"összébb húzza magát a dombhát"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 23. (805.) SZÁM – DECEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
A sárkány és a gyermek
Szántai János
A túlsó parton
Tompa Gábor
Újmagyar Géza-siralom
Karácsonyi Zsolt
Aurel Rău versei
Vida Gábor
Medveszalon
MÁRTON EVELIN
Laudáció helyett. A Kemény Zsigmond-díj elé – Vida Gábornak
Buna Blanka-Boróka
A mesék után (első rész)
Luca Ștefan Ouatu
Luca Ştefan Ouatu versei
Molnár Ildikó
A Vásárhelyi Találkozó új olvasata Jancsó Elemér életművének tükrében
MESTER GYÖRGYI
Bársonyszív
Muszka Sándor
Muszka Sándor versei
FAZAKAS ATTILA
Fazakas Attila versei
Bakk Ágnes
Minden szerelmi kapcsolat kezdete egy thriller
FISCHER BOTOND
Valóságjáték, játékvalóság
Laczkó Emőke – Péter Blanka – Tóth Emese
Hogyan vág vissza az irodalom?
Fleisz Katalin
„Versed felér a Koponyahegy tetejére?”
Az egykeségből a testvériség érzülete felé
Jakabffy Tamás
Csend… zenényi szünet
Egyed Emese
Environment (A Forró Ágnes-évtized)
MÁRTON EVELIN
Bolygó regényhősök Beszélgetés a 70 éves Szávai Gézával
 
Fleisz Katalin
„Versed felér a Koponyahegy tetejére?”
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 23. (805.) SZÁM – DECEMBER 10.

Tőzsér Árpád Lélekvándor című kötetének verseiről pedáns recenziót írni nehéz feladat. Nem azért, mert a versek úgymond nehéz, veretes szövegek, nem a súlyos műveltséganyag okán, amelyet hordoz a kötet, hanem mert a versek mindegyike olyan mélységeket nyit meg, hogy egy-egy külön tanulmányt érdemelnének. De mivel gondolkodni muszáj róluk, ezért a címadó lélekvándor motívumot emeltem ki, amiben az értelmezés horgonya megkapaszkodhat.

 

A lélekvándor a kötetnek mindjárt nyitó versét jelentő motívuma is egyben. Püthagorasz lélekvándorlása valamilyen formában a teljes köteten végigvonul. Mítoszok, ősi alaptörténetek, görög és római ókor, a világirodalom emblematikus művei vándorolnak egyik korból (versből) a másikba. A múltból a jelenbe. Majd a jelenből egy újabb múltba. Mert oda-vissza járás van múlt és jelen között. Hatalmas robbanótöltetük van ezeknek a megidézéseknek, ugyanis már csak maga egy-egy név kimondása egy teljes történetet indít el az olvasóban. Ha azt mondom például, hogy Odüsszeusz, nem tudunk nem gondolni az Odüsszeia bonyodalmaira. A neveknek eme működése hatványozott erővel hat akkor, ha ezeket az alaptörténeteket kiragadjuk eredeti korukból, kontextusukból, és teszem azt, a mai, modern korunkba helyezzük. Ilyenkor már a mai korról lehet általuk elmondani valami fontosat. Előfordul, hogy cezúra van a múlt és a jelen között, a jelen csak kitérés, betoldás, mint történik ez a Iuvenalis a Domitianus-kor műveltségéről című versben. Amíg Euripidészt Corinthus megvesztegette, „ma az írót meg sem vesztegetik már. /Vesztik bár: immár neve is kiveszett a fejekből!” (Kiemelés: T.Á.)

 

Más versekben kulturális allúziók tartják fenn a versgondolatot, a múlt és a jelen egymásba tűnik. „Kr. u. /2017-et írunk. Advent van, a karácsonyi várakozás ideje: Ádám s Éva gyertyája a koszorún már ég, panel-/barlangjaink plafonján az árnyak: sziklaarcok, időn-/ként átrendeződnek” (Világ-advent). „Európa ágáról töppedt mítoszok csüngnek – mondja a Hadrianus falánál című versben. Benne van a kétely: vajon ezek a „túlérett, hullni kész történetek” – mondanak még valamit a mai kor emberének?

 

A mítoszok közül is a kezdet, az eredet, az ősbűn, őskiűzetés, a történelem kezdete érdekli talán leginkább a beszélőt. Egzisztenciális élmény is mindez. A lírai én halál előtti egyedülléte az első ember egyedülvalósága (Beteljesedés). Emblematikus a Miltonról és lányáról szóló hosszúvers, amelyben a költő Az elveszett paradicsomot lányának mondja tollba, eközben a versben egy keretes történet is kibontakozik (Deborah avagy az Éden szíve).

 

A versek beszélőjének nincsenek illúziói korunkról, nem szédíti el a technika száguldása. „Óceánt köpülni indultam egykor,/szörfözök most a net hullámain:/hátha csak kör zárul, s jön új gyerekkor ?! – / Holt vizeken istenek árnya ing” – olvassuk a Kis Testamentom című versben. Azonban nehogy azt higgyük, hogy a pesszimizmus az uralkodó hangnem a versekben. És különben is, a pesszimista hangért a míves, csiszolt forma kárpótol. Virtuóz formagazdagságú kötetet tart a kezében az olvasó, a klasszikus, letisztult verseléstől, a prózaversen át a játékos, csengő-bongó rímelésű humoros versekig. A vers kapaszkodó, menedék, csak azért is. Teremtő ige. „Versed fölér a Koponyahegy tetejére a/jelentés keresztjéhez: beteljesedik” (Beteljesedés).

 

 

Tőzsér Árpád: Lélekvándor. Kalota Művészeti Alapítvány – Napkút Kiadó, Budapest, 2019.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében