

mindenről más véleményünk volt és mégis

jó volt vele a szamos parton vagy a

fellegváron vagy a moziban vagy a

kávézóban vagy éppen ott

ahol a szabadság illúzióját

keltettük egymásban mintha

valaki tényleg tudhatott volna

az életünkről vagy mintha egymásról

tudhattunk valamit ami lényegtelen

és mégis összefűz aztán

eljött én hívtam mondtam

hogy nincs rend se kint se bent

ne zavarjon kávét főztem és

elszívtunk a teraszon két cigit

már csak ő tartotta bennem az illúziót

én már akkor olyan nagyon nem

igyekeztem csak voltam a törött

ukulelét se dugtam el a pizsamát

se vettem át hajat se mostam

mikor elment odalépett és megvárta

míg megölelem pedig ez nekem sosem

ment megöleltem és benne volt minden

ami elmaradt

 

es zé cé zé diktálta a telefonba

k aki már a vonaton ült este 11 körül

valahol vásárhely és ludas között a

javítás után mikor mint szinte

minden nap felhívtam de

nem értettem hogy is van ez a

szczeklik majd ha hazaérek

befotózom mondta fáradtan

nem hallottam csak a vonat

kattogását és tudtam hogy

másnap még vissza kell

vonatoznia mert nem fejezték be a

javítást pedig mehetett volna a

testvéréhez is de nem ment majd

másnap pedig akkor nem éjfélkor feküdt volna

vagy ha igen nem az üres lakás

várt volna rá és nem hatkor

kellett volna felkelnie de ő

tudta miért így oldotta meg

én hallottam a hangján hogy

nagyon fáradt de a szalagokat

akarta ajánlani mikor elmondtam

hogy megöleltek és meghatódtam

és sírtam azt mondta elolvashatnám

minden mindennel összetartozik

azt hiszem sejtett már mindent

vagy csak jól ismert vagy csak

vigasztalni akart azt hitte még

mindig kínoz a magány

pedig nem mondtam nagy lezseren

hallottam a vonat kattogását

mintha egy másik valóság

szuszogását is hallottam volna

aztán befejeztük a beszélgetést

és még kicsit kint maradtam az

erkélyen és beleszívtam a

hársillatba holnap szalagot

kéne kötni rá ugye szent iván

és a csillagászati nyár a

vágy valami távoli hely után

mikrokörnyezetem szertartásaiban

megélhetném a mindenség

morzsáit csakhogy a morzsa nem elég

nekem a minden is kell

meg a semmi sem

 

szent kevin imádkozott írta a

szalagokban a két kezét széttárta

közben madarak szálltak a karjaira

feketerigók raktak fészket rajta

nem zavarta meg őket csak térdelt

és talán tovább imádkozott tárt karral

amíg a kisrigó kikelt

 

reggelre nagy zajra ébredtem

harangoztak az utcánkban és

nagy törés, zúzás, kalapálás,

kiabálás is volt feltápászkodtam

elhúztam a sötétítőt kinéztem az

ablakon és láttam hogy hat

keresztet ácsolt a járvány az

éjjel a hetedik én leszek

a holttestek is ott voltak a

tömbház bejáratának két

oldalán tudtam hogy ezek a

fekete lepellel leterített

keresztre feszített hullák itt

mind kevinek s féltem hogy

csak a fiam ne lássa csak ő ne

tudja meg mikor visznek el

inkább aludjon egyedül a

szobájában tovább ne is vegyék

észre aztán betámolyogtam a

szobájába de még aludt még

ment valami podcast én vissza

támolyogtam és rájöttem

hogy csak egy rossz álom volt

ez a keresztrefeszítés kevin

elolvasása után és megint

felkeltem de az ablak párás volt

megnyitottam a teraszajtót

valakik átalakítják a lakást azért zajolnak

bedőlt a hársfaillat az éjjeli eső után és

a rigófütty

és én is kicsit én is bedőltem

ennek a rémálomnak

bedőltem egy kicsit

most visszadőltem

két világ között is milyen

nagy a közelség olykor

és ugyanaz között is milyen

távol a távol

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében