"zsibvásár van mindenütt"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 19. (801.) SZÁM – OKTÓBER 10
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
MÁRTON EVELIN
Szüreti melankólia
Mărcuțiu-Rácz Dóra
„Ez is egy érzésköteg, amiről vagy tudunk mondani valamit, vagy nem” Interjú Terék Anna költővel, drámaíróval
Boda Edit
Növények Hamlet kertjéből
Cseke Péter
Egy Abafáján született Dsida költemény előtörténete Mikrofilológiai feljegyzések
Vida Gábor
Bukaresti levél
LŐNHÁRT MELINDA
Szalagok
Nagy Zalán
Nagy Zalán versei
Szabó Márton István
Szabó Márton István versei
Dénes Gergő
Távlatok
Crispin Best
Crispin Best versei
Vasas Tamás
Vasas Tamás versei
Péter Árpád
Emlékezni: érdemes
FELLINGER KÁROLY
Fellinger Károly versei
Zsidó Ferenc
Tréning
Vári Csaba
Két vers. Antal Balázsnak
Vicente Ferreira Da Silva
A folyó dialógusa
Németh Szabolcs Előd
Mi szép, ha nem ez?
Mihai Mălaimare
Az utcaszínház – egy lehetséges meghatározás felé (Teatrul de stradă – către o posibilă definiție)
Tankó Andrea
„Kinyújthatatlan az idő./ Nem áll meg a levegőben/ a porral.”
Zsidó Ferenc
Székely egzotikum
Történelmi napló
Jakabffy Tamás
Hangfelvétel-múzeum 8.
HORVÁTH BENJI
Kiegészül (reflexek a MATCA artspace SHOW OFF 3 című csoportos tárlatára)
 
Vári Csaba
Két vers. Antal Balázsnak
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 19. (801.) SZÁM – OKTÓBER 10

1.

2007

 

 

Akkor annyira kétségbe estem,

hogy azóta is csak kérdezgetek úton-útfélen,

hogy most jobbra van, aminek balra

kellene lennie, akkor is, ha ti már

nem emlékeztek arra,

 

hogy hányszor kell elkészülnie a világnak,

vagy hogy a végeérhetetlenbe

meddig kell még belegázolni,

holtsápadtan magunkat kerülgetve,

hogy lehessen még szólni,

 

hogy hányadszorra és hányszorosan

kell még belehalni és hallani

tíz év múltán is, amint a szél

a választ visszahordja,

hogy be kellene már vallani,

 

barátom, itt nincs rendben valami,

mind kevesebben megyünk fel a hegyre,

és erről már senki sem beszél,

már semmi sem az, ami,

és mind cinkos, aki fél.

 

 

2.

2017

 

 

Innen már sehogy és sehova sincsen,

eléggé ittvagyok ahhoz, hogy lássak.

A tekintet végigpásztáz, megáll,

nem keres szárnyat a zuhanásnak.

 

Majdmindent belátni innen fentről,

pontosan, hibátlanul és teljesen.

Az életem híjait a tévedéstől

már nem takarhatja le a szemem.

 

A szívem is itt van, itt kopárlik,

nehezem mondom, hosszú ősz volt.

Egy felhőszárny lecsüng, egész a vállig,

eggyéforrt bennem a kettévett égbolt.

 

Mert visszahullott akkor minden csillag,

némán, a titkos, gondos égi rendbe.

Már mindent és nem értek semmit,

hogy mért voltam lent és jöttem fel ide.

 

De innen már csak ez a belátás éltet,

hogy el se dönthetek semmit sem.

Foszló fonalát a csomózott létnek

gyantázza, és majd elszakítja Isten.

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében