"visszhangzik, halkul, visszhangzik"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 22. (804.) SZÁM – NOVEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Fordított világok
MÁRTON EVELIN
„Néha úgy érzem magam, mint egy Rejtő-regényhős” Beszélgetés George Volceanov műfordítóval
Borsodi L. László
Borsodi L. László prózaversei
Karin Gündisch
A mennyország kapujában
Bordy Margit
Bordy Margit versei
Kézdi Imola
Kézdi Imola versei
Codău Annamária
Otthontalan holtak társasága
Dénes Gergő
Sub
Ovio Olaru
Ovio Olaru versei
Mohai Szilvia
Egyetlen film sem érhet véget így
Szente B. Levente
Szente B. Levente versei
Hilgert István
Hilgert István rövidprózái
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Ha mindenki fogyasztó, ki a díler?
FISCHER BOTOND
A loop tragédiája. Komédia
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
„A múlt emlék vagy valóság”
ANDRÉ FERENC
A távolság fizikája
Annyira szép és jó
Jakabffy Tamás
Peacock odaát – és nagyon itt
Túros Eszter
G6 – virtuális kiadás
 
ANDRÉ FERENC
A távolság fizikája
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 22. (804.) SZÁM – NOVEMBER 25.

A téridő gyűrődései milyennek tűnnek az eseményhorizontról? Mekkorára kell nőnie két test között a gravitációs mezőnek, hogy elgörbíthesse a fényt? És vajon ki mossa ki a Marsról hazatért űrhajós alsóneműjét?

 

Fodor Balázs kötete nem árul zsákbamacskát: ahogy előrejelzi azt a cím, valamint a borítón található csillagköd fotója is, valóban kozmikus távolságokat igyekszik bejárni. A verseket bevallottan olyan képzőművészek inspirálták, mint Debreczeni Imre vagy Martin Henrik, de a kötetet is Oliver Arthur munkái illusztrálják. Ez tükröződik a plasztikus versnyelvben is.

 

Mint egy asztronauta, aki tisztában van azzal, hogy űrsétája több száz tudós, több ezer óra munka és megszámlálhatatlan fizikai együttható közös teljesítménye. Figyelme kimért, lassan halad és minden megfigyelést dokumentál. Ugyanakkor tudja, hogy ezek a megfigyelések csupán nyomok, amelyek sokkal összetettebb rétegeket rejtegetnek. Tudja, hogy egy tó formájából következtetni lehet az eredetére, egy égitest színeiből a kémiai összetevőkre, egy mozdulatból pedig a szándékra, indítékra és érzelmi állapotra. A távolságokat próbálja felmérni, lejegyezni és feltölteni jelentéssel. A világra irányuló kíváncsiság kötelességként vezérli: „Elvégezni a feladatot. Ez minden.” (Mantra)

 

A meteorzáporok és keringő holdak között a személyes szorongás hullámai is átszűrődnek. Miközben a kozmogónia különböző vetületei bontakoznak ki, felsejlik egy családtörténet, melynek szereplői ugyanolyan érvényű létezők az univerzumban, mint bármely égitest. Kérdés, ha a galaxisok örvénylését, az évszakok váltakozását és a két ember között kialakuló viszonyokat ugyanazok az univerzális erők és hatások irányítják, akkor hol kezdődik a tulajdonképpeni szabad akarat? Egyáltalán lehet-e akarata a világűrben keringő testeknek? Mennyire magányos egyetlen foton? Ha elsírja magát, akkor hullám, ha vidám, akkor részecske?

 

Olvasáshoz mindenképp post-rockot ajánlok háttérzenének, lehetőleg az Eleventh Vibration Illusions című albumát.

 

 

Fodor Balázs: Kozmológiai állandó. Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2019.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében