"visszhangzik, halkul, visszhangzik"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 22. (804.) SZÁM – NOVEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Fordított világok
MÁRTON EVELIN
„Néha úgy érzem magam, mint egy Rejtő-regényhős” Beszélgetés George Volceanov műfordítóval
Borsodi L. László
Borsodi L. László prózaversei
Karin Gündisch
A mennyország kapujában
Bordy Margit
Bordy Margit versei
Kézdi Imola
Kézdi Imola versei
Codău Annamária
Otthontalan holtak társasága
Dénes Gergő
Sub
Ovio Olaru
Ovio Olaru versei
Mohai Szilvia
Egyetlen film sem érhet véget így
Szente B. Levente
Szente B. Levente versei
Hilgert István
Hilgert István rövidprózái
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Ha mindenki fogyasztó, ki a díler?
FISCHER BOTOND
A loop tragédiája. Komédia
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
„A múlt emlék vagy valóság”
ANDRÉ FERENC
A távolság fizikája
Annyira szép és jó
Jakabffy Tamás
Peacock odaát – és nagyon itt
Túros Eszter
G6 – virtuális kiadás
 
Ovio Olaru
Ovio Olaru versei
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 22. (804.) SZÁM – NOVEMBER 25.

a lofoteni falu eltűnik a lézerekben,

rázza a szubatomikus zene és az android

kamaszok lassú tánca a havas és neonfényes mezőn.

 

hol vannak a szüleik, mi történik velük, amikor meghalnak?

gyönyörűek a képsorok, ahogy lassan megolvadnak

            saját melegüktől,

a vékonyszoknyás lányok figyelik a sarki éjszakában

a dj-t és a ledekkel felszerelt kocsit, ami messziről leural mindent,

basszusa visszhangzani fog a fjord felett örökkön örökké.

 

most csizmáikat próbálgatják a több tíz kilométeres

túrára, másnaposak és különösen fáradtak,

gyönyörűek és rettenetesen magányosak.

egyik sem fog beleesni a kimerültségtől törött repedésbe,

egyik sem fog szakadást okozni őrült férfiasságában.

 

túl későn fogják felismerni a boldogságot,

elmúlik mellettük az élet, idejük meghaladja őket.

 

 

adok neked életet hd-ban,

nyugodt és hideg pillanatképeket,

 

adok neked vajhabot és bélyegeket,

porokat, hogy lásd a szép arcokat a képernyőből,

amikor elfordítod a fejed a képernyőtől

a képernyőtől

a képernyőtől,

megmutatom neked a próbababákat,

hogy nálunk valóságosabban élnek ők,

 

pattanásmentes testek, frissen gyártottak,

valósághoz álló, tiszta képernyő,

frissen dekonnektált, napozó testekhez álló,

tiszta nemiség,

 

elmosódott és lowfat, szédítő,

15 perc hírnevet számolnak a drága órák,

mostantól

kezdve.

 

 

nem természetes, de elkerülhetetlen,

hogy megvesd, amid van és többet akarj,

szükségünk van a hirdetésekre,

és a reklámokban több a hd, mint az életben.

 

ez nem kritika, ez egy töredék a karosszériából,

egy csavar, egy darab.

 

eredetileg tribalizmus és fétis,

és most

irdatlan moloch, amint másik irdatlan molochot

dolgoz fel a mi kedvünkért.

 

felejts a plázában, ahogy fejemmel a polcok között

kínlódom, hogy hallgathassam a távoli hangokat.

 

ne ijedj meg, kicsi kínai,

ne kerülj el senkit és ne kímélj semmit.

 

én szeretlek, de nem tudlak megmenteni.

szeretlek, szégyentelenül hordom a kémiával festett pólót,

amiért elbasztad az egészségedet.

a szenvedésed számszerűsíthető és integrálható

a piaci stratégiákba. szadizmusból hallgatom.

 

fizettem ezért.

 

HORVÁTH BENJI fordításai

 

 

Ovio Olaru 1993-ban született Nagyszebenben. Első verseskötete (Pilotul, 2014, Charmides) elnyerte a Romániai Írók Szövetsége debütdíját, illetve jelölték a rangos Mihai Eminescu-díjra. Fenti vers a Proxima B (2017, Charmides) című kötetéből való. 2016 óta a kolozsvári Nepotu’ lui Thoreau irodalmi kör moderátora.

 

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében