"zsibvásár van mindenütt"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 19. (801.) SZÁM – OKTÓBER 10
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
MÁRTON EVELIN
Szüreti melankólia
Mărcuțiu-Rácz Dóra
„Ez is egy érzésköteg, amiről vagy tudunk mondani valamit, vagy nem” Interjú Terék Anna költővel, drámaíróval
Boda Edit
Növények Hamlet kertjéből
Cseke Péter
Egy Abafáján született Dsida költemény előtörténete Mikrofilológiai feljegyzések
Vida Gábor
Bukaresti levél
LŐNHÁRT MELINDA
Szalagok
Nagy Zalán
Nagy Zalán versei
Szabó Márton István
Szabó Márton István versei
Dénes Gergő
Távlatok
Crispin Best
Crispin Best versei
Vasas Tamás
Vasas Tamás versei
Péter Árpád
Emlékezni: érdemes
FELLINGER KÁROLY
Fellinger Károly versei
Zsidó Ferenc
Tréning
Vári Csaba
Két vers. Antal Balázsnak
Vicente Ferreira Da Silva
A folyó dialógusa
Németh Szabolcs Előd
Mi szép, ha nem ez?
Mihai Mălaimare
Az utcaszínház – egy lehetséges meghatározás felé (Teatrul de stradă – către o posibilă definiție)
Tankó Andrea
„Kinyújthatatlan az idő./ Nem áll meg a levegőben/ a porral.”
Zsidó Ferenc
Székely egzotikum
Történelmi napló
Jakabffy Tamás
Hangfelvétel-múzeum 8.
HORVÁTH BENJI
Kiegészül (reflexek a MATCA artspace SHOW OFF 3 című csoportos tárlatára)
 
Nagy Zalán
Nagy Zalán versei
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 19. (801.) SZÁM – OKTÓBER 10

rutin

 

 

kedvenc hazugságaink melegágyában

molyrágta párnára hajtjuk a fejünk

a matrac alatt összebogozódott kígyó

számban takony a kádban békanyál

 

a reggeli hunyorgást tartom napközben is

sokadjára megvillantom fogam sárgáját

rutinommá válik babrálni a részletekkel

 

a romlás színe kénsárga levegőre viszem

begombásodott magyarázataimat

pórázon tartom hűségesen sétál mellettem

persze nem piszkít oda ahonnan enni kap

megjelölt területén még egy körért csahol

a kutyaharapás szőrével jut eszembe

 

mekkora féregjárat köti össze világunk

amiben az igazság nem lehet valóság

amiben bármilyen úton tudlak szeretni

 

amit újra és újra meg kell teremtenünk

hogy az összebogozódott kígyónak

soha ne legyen ideje kísértésbe vinni

 

 

mutatvány

 

 

majmokat nyúzunk ösztönöket keresünk

hogyan élhetnénk túl ez a cirkusz illegális

szerintük állatkínzás de mi így szelidítünk

bemegyünk az oroszlánok barlangjaiba

 

még hány fajta állatot tudsz lufiból tekerni

minden bohóc nevetséges és szomorú

mindig egy újabb eséllyel zsonglőrködsz

 

a bűvészek is kijátszották lapjaikat

nem csalás nem ámítás ez a mutatvány

vaku és reflektorfény süti ki a szemem

 

idegeim kötélből vannak rajtuk táncolsz

előre és hátra ülőidegtől bordaközi idegig

ahol a csontok ketrecek a szervek vadak

 

betörhetetlen lovak hátán nyereg nélkül

mi így szelidítünk sörényekbe tépve

hiú remények szegezik földhöz a sátrat

maradunk a türelem koptatta porondon

 

 

szünet

 

 

a homokban medúzák párolognak

úgy fekszem mint kiborított jégkockák

itt más ember a jég hátán is megél

nekem kinyílik a szemem újra lélegzek

ahogy szívószálat dugsz le torkomon

 

mintha lábamon az idő kereke gurulna át

sajnálom a kificamodott heteket de tudod

nem hiányzik az amit sosem tapasztaltam

 

hány milliót vert egy kolibri szíve mióta

összecsaptak fejünk fölött a hullámok

kerüld el a teknősöket ők emlékeznek

a hajókra amiket egytől egyig lekéstem

 

ez a sziklás kikötő tehet mindenről

ne varrd nyakamba a bocsánatkéréseket

ismét kövekkel párnázom ki a tarkóm

monszunok lélegeztetnek szájon át

 

gondolj a tengeri csillagok végtagjaira

visszanövesztik elvesztett testüket

helyettem egy hajótörött falábát keresd

olyan földön ültesd el ahol nem hallod

hogy a part szikláit hány hullám bünteti meg

 

 

következő

            PG-nek

 

 

aggodalomra semmi ok de mégis

ne engedjétek felszínre törni a jég alatti

üres szemmel és szájjal tátogó halakat

egy északi vidéken erdő és tűz vagyok

ágaim befagyott tó fölé hajolnak

 

várakozásban ficánkol a következmény

azt mondjátok megúszhatjuk mindezt

hogy egy cinkos mosoly megfélemlíti

a melegre és fényre érkező vadakat

nekem nyugtalanság ül ki az arcomra

lábát lógatja a következő hidegfrontig

hiába neveltek a szellőkből szeleket

 

azzal segítek ha nem teszek semmit

vékony jégen mutatjátok hogyan kell

elterülni mint a legjobb zsákmány

 

azt mondjátok a világ a gátlástalanoké

magabiztosan kell továbbállni félrelépni

a kitaposott ösvényeken akkor is

ha nem látunk semmit a nyakig érő hóban

 

 

Nagy Zalán 2003-ban született Marosvásárhelyen. A miskolci Deákpoézis verseny különdíjasa 2019-ben.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében