"mintha pandémiás vonalak"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 24. (806.) SZÁM – DECEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Végül én, Mary Shelley
ANDRÉ FERENC
„A pokolba vezető út kritikusi erőtlenséggel van kikövezve” Interjú Lapis József irodalomtörténésszel
Árkossy István
A lélegző vonal cselekedetei 2.
Lövétei Lázár László
Zákeus fügefája1
PAPP-FÜR JÁNOS
Papp-Für János prózaversei
Ferencz Imre
Ferencz Imre versei
Simonfy József
Simonfy József versei
Balthasar Waitz
Balthasar Waltz versei
Ovio Olaru
Ovio Olaru versei
Sztaskó Richard
Végül mindig
Buna Blanka-Boróka
A mesék után (második rész)
Szakács István Péter
Pietà
FERENCZI SZILÁRD
Az újra nem élhető élet jegyében
Bartha Réka
Bambina, a jogvédelmi szuperhősnő
Radnai Dániel Szabolcs
„Sose látott, mégis nagyon éles képek”
ANDRÉ FERENC
Vidám bestiárium
Panoráma Uruguaytól Isztambulig
Jakabffy Tamás
Hangfelvétel-múzeum 9.
HORVÁTH BENJI
Idő és fény
 
Balthasar Waitz
Balthasar Waltz versei
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 24. (806.) SZÁM – DECEMBER 25.

olykor nyugodt élet

(das stille leben zuweilen)

 

úgy érzem magam olykor

mint saját nagyapám aki

esténként egy árva szót sem szólt csak

kizárta a macskát

a kutyáról leoldotta a láncot

elszívta az utolsó bagóját a fabudi felé

menet az almafa mellett

nem lesve-hallva hogy az emberek

esténként mit tesznek-vesznek

még a falu esti híradását sem hallgatta meg

mielőtt eloltotta a petróleumlámpát

 

tisztességesen gyakorlom sokat próbálom

belebámulok a pislákoló estékbe fülelem

a meggyulladt éjszakát

még egyre rágyújtok s még egyre nagyszerű

            karikákat fújok a hold köré

csak a kandúr boldog

aki tapasztalt stopposként várakozik

az alkalomra a garázsok mögötti szerelem

úgyis a kisasszonyé

 

olykor nyugodt élet

cudar keveset tudok még erről

például nincs láncom se fabudim

            almafa mellett

de bizonyos nehézségeim még igen

a pokoli lámpással

azzal a bűzössel oly nehéz

megtalálni sőt

embertelen

 

 

 

öregasszonyok mesélnek

(die alte frauen erzählen)

 

öregasszonyok mesélnek

a temetőben feketerigóknak

emberekről

halottakról sokat

száj elé vont kézbe fojtott sóhaj

a még élőkért szegényekért

keresztvetés a többször megholtakért

csendes orrfúvás a köténybe

a kivándoroltakról szinte semmit

a bevándorolt más vallásúakról

csak hajmeresztő történeteket

egy árva szót sem az idegenekről

a szomszéd faluból

 

öregasszonyok mesélnek feketerigóknak

porfelhő közeleg a sápadt tarlóról

nem törődve

falubéli dolgokkal

madárdalként vonul át a kerteken

 

és mégis jó tudni hol

vannak embereink

az óriási világban

égben vagy földön-e

német- vagy oroszországban

vastag hótakaró alatt

két lépéssel a kápolna mögött

melynek mennyre táruló kapuja bedeszkázva

nagyjaink kriptája mellett-e vagy

szorosan a kökénybokor mentén

ahol az elveszett lelkek sírja

csendben elhagyja szegény falunkat

 

 

 

ima

(gebet)

 

hosszú vasárnapi misék után uram

házad lépcsőin lefele menet

a hívek gyors kereszteket vetnek

s mobiljuk után kotorásznak

 

hallgasd meg uram mégis mibe kerül

apró kívánságok ezek kis semmiségek

akár rögtön is teljesítheted

kérlek uram e hívásokat fogadd

s a kapcsolatot ne szakítsd meg

elnézést uram kicsörög-e egyáltalán

            nálad vagy

sípolsz csak

 

tudod örök bánat szorítja torkukat

oly szívesen panaszkodnak sírnak

alapjában csak aprócska bűnök

ezeket régebb még megbocsátottad

nagyon öreg vagy atyánk

füled már mindent hallott

de benne vagy még a telefonkönyvben

            ugye uram

értsd és bocsásd meg levelezőlapot

            senki nem küld

s színes képeslapot sem onnan lentről

levélre se várj

őszintén szólva a posta az érzelmek

költői feladataihoz nem nő fel már

halló halló uram ott vagy-e még nem értek

egy szót sem egy árva szót

 

hidd el jó mobilok

vannak módiban ez az új vallás

a macdonaldsnál is jobbak uram jó

tudnod ezt

a nők is megszépülnek hirtelen

ha simogatják s a csók műbőrt ér

a telefonok katedrálist emeltek

a világodból

hatalmas mennyei telefonfülkét

 

egzotikusnak tűnik számodra tán

nem áll róla semmi bibliának nevezett

            könyvedben

nem ógörög s nem is muzulmán

s pápa-féle latin sem

smartphone utolsó generációs készülék ez

 

uram áldd meg akkor már a mobilokat is

ennyi az egész

ámen

 

 

 

Röviddel azelőtt hogy világra jöttem

(kurz bevor ich das licht der welt
erblickte)

 

a homokvirág az udvaron kúszva

halálra virágzik

kútvályúban fekete varangy gubbaszt

forrong az ország

már megint még mindig

 

nagymama talpig feketében

elreteszelt ajtó mögött a halott

új öltönyét akasztja szekrénybe

 

a kutya tüdejét majd kiugatja

a sikátor vándorcigányai azok

a sátorosok

 

nagyapa mărășeștit szív

s a kommunistákra szitkokat szór

már tegnapelőtt estétől

 

a szomszédban oly mély a csönd

mint a temetőben

senkit nem enged haza

fiatalt s öreget sem

világháború láger

 

apám németül románul majd újra

románul

az éjszakai műszakot szidja

hatvan kilométerre délre ingázik

a marinicának becézett vonattal

 

anyám az orosz hadsereg

kiszuperált vaságyán fekszik

fehér falú rendelőben

dühösen

mindegy

hogy fiú-e vagy lány

a neve balthasar lesz

 

SZENKOVICS  ENIKŐ fordításai

 

 

 

 


Legfrisebb híreink




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében