Aki szereti a történelmi regényeket, annak mindenképp. Aki kedveli a drámaiságot, a levélregényre, álmemoárokra jellemző áradó szenvedélyességet némi nemzeti érzülettel áthatva, annak is.
Ignácz Rózsa regényének központi témája a torockói bányászok 1702-es felkelése és annak utóélete. A Thoroczkay grófok el akarják venni a város királyi szabadságlevelét, és jobbágysorba süllyeszteni a lakosságot, a felkelést Rabutin francia/osztrák zsoldos generális nagy erői végül vérbe fojtják. A regény eredetileg 1958-ban jelent meg: az ’56-os magyar forradalom miatt kiváltképp időszerű volt egy kis népcsoport hősies küzdelmét ábrázolni a gigászi elnyomó ellen. A könyv a két világháború közötti transzszilvanista történelmi regény hagyományait viszi tovább: a múltat faggatva tanulságokat levonni a jelenre nézve. Műfajilag ugyanakkor sokszínűbb: a könyv gerincét a torockói református pap leányának, Kriza Katalinnak a naplója/emlékirata alkotja: Katalin maga is részt vesz a lázadásban, meg is sérül, halála előtt utolsó erejével veti papírra élményeit. Ignácz Rózsa felvillantja a másik nézőpontot is, így könyvében Rabutin levelei is olvashatók. Ne feledjük el, hogy az események ideje kultúrtörténeti értelemben a rokokó (ld. Mikes Kelemen), amikor francia mintára a magyar irodalomban is dívik a fiktív (irodalmi) levél műfaja, Ignácz Rózsa tehát ilyen szempontból is igyekezett visszaadni a kor hangulatát. A könyv utolsó fejezetei már a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc kibontakozásáról szólnak, sőt, a végén a szerző annak utóéletét, Torockóra, úgy általában az erdélyi magyarságra gyakorolt hatását is tárgyalja.
A regény egyrészt valós történelmi események krónikása, másrészt vérbeli fikciós próza, melyben a választott alulnézeti, szubjektív perspektíva, a kötelezően felbukkanó szerelmi szál révén a szerző szabadon mozogva teremt meg egy koherens világot. Allúziói jól dekódolhatók, a regény első megjelenésekor ezeknek nagyobb jelentőségük volt. Amikor 2016-ban a Székely Könyvtár sorozatban újra megjelenik (2012-ben a Pro Print is kiadta), ezek már másodlagosak, de nem lényegtelenek: az örök újrakezdés misztériumát hordozzák. A világfájdalmas drámaiság kissé túladagolt (ilyen szempontból a cím is túl erős), de a mű olyan kizökkent időket ábrázol, melyekről más manírban, hangszerelésben tán nem is lehetett volna írni – főként egy újabb diktatúra szorításában nem.
Ignácz Rózsa: Torockói gyász. Székely Könyvtár, Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2016.
