"a kőtestben valami dobog"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 21. (803.) SZÁM – NOVEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Demeter Zsuzsa
A Szék
ANDRÉ FERENC
Saját szégyenem szavaiból dolgozom Interjú az 50 éves Németh Zoltán költővel, irodalomtudóssal
Végh Attila
Végh Attila versei
Angi István
Esszé a hangvarázsról
Gömöri György
Ginsberg ujjlenyomata
Szőcs Margit
Akciónév: Halál
Kósa András László
Drága Marius,
Vallasek Júlia
Amikor bezavarnak a csillagok
Debreczeny György
Debreczeny György versei
Repkő Ágnes
Repkő Ágnes versei
Ádám Szilamér
Elszakad
ANDREI DÓSA
Andrei Dósa versei
László Noémi
„Sose aggódjék, művész úr!”
Nánó Csaba
Kertvárosi keringő* (Részletek)
Dan Coman
Dan Coman versei
Papp Attila Zsolt
A rajzfilmművész, akinek a csillagos ég a határ
Bartha Réka
Vidám életünk, akár egy sepsiszentgyörgyi turkáló
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Szigetközben szálloda
ANDRÉ FERENC
Borostyánok ölelése
Nem gondolni függőhidakra
Jakabffy Tamás
Beethoven-odüsszeia
Túros Eszter
Hargitai Szalon 2020
 
Dan Coman
Dan Coman versei
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 21. (803.) SZÁM – NOVEMBER 10.

üzenetek

(mesaje)

 

 

Nagyon gyakran leszek szerelmes, írtad nekem.

 

A Nap eltűnt a zsinagóga mögött,

az irdatlan husky pedig feltápászkodott a fűből, és

hőségtől puffadtan, mindnyájunk iránt közömbösen,

átfordult nyugodtan a másik oldalára.

 

Csak a galambok azok a lények, amelyektől félek,

rémes kórokat hordoznak, hess-hess!, tűnjetek innen!

(az első kávé után megszűnt a remegésed.)

 

Most beléd vagyok szerelmes, mondtad, de egy holt városban

a szerelmet tisztelni kell és a legnagyobb tapintattal

érdemes kimutatni.

(napfelkeltéig mit csinál a hőség?

hová rejtőzik el, hol találja meg saját, különbejáratú helyét?

hajnalig mindnyájunk agya elalszik.)

 

Az ötödik és kilencedik kávé után beosontunk a hotelbe

(amire a Nap ismét kibukkan a zsinagóga mögül,

ki emlékszik még?)

 

Magabiztosságod, amivel cigit sodorsz utána.

Ruganyos melleid, jéghideg talpad.

 

Most szerelmesek vagyunk, nem okozhatunk csalódást.

A gyönyör

mindig máshonnan jön, írtad nekem,

ne tévesszük össze a dolgokat.

 

Hazafelé mentem két sör után, amit a Corsóban,

és arcom egy pillanatig visszatükrözte a telefon,

a Rebreanu középsuli második emeletén lévő fókát idézte fel.

Azt a százéves, kitömött állatot.

amellyel minden végzős hosszan fotózkodik,

és amely túlél mindenkit

összefoltozottan, egyedül, agyonporosodva.

 

 

gyere, nézd:

(vino să vezi:)

 

 

fejem egy gyógyszeres szekrényke

fertőzésmentes, hűvös hely

biztonsági okokból tervezett furnér téglalappal

csúsztasd be kezed. végy el friss tablettákat

azonnal segítenek a feledésben

 

gyere, nézd:

fejem egy plüssmaci

puha és antiallergén

karjaid közt alhatsz vele,

ajándékba adhatod kisgyermekes családnak,

porold le, vágd a falhoz, dobd ki az ablakon

moccanatlan vár majd rád az aszott fűben

gyere, nézd:

fejem egy kitömött madár

az üveghal a tévé tetejéről

a vitrinbe zárt porcelán hercegnő

amit közelhajolva dicsérnek a vendégek

az ágy alatt lapuló persely, amely arra vár,

hogy millió darabra törje valaki

 

gyere, nézd:

fejem egy város északon

magány és csönd, ami nagyobbat üt, mint a kór

hülye és szegény oktatóktól nyüzsgő tanári szoba

a kihalt utca, a perecbolt

a száraz levegő, amely gyapjúként szúrja a szemet

 

gyere, nézd:

fejem egy gyönyörű kávékert

tél közepén egy ládikóban az erkélyen felejtve

amikor a fénynek nincs többé ereje és a föld már jeges

 

a kávékert fölött a hó

úgy reszket, mint vak macskakölyök, amelyet

szürkületkor elhagytak egy kerítés tövében.

 

 

nem én vagyok

(nu sînt eu)

 

 

soha nem is voltam. ne legyen elvárásod felém.

tizenkét éves koromtól apró, fekete herezacskó

nő a szív helyén – kicserélni már senki nem tudja.

hisztérikus gyermekévek, ótvar kamaszkor,

3D-s felnőtt élet, féloldalról megvilágítva,

s csak miután az ebédlőben összegyűl

elegendő vendég.

bio növesztésű test és őrült elme

amely tönkrezúz mindent már mielőtt

egyáltalán kigondolhatnám.

ne kérj szerelmet tőlem. se bizalmat, se odaadást.

amit tudok: mozdulatlanul maradni melletted, megnevettetni téged,

eltűnni nyomtalanul.

mutatós és kulturált vagyok. használj, amikor a városban jársz,

iskoláknál & sörkertekben, keress velem fotózkodókat és pénzt –

a szovátai medve vagyok, aki mindenkinek szuvenír.

de szerelmet nem.

se gyönyört, figyelmet, biztonságot.

irdatlan pénisz lüktet az agy helyén,

többé senki nem képes csillapítani.

 

A szerző Insectarul Coman (A Coman-rovargyűjtemény)
című kötetéből (Charmides Kiadó, Beszterce, 2017).

 

SZONDA SZABOLCS fordításai

 

 

Dan Coman (1975, Gersza / Gertia I – Gersa I, Beszterce-Naszód megye): román író, költő. 2003-ban debütált az anul cârtiței galbene (a sárga vakond éve) című verskötettel, ezt követően máig újabb három verskötetet és négy regényt jelentetett meg, valamint egy, George Enescu zeneszerzőről szóló, regényes életrajzot. Több fontos romániai és külföldi irodalmi díj kitüntetettje, írásai megjelentek eddig amerikai, francia, kanadai, magyarországi, svédországi, szerbiai, szlovéniai antológiákban is. Besztercén él, szervezője az ott rendszeresen sorra kerülő, Poezia e la Bistrița elnevezésű nemzetközi irodalmi fesztiválnak.

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében