Az éjszaka Az éjszaka, a fák lombjai között, kifecsegtem neked minden bánatom. Szárnyra kapott, barátom, s tovarepült a félelem. Most ott fonnyad csendesen az avas csúcson, s hogy onnan visszacsússzon belénk, nem sok az esély, ne félj! Szívemben szívemben hordozlak, keserű felismerés, émelygek olykor. nem kevés teher ez nekem. megcukroztuk a mézet, édesem. kimarja gyomromat az édes-mázas beszéd, a habos-krémes szenvelgés, lekváros szeszély. a teánkat, néha, ihatnánk üresen. Aludttej Aludttej illata lett az ősznek, s már nem is tudom, mitől félek jobban: hogy tejes életet fogok élni veled, ezentúl? vagy a laktóz intolerancia ül majd ki az arcomra? a túróba! fáradtan és megbuggyanva, alvad meg bennem megannyi kérdés. Eltalált minket Eltalált minket az ősz beleszédültünk a szerelem buja avarába. Must have illata van csóknak, ölelésnek. Késnek a buszok s a veszekedések. A szőlőnk savanyú csak, a kedvünk nem. Apró kőszív Apró kőszívet rendeltem az interneten. Gyorsan túl leszek operáción s tengeren. És mikor megnő a kő a mellkasomban, kihordlak alatta. Világra hozlak, hogy egymás torkának eshessünk boldogan, újra és újra. Levetkőztük levetkőztük a megfáradt nyarat. az ősz eltitkolt vágya jobban áll majd nekünk. agyunk s lelkünk kimosva. a szennyes kiteregetve. felmostuk egymással a padlót, de megnyugodhatunk: egy foltnyi szenvedély sem maradt utánunk. Lustán szürcsöli Lustán szürcsöli ki belőlünk a nyár az utolsó cseppeket. A gátlásaink leolvadnak, a kilóim, nem. Annyit kínlódtunk a magánnyal. Egy pár kiló szerelem nem árt meg. Egyvég azért zsúfolt minden hétvégénk, mert egyvégben mondom neked, két végünk van: egy vég vászon, egy vég szerelem. Jóember jóember, mit követtünk el? vágyakozunk a mennyország után, míg démonok potyognak az égből? légből kapott tán e pokoli történet? hagyjuk az ördögbe, isteni vagy! Felrobbant Felrobbant az éves szerelmi kvóta. Tűz ütött ki a fészkünkben. A fő, hogy legény vagy a gáton. Desszertnek klasszikus piskóta, s ugyanitt krizantém eladó. A menyasszony is. A vajaskenyér a vajaskenyér s a szeretők, mind pofára esnek. enyém volt az utolsó szó, de lehullt rólad, mint fáról az elgyötört levél. köszi, feladom. Magadnak Az idő ma csodás. Kiábrándulhatnánk. Magadnak találtál ki. Nem fér hozzám se kétség, se szerelem. S mikor kitálalok neked, nem eszed meg. Csak az idegeimet. De nem érek erre rá. Az idő pénz és csalódás.
|
