ma reggel jött a hír – ahonnan nem a katasztrófahírek szoktak érkezni –, hogy… Nem akartam senkit felhívni, aztán persze nem ment, mégis telefonáltam. De megvártam, amíg utazok egy nagyobbat, hátha attól felébredek. Ez sem változtatott a tényen…
Pedig két hete még úgy jöttem el tőled, hogy azt ígértem, legközelebb, s remélem hamarosan, újra hozok valamit. Az a megtiszteltetés ért ugyanis, hogy az elmúlt években kétszer is megköszönhettem neked: tulajdonképpen helyettem is végzed a munkámat – a román–magyar kultúraközi megismerést, megértést. 2019-ben az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díj kapcsán laudálhattalak a kolozsvári Kaszinóban. Először részesült műfordító ebben a díjban, pedig a műfordító – ahogy mondani szoktad – nem lefordítja, hanem átülteti az eredeti szöveget az új nyelvre. Vagyis kultúrát teremt. Két hete pedig a Romániai Írók Szövetségének műfordítói díját vihettem haza hozzád. Több mint egy évtized után kapott magyarról fordító díjat a Romániai Írók Szövetségétől, ráadásul éppen Bánffy Miklós Erdélyi történetéért, mindezt a centenáriumok időszakában. Persze egyik díj sem az én érdemem, hiszen te dolgoztál meg értük, engem meg csak az a megtisztelő feladat ért, hogy átnyújthattam azt, még a döntés sem volt az enyém.
Igen, két hete azzal váltunk el, hogy meglesz a Balassi Műfordítói Nagydíj is. Azóta kiderült, hogy még idén sem te kapod, mégis azt mondtam, hogy folytatjuk és jövőre tényleg meglesz. Bevetünk minden lobbitevékenységet, mert ha valaki, akkor te mindenképpen megérdemled. Sorolhatnám, hogy ki mindenkinek a románra való átültetéséért, de legkésőbb Szerb Antalért, ami meglesz, tudom.
Tulajdonképpen leegyszerűsítve a dolgot, intézetvezetői ténykedésem legnagyobb sikere és most már legnagyobb kudarca is hozzád köthető. A Bánffy-trilógia román nyelvű megjelenése szinte elképzelhetetlen siker volt. S ugyanezért (de nemcsak, inkább mintegy koronaként azért, amit lefordítottál, hogy megismerjék és megértsék a magyar kultúrát Romániában) járt volna Neked a Balassi Műfordítói Nagydíj is, amit most már sosem fogok tudni elhozni. Ezzel adós maradok…
Persze most mind azt mondjuk, hogy még mennyi fordítanivaló lenne, ami mind rád vár. Legutóbb épp azt ígérted, hogy a budapesti telefonkönyvet is lefordítod. Pedig tulajdonképpen csak mesélned kellene, akár a hírhedt „acțiunea gâscă” konspirációról a múlt rendszerben, vagy éppen a Filharmónia nemzetközi kalandjairól. Talán elejétől a végéig újra elmesélhetnénk egymásnak a Bánffy-trilógia megjelenésének szappanoperáját is, s legyintenénk, hogy az egykoriak és a mostaniak sem tudtak mindent tönkretenni. Na persze azért közben steaket süthetnél, én pedig hoznám a bort mellé. S azt sem bánnám, ha Bukarestben a Taifas udvarán innánk meg egy pohárral, s halat ennénk hozzá, mondjuk épp Márton Áron püspök boldoggá avatása alkalmából – ahogy 2014-ben ezt tettük a Video Pontes dokumentumfilmjének bemutatóját követően. Tőlem a repülő is késhet egy fél napot, a bor ott lesz a szobádban, a Bánffy-kötetet, sőt utána még Esterházyt is bemutatnád a Bookfesten újra. Jól ellennénk még…
Székely János Nyugati hadtestével még csak idén kezdtünk el „turnézni”, de ígérem, hogy azt még sok helyre elvisszük, talán ezt még tudjuk vállalni, mert újra átírtad románra, másodszor is.
