Láttam
Láttam cérnát befűző munkást,
láttam szilvát a földön megrohadni,
láttam a toronyóra mutatóját
folyton-folyvást mást,
és mégis ugyanazt mutatni.
Láttam dühöngő részeget,
nevét a falra pisilte,
láttam, ahogy elgyötörten, sírva
rángatja haza felesége.
Láttam elszabadult kék léghajót
az égen úszva sárga napot harapni,
láttam zöld sisakot parancsra
kitörni, menni és maradni.
Láttam mérges kofát a piacon,
s kutyája láncát nyakba nőve,
láttam a teret meghajolni,
beletorzulni az időbe.
Mélyben a fények
Miután kapaszkodva lemész 103 lépcsőn
a billegő lyukas erkélyről,
ha lenézel az iszonyú magas mélybe,
hiába a villany 2001 óta bevezetve,
mégiscsak a pokol bugyrait képzeled oda,
kicsit dantei ez a tátongó űrke,
de rablók, fösvények, tékozlók kínjai helyett
odalent minigolf, bowling és pingpong
vár, a járat szűke acél óriáskerékbe torkoll,
és megnyugtat, hogy az alját elérted.
A fáklyák füstjében lassan megvakuló bányaló
egy másik, régi, kerek sóteremben liheg,
a gép forog, a hajcsár pihen.
Operáció
Talán ha én sem értem,
és te sem érted,
kiszedjük a szemét,
eltávolítjuk, mint egy daganatot,
mondtad, körberajzoljuk
szaggatott vonallal,
közben villamos dörgött
az ablakunk előtt.
A sarkon álló strici köpött,
és lehajtotta a fejét,
szőnyeget mosott a hajnal.
Ha kellemetlen, kivágjuk,
mondtad, majd bűvészkedőst
játszottunk a csonkokkal.
Majd akkor
Majd amikor arra kényszerítem a tárgyakat, viselkedjenek,
ünneplőbe bújás, civilizáció, hajlékonyság,
mi is ünneplőt vettünk fel, degeszre zabáltuk magunkat,
a nagy zabálás jelzése a különleges alkalomnak,
virslire töltött káposzta, töltött káposztára virsli,
másnap az elégedettség buja bélését hánytuk ki,
és ebben az idényben én csak annyit mondtam,
ez jó, íme, az ember, nem bottal, szemmel ver,
nem bántalmazás az, csak szempont, nem leszel hulla,
a lelkisegély hívószáma nyolc-nyolc-nulla-nulla.
Majd ha rákényszerítem, síppal, dobbal,
nádi hegedűvel a tárgyakat a táncra,
majd akkor felsorolom a létezőket,
kicsit raccsolva, enyhén darálva.
Madrigál
Ahogy a Körös ontja felénk vizét
gondolat-néma akarattal,
kavicsok között elsiklik, és legyint,
búcsút mond, és jön, jön ugyanakkor.
Partján aranyzölden csillog egy szirén,
üveges hasa tele ígérettel,
a fodros vízbe csusszan, és megint
eltűnik valami a habokkal.
A távolban lepkeszárny-vadászok,
ezüstkalapos, fehér házvidék,
mint gyermekrajz vízfestékpacáján,
az ég kék, az ég átkozottul kék.
Virágszár, kehelytartó állvány,
törékeny árnyék megemeli fejét,
fölöttünk fodrozódó tejhab,
alattunk foszladozó szemét.
Csapadék
Az eső halkan kopogott.
(Bármit mondhatok.)
Az eső arányosan verte az ablak-
párkány hanyag bádogburkolatát.
A csatornába csordogált
vidáman, bátran az eső,
az eresz alól vékony érben.
A várva-várt esőt
földek prüszkölték vissza
patakokban.
Az eső végképp eláztatta a tájat.
Az eső jéggé fagyva érkezett,
tarolt, aztán elhagyott.
Az eső szomorúan szitált.
Az eső pofátlanul pergett.
Az eső levélnehezék volt,
az esőtől sűrűbb lett a látkép,
– hollywoodi filmeken eső
rendre a legdrámaibb háttér –,
kalapban összegyűlt tócsa az eső,
olykor átvert, többnek ígérkezett,
végül is ó, csak annyit
tudok: esett.
Nem történt semmi
Néz rám a zsiráf az alacsony, barna kávézóasztalról.
Vidám. Még mosolyogna is,
de elfelejtettek szájat varrni bolyhos plüss-fejére.
Visszamosolygok.
Nézzük egymást. Egyszer csak harag és neheztelés
vonul át apró, fekete gombszemein.
Most már kíváncsian figyelem, és feltűnik:
szomorú. Mi történhetett?
Végre aztán rájövök: nem történt semmi.
Biztató
Miért vagy lent,
okafogyó árnykép,
miért odalent pislákolsz?
Így hozták a körülmények?
Körülményesen tudsz hallgatni.
A kosz, a mocsok lólépésben
írja át az emberi elme
sakktábláját. Télen
a madarak elköltöznek,
néha megfagynak,
de van, hogy hibernáló
óriások szemeit csipkedik,
vagy hintázva melegednek
égő rügyek közelében.
A túlélésért írott forgatókönyvek
összege végtelen.
Légyszi, kaparj a hóban vájatot magadnak,
áss, lapátolj, döngölj támfalat!
Meg ne állj, meddig az alagutad
egy keskeny lépcsőfokra bukkan.
Repkő Ágnes 1978-ban született Nagyváradon. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar–kommunikáció szakán, majd a Partiumi Keresztény Egyetem bölcsészkarán folytatott tanulmányokat. Jelenleg Nagyváradon él, és kiadványszerkesztőként dolgozik a helyi napilapnál.
