"nincs ember a Holdon"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 20. (802.) SZÁM – OKTÓBER 25
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Haza magadban
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
A dekonstrukció a részletekben, az angyal az egészben rejlik
Karácsonyi Zsolt
Karácsonyi Zsolt versei
Lovász Krisztina
Lovász Krisztina rövidprózái
Szakács Péter
Mitológiaértelmezés és (perem)vidéke Kerényi Károly, Vicente Ferreira da Silva és Eudoro de Sousa munkásságában
Werner Nikolett
Werner Nikolett versei
Jeremy Allan Hawkins
A lejövetelről (About the Coming Down)
Vida Krisztina
A barlangom nagy, és egyedül vagyok benne
Zsidó Ferenc
Társalkodói folyamat
Gerber Erika
Az utolsó nap
Anubhav Tulasi
Anubhav Tulasi versei
Jakab-Benke Nándor
Egy tökéletlen, tökéletes palindróma
Karácsonyi Zsolt
Labirintusok
Kovács Péter Zoltán
Buddha a blokkok között
Antal Balázs
„És ezen nem szólalok meg”
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
[„Az város sötét oldala”]
MÁRTON EVELIN
Egy Halle élete
Jakabffy Tamás
A mozarti csúcsoperáról
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Ami járványidőben is konzerválható
 
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Ami járványidőben is konzerválható
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 20. (802.) SZÁM – OKTÓBER 25

Nehéz megszelídíteni az aktualitást: változékony, folyton bujkáló, félénk lény. Mire az ember szerkesztőprogramot ragadna, fenekestől felfordul minden, amit addig biztosnak hitt. Nem lehet elhagyni az országot. Később az otthonunkat sem. Spájzolunk. Élelmiszert. Élesztőt. Vécépapírt. Emberi kapcsolatokat. Bármit, ami konzerválható.

 

Benedek Levente CAPSLOCKDOWN című sorozatában arra reflektál, mi történik, ha a nyolc óra munka, pihenés és szórakozás helyszíne ugyanaz a folyton szűkülő tér: a külső tér fokozatosan belsővé idomul, az emberiséget felkészületlenül érő járványhelyzet lassan személyes szorongásként raktározódik el, mint hónapok óta bezártságban tartott testben a táplálék. Hogyan reagálhatunk ezekre az eddig sosem látott problémákra? Akad erre egy frappáns román nyelvű kifejezés: haz de necaz és az időszakban, amelyet ezek a plakátok felölelnek, bőven jutott mindkettőből. Benedek Levente munkái azonban nem csak „nevetnek a bajon”. A posztmodernben ez talán még működött volna, napjainkban viszont kevés.

 

Minden plakát elsősorban reklámelem, hirdetmény. Benedek Levente ezt a műfaji hagyományt ötvözi a karikatúrák és mémek sajátos humornyelvével, közéleti jelenségek és problémák személyes interpretációjával, és már-már bűncselekménnyel határos szóviccekkel (ilyen például a Covidia dell’Arte vagy a ­Pandemagritte). Nem csupán öncélú nyelvi-képzőművészeti játékok ezek, hanem fontos társadalmi kérdések közvetítői is. Akad olyan, ami csak a miénk, erdélyieké: kevesen értenék például a Patemie című munkát, ha nem ismernék a több mint százéves „vitát” Erdély hovatartozásáról, amely Klaus Johannis emlékezetesen balul sült sajtótájékoztatójával érkezett el újabb állomásához. A Hora et Labora vagy a BOC láttán is csak azok zsebében nyílhat ki a bicska, akik látták a felvételeket arról a szabadtéri ortodox miséről, amelyben a járványpánik kellős közepén ugyanazzal a kiskanállal áldoztattak.

 

Flatten the Curve viszont egy sokkal szélesebb társadalmi réteget érintő problémát vázol fel: a járványidők alatti zugevésben megnyilvánuló pótcselekvések sora megannyiak testképzavarát idézte elő vagy erősítette fel. Amint a járványhelyzet házi elkülönülésbe kényszerített sokakat, úgy élték reneszánszukat ismét az összeesküvés-elméletek, amelyeket az 5G című plakát gyűjt össze, de hasonlóan univerzálisak a Home Office vagy a The End című munkák. Egyes plakátok legalább ugyanannyira univerzálisak, amennyire helyiek: ilyen például a kiállítás címadó munkája, a CAPSLOCKDOWN, amely mind a magyar, mind a román, mind a nemzetközi médiában őshonos klikk- és pánikkeltő címkéket teszi nevetség és egyben kritika tárgyává. Hasonlóan összetett az Art Residency, amely Caspar David Friedrich szinte mainstream Vándor a ködtenger felett című festményét ötvözi egy temesvári blokknegyed kilátásával.

 

Benedek Levente munkái rétegelt mentalitás- és társadalomkritikák, finom metamodern humorral fűszerezve. Nem elég csupán nevetségessé tenni a jelenséget, ha nem segítünk a megértésében. Ehhez mérten nem látni felsőbbrendű vagy ítélkező magatartást a munkáiban, inkább közösségformáló egyetemességet: egységet és kétséget. Mindezt szinkronban, mindezt úgy, hogy ne csupán nevettessenek, hanem segítsenek annak tudatosításában, hogy elsősorban mi a baj, vagy mi lehetne. A járvány csupán kerettörténet.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében