"zsibvásár van mindenütt"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 19. (801.) SZÁM – OKTÓBER 10
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
MÁRTON EVELIN
Szüreti melankólia
Mărcuțiu-Rácz Dóra
„Ez is egy érzésköteg, amiről vagy tudunk mondani valamit, vagy nem” Interjú Terék Anna költővel, drámaíróval
Boda Edit
Növények Hamlet kertjéből
Cseke Péter
Egy Abafáján született Dsida költemény előtörténete Mikrofilológiai feljegyzések
Vida Gábor
Bukaresti levél
LŐNHÁRT MELINDA
Szalagok
Nagy Zalán
Nagy Zalán versei
Szabó Márton István
Szabó Márton István versei
Dénes Gergő
Távlatok
Crispin Best
Crispin Best versei
Vasas Tamás
Vasas Tamás versei
Péter Árpád
Emlékezni: érdemes
FELLINGER KÁROLY
Fellinger Károly versei
Zsidó Ferenc
Tréning
Vári Csaba
Két vers. Antal Balázsnak
Vicente Ferreira Da Silva
A folyó dialógusa
Németh Szabolcs Előd
Mi szép, ha nem ez?
Mihai Mălaimare
Az utcaszínház – egy lehetséges meghatározás felé (Teatrul de stradă – către o posibilă definiție)
Tankó Andrea
„Kinyújthatatlan az idő./ Nem áll meg a levegőben/ a porral.”
Zsidó Ferenc
Székely egzotikum
Történelmi napló
Jakabffy Tamás
Hangfelvétel-múzeum 8.
HORVÁTH BENJI
Kiegészül (reflexek a MATCA artspace SHOW OFF 3 című csoportos tárlatára)
 
Crispin Best
Crispin Best versei
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 19. (801.) SZÁM – OKTÓBER 10

ne hívd álomnak

(don’t call it a dream)

 

 

hagyom hogy a nyár elfoglalja a házat

ameddig szüksége van rá

és mi lehet

a hajnal karmolta nyílásban

amitől annak hívom

 

ha nem tudod megtenni a bűntettet

ne tedd meg a bűntettet

és ne köszönd meg nekem a szülinapi

            kívánságokat

kérlek

csak hagyd hogy nevelhessem babomat

 

 

milyen jól

(how good)

 

 

a szobámban

bármilyen ablakokon át amit találunk

minden nap amit láthatunk

elterül

mint egy asztal

 

nincs grillsütésre alkalmas időjárás

de ez sem állít meg

egyes embereket

 

jól érzem magam mint aki

kezében virágcsokorral a vonaton

hülyén érzi magát

 

a szobámban

azt mondod

hogy a zsebemben a lyuk

az csak a zsebem saját

sokkal nagyobb zsebe

és jól érzem magam

mint elásni egy ásót

 

mint amilyen rossz egy fa leveleit

            fémkapoccsal

visszailleszteni rá

 

mint szenteltvíz

a sündisznó hátán

 

minden meghozott döntésünk

egyben szavazat is arra

hogy milyen legyen az a világ

amiben élni akarunk

ezt mondom

és te ráncolod a homlokod

és én jól érzem magam

mint a pecsétek az ingujjadon

bárhol is

ejtetted őket

 

mint az űrállomás

különféle gerjedt asztronautái

ahogy utat törnek étkezéstől étkezésig

az égen át

 

jól érzem magam

de milyen jól is érezhetjük magunkat

egy világban ahol dörgés és villámlás

fordítva van

ahol több idő most nem lesz majd

kevesebb örökkévalóság később

 

milyen jól is érezhetjük magunkat

amikor bármelyik percben

romba dőlhet a közös életünk

ha elképzelünk egy homárt

farmerban

 

van egy kint

ami mindenhol van ahol nem vagyunk

és bármilyen ablakokon át

amit találunk

a nap leállt

mint egy ébresztő

 

zsebem zsebében

az ujjammal rád nézek

 

a dolgok világosak

amikor már tudod

 

 

világűr

(outer space)

 

 

távolabb vagy mint a világűr

és téged szeretlek jobban

és a szád egy nyitott száj a sötétben

gyere haza

 

csak ahogy az anyag elrendezte magát

            az vagyunk

és minden reggel

bármi ami vagyunk

így készül el

 

az anyag mi leszünk egy csónakban

            a sötétben

az anyag mi leszünk megint az ágyban

az anyag te leszel és valaki más

 

az anyag egy háztető lesz az éjszakában

a hold amit mi nézünk

a szájunk nyitott szájak a sötétben

az anyag mi leszünk megint az ágyban

 

az anyag fogak lesz a mosolyodban amikor

            azt mondod

„elfelejtettem az esőt”

amikor az anyag az eső az ablakunkon

amikor fékezhetetlenek vagyunk a sötétben

 

az anyag távoli seregélyek lesz amikor

            vezetünk

amikor közelebb vagy a seregélyeknél

útszéli csemeték állnak sorba nekünk

            aztán nem aztán igen

az anyag mi leszünk megint az ágyban

 

az arckifejezésed a sötétben

egy hatalmas tűz méretű tűz

bárhol is vagy amikor nem is tudom

az anyag mindezek a dolgok volt egy darabig

 

az anyag te leszel és valaki más

az anyag én leszek ahogy kikapcsolom a melltartód az éjszakában

az anyag te leszel és valaki más

 

hiányozni fogsz háttérben a világűrrel

a világűr még mindig közelebb van mint te

gyere haza

 

 

finoman megtelik az inboxod

(your inbox gently fills)

 

 

erre a kórházra

ráférne egy kórház gondolod

miközben újra nagynak és ijesztőnek érzed a világot

és otthon

finoman megtelik az inboxod

 

nem teljesen igaz

hogy minden kocsinak meg kéne állnia

amikor verset operálnak

de próbáld csak meg azt mondani

hogy nem volna jó

 

 

HORVÁTH BENJI fordításai

 

 

Crispin Best 1983-ban született, Londonban él. Az elmúlt évtized angol költészetének egyik legeredetibb és legfurább hangjaként tartják számon. Első verseskötete Hello címmel 2019-ben jelent meg a Partus Press kiadónál.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében