"a kőtestben valami dobog"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 21. (803.) SZÁM – NOVEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Demeter Zsuzsa
A Szék
ANDRÉ FERENC
Saját szégyenem szavaiból dolgozom Interjú az 50 éves Németh Zoltán költővel, irodalomtudóssal
Végh Attila
Végh Attila versei
Angi István
Esszé a hangvarázsról
Gömöri György
Ginsberg ujjlenyomata
Szőcs Margit
Akciónév: Halál
Kósa András László
Drága Marius,
Vallasek Júlia
Amikor bezavarnak a csillagok
Debreczeny György
Debreczeny György versei
Repkő Ágnes
Repkő Ágnes versei
Ádám Szilamér
Elszakad
ANDREI DÓSA
Andrei Dósa versei
László Noémi
„Sose aggódjék, művész úr!”
Nánó Csaba
Kertvárosi keringő* (Részletek)
Dan Coman
Dan Coman versei
Papp Attila Zsolt
A rajzfilmművész, akinek a csillagos ég a határ
Bartha Réka
Vidám életünk, akár egy sepsiszentgyörgyi turkáló
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Szigetközben szálloda
ANDRÉ FERENC
Borostyánok ölelése
Nem gondolni függőhidakra
Jakabffy Tamás
Beethoven-odüsszeia
Túros Eszter
Hargitai Szalon 2020
 
ANDRÉ FERENC
Borostyánok ölelése
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 21. (803.) SZÁM – NOVEMBER 10.

Celler Kiss Tamás kiemeli az Agancspark fülszövegében, hogy „[n]em fedezhető fel benne semmi az elsőkötetesek becsvágyából.” És tényleg: Cirok Szabó István nem a mindenséget vágyja versbe venni, hanem végig apró, közvetlen, de precíz megfigyeléseket tesz. Mondatai visszafogottak, pontosan illeszkednek egymáshoz. Repedéseknek és üresjáratoknak helye nincs.

 

Megszólalásmódja Závada Péter, Biró Krisztián, Kiss Lóránt vagy Simon Márton lírájával, de asszociációs világa akár Papp-Zakor Ilka prózájával is rokonítható: a lélegzetelállítóan expresszív képalkotásokat a lélegzetvétel könnyedségével kezeli. Mintha nem is lehetne kérdés, hogy milyen úgy ölelni, mint a borostyánok; vagy az, amikor „[t]avasszal a te csontjaidba is befészkeltek/ a méhek.” (Üreges)

 

Cirok Szabó István lírája olyan, mint hazavinni egy üvegben a tengert: összesűríteni a mondanivalót a lehető legtömörebb állapotába, ahol még személyes maradhat. Ahogy a kötetcím is sejteti, a versek a természeti, az állati és az emberi közötti ösvényeken barangolnak. Viszont tökéletesen tudja a különbséget a bolyongás és az eltévedés között. A határok elhomályosítását és újraírását kísérli meg, erre játszanak rá Nagy Gabriella minimalista, mégis kifejező illusztrációi is.

 

Cirok szövegei pillanatokat merevítenek ki, melyek első ránézésre egyszerű képeknek tűnnek, azonban ha elkezd figyelni az olvasó, akkor átderengenek a belső viszonyok, konfliktusok, az előtörténet. A nyugodtnak tűnő tekintetek körül egyre beszédesebbek lesznek a ráncok. Az álomszerű, balladisztikus hangulatú versek kerülik a metaforahalmozást. Gyakran egyetlen képben merülnek el, de abban rendszerint olyan mélyre, ahova nagyon kevesen merészkednek le.

 

Eközben pedig a versbeszélő észrevétlenül is felnő saját magához. Fontos számára az identitáskeresés, a szülőkhöz, a környezethez és önmagához való viszonyának felfejtése. Kontemplatív líráról van szó, a megfigyelés maga a cselekvés. Hagyja, hogy a hullámverés hatására lassan erodálódó sziklák alól apránként előtűnjenek a jelentések.

 

 

Cirok Szabó István: Agancspark. Forum Kiadó, Újvidék, 2019. Nagy Gabriella illusztrációival.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében