"nincs ember a Holdon"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 20. (802.) SZÁM – OKTÓBER 25
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Haza magadban
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
A dekonstrukció a részletekben, az angyal az egészben rejlik
Karácsonyi Zsolt
Karácsonyi Zsolt versei
Lovász Krisztina
Lovász Krisztina rövidprózái
Szakács Péter
Mitológiaértelmezés és (perem)vidéke Kerényi Károly, Vicente Ferreira da Silva és Eudoro de Sousa munkásságában
Werner Nikolett
Werner Nikolett versei
Jeremy Allan Hawkins
A lejövetelről (About the Coming Down)
Vida Krisztina
A barlangom nagy, és egyedül vagyok benne
Zsidó Ferenc
Társalkodói folyamat
Gerber Erika
Az utolsó nap
Anubhav Tulasi
Anubhav Tulasi versei
Jakab-Benke Nándor
Egy tökéletlen, tökéletes palindróma
Karácsonyi Zsolt
Labirintusok
Kovács Péter Zoltán
Buddha a blokkok között
Antal Balázs
„És ezen nem szólalok meg”
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
[„Az város sötét oldala”]
MÁRTON EVELIN
Egy Halle élete
Jakabffy Tamás
A mozarti csúcsoperáról
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Ami járványidőben is konzerválható
 
Papp Attila Zsolt
Haza magadban
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 20. (802.) SZÁM – OKTÓBER 25

Szálinger Balázs frissen megjelent Al-dunai álom című útirajzában van egy váratlan és szép passzus: így írja le a pillanatot, amikor Szerbiából a román határ felé tartva megpillantja a Kárpát-medencét jelző hegyvonulatot: „Ismeretlen tájon, egy idegenül viselkedő Duna mellől meglátni kívülről a Kárpátokat… Lehetne így-úgy csavarni-csűrni, visszavonni-kitágítani-lábjegyzetelni, korrektté tenni, azt mondani, hogy bizonyos értelemben, de ne, hadd ne. Felemelő érzés volt, hogy az ott már: a hazám. Mint amikor hosszú éjjeli út vége felé az M5-ösön Kecskemét után meglátom Budapest fényeit. Mint amikor az M7-esen Fonyód után egy-egy fasor mögött már látszik a Keszthelyi-hegység. Csak ez mindkettőnél élesebb, mellbevágóbb és egyszerre megnyugtatóbb volt, kívánom mindenkinek.” Könnyű lenne ezt betudni – különösen ebben az évben – egyfajta trianoni nosztalgiának, de az ereje éppen az egyszerűségében és magától értetődőségében áll. Igen, visszaérkezni valahonnan, akárhonnan a Kárpát-medencébe (akár az Al-Dunához egy zalainak): hazaélmény; aki araszolt már a Prahova völgyén Erdély felé, tudja, miről beszélek. De miféle haza ez? Országnak nem ország, legalábbis nem egy ország, sőt nem is országok halmaza, de hát ezt tudjuk. Mondanánk, hogy a nemzeti összetartozás teszi – de ez nem magyarázza meg az otthonosságérzést olyan helyeken, ahol magyarok már hírmondónak is alig maradtak.

 

Ennek a makacsul továbbélő hazafogalomnak kétségkívül létezik térbelisége, úgy értem, konkrét, behatárolható térbelisége – és időbelisége is, mert az emocionális keretét mégiscsak a történelem évszázadai teremtették meg, enélkül nem értelmezhető és nem átélhető. Ahogy Térey Jánosnál, aki hangsúlyozta, hogy számára a haza földrajzi fogalom is. Nem „eszme”, nem a haza a magasban nyelv- és kultúraközpontú, a világon bárhol megélhető elemeltsége ez, nem kontúrtalan, virtuális szellemi tér, és nem is pusztán emberek közössége: ez a haza a tájban rejlik, de valahogy úgy, mint Michelangelónál a műalkotás, amelyről a szobrásznak le kell fejtenie a kőtömb roppant feleslegét. Csak hát hányan akarják manapság lefejteni, előhívni, megrajzolni a mentális térképét, megélni – és minek? Hiába tett lakatot a járvány a fél világra, a glóbusz mégis zsugorodik, a mobilitás nő, az otthonok egyre inkább lakhellyé válnak, a lakhelyek pedig felcserélhetőek: a „valahol” begyökerezettségét, régióhoz és helyhez kötöttségét felváltja az „akárhol” kötődés nélküli világpolgárisága. De vonulhattak át itt különféle népek, változhattak az impériumok, elkülönülhettek és keveredhettek a nyelvek és nemzetiségek ebben a nagy teknőben, ma is, ha váratlanul szembetalálkoznak, felismeri egymást a táj és az ember, aki valahol akar lenni benne.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében