"mintha pandémiás vonalak"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 24. (806.) SZÁM – DECEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Végül én, Mary Shelley
ANDRÉ FERENC
„A pokolba vezető út kritikusi erőtlenséggel van kikövezve” Interjú Lapis József irodalomtörténésszel
Árkossy István
A lélegző vonal cselekedetei 2.
Lövétei Lázár László
Zákeus fügefája1
PAPP-FÜR JÁNOS
Papp-Für János prózaversei
Ferencz Imre
Ferencz Imre versei
Simonfy József
Simonfy József versei
Balthasar Waitz
Balthasar Waltz versei
Ovio Olaru
Ovio Olaru versei
Sztaskó Richard
Végül mindig
Buna Blanka-Boróka
A mesék után (második rész)
Szakács István Péter
Pietà
FERENCZI SZILÁRD
Az újra nem élhető élet jegyében
Bartha Réka
Bambina, a jogvédelmi szuperhősnő
Radnai Dániel Szabolcs
„Sose látott, mégis nagyon éles képek”
ANDRÉ FERENC
Vidám bestiárium
Panoráma Uruguaytól Isztambulig
Jakabffy Tamás
Hangfelvétel-múzeum 9.
HORVÁTH BENJI
Idő és fény
 
Simonfy József
Simonfy József versei
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 24. (806.) SZÁM – DECEMBER 25.

betonból öntve a tó

s a vizet szelő halak

márványból faragva

 

 

madár

nyugalomra vágyom

heverészek a kertben kezemen

madár elrepültem

 

 

olyan

olyan ez a pillanat mint amikor

elvesztettünk valamit és vagy

nem találjuk vagy nem is tudjuk

mi az amit keresünk

 

 

fűszál

fűszál amivel a fényre írtam

kifogyott a zöldje néha egy dalról

álmodom melyet még nem írtak meg

 

 

töprengek

töprengek helyénvaló-e

embertelennek nevezni azt

amit ember követ el

 

folyton

egy bicikliző angyallal szemezek

kettesével telnek a napok

valami folyton kiég bennem

rohanok

néha egy szó úgy telibe talál

rohanok majd kiköpöm a lelkemet

kúthoz érve az öreg meri a vizet

 

 

írok-e

valaha írok-e egy jókedvű verset

régóta alszom egyedül elfelejtettem

milyen érzés amikor száj szájhoz

comb combhoz ér

 

 

valamit

valami nagy-nagy ürességbe értem

kinyitok minden ablakot kiengedem

magányomat kibámulok a sötét udvarra

valamit javítanak fűrészelik csöndem

 

 

tűnik

hosszúnak tűnik egy óra is ha üres

minden perce telihold üti az éjfélt

én meg véges végemet

 

 

mennyivel

mennyivel nyugodtabban teltek mikor még

a csillagok állása irányította napjaink

nőies csend tömör öröm hajnalom

voltál alkonyom is te légy

 

 

ceruzát

az éjszakából kilépek a sötétség papírrá

fehéredik ceruzát tart kezében isten

a vers csupa fül csupa száj csupa szem

szele

halál jelenlétét érzem egy ideje

arcul legyint hideg szele

életvonalam mind ijesztőbben serceg

közel a szívemhez

 

 

várom

várom valami valahol megtörténjen

asztalomon hófehér papírlap verdesése

csöndem tépi szét

 

 

 

 


Legfrisebb híreink




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében