"mintha pandémiás vonalak"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 24. (806.) SZÁM – DECEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Végül én, Mary Shelley
ANDRÉ FERENC
„A pokolba vezető út kritikusi erőtlenséggel van kikövezve” Interjú Lapis József irodalomtörténésszel
Árkossy István
A lélegző vonal cselekedetei 2.
Lövétei Lázár László
Zákeus fügefája1
PAPP-FÜR JÁNOS
Papp-Für János prózaversei
Ferencz Imre
Ferencz Imre versei
Simonfy József
Simonfy József versei
Balthasar Waitz
Balthasar Waltz versei
Ovio Olaru
Ovio Olaru versei
Sztaskó Richard
Végül mindig
Buna Blanka-Boróka
A mesék után (második rész)
Szakács István Péter
Pietà
FERENCZI SZILÁRD
Az újra nem élhető élet jegyében
Bartha Réka
Bambina, a jogvédelmi szuperhősnő
Radnai Dániel Szabolcs
„Sose látott, mégis nagyon éles képek”
ANDRÉ FERENC
Vidám bestiárium
Panoráma Uruguaytól Isztambulig
Jakabffy Tamás
Hangfelvétel-múzeum 9.
HORVÁTH BENJI
Idő és fény
 
Ovio Olaru
Ovio Olaru versei
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 24. (806.) SZÁM – DECEMBER 25.

a reklámok után látni fogod
az igazi arcod,

puffadt és utómunkált,

vagy egy tetszőleges bevásárlóutcán

a kirakatok üvegében látni fogod az igazi arcod,

fel-felvillannak a lábak vakító flessekben,

otthon vagy a munkahelyen, köz- vagy magánterületen

látni fogod az igazi arcod, ahogy felesleges és kicsit

            szomorú dolgokra

koncentrál, de nem olyan szomorúakra, amiktől könnyezni lehet.

 

igen, minden makacsul ismétlődik

a neonok és hosszú utcák univerzumában,

igen, a szuverén melankólia és az életundor

a reklámokból jön.

 

a képernyő hűvösében nézni fogod az igazi arcod,

pattanásos és unalmas, követni fogod a katódfényt

a hűtőszekrényeken túl, a bevásárlóközpont szelíd csendjében.

 

hallgatni fogod a színészeket lefedő,

húsos, heges és irreális szájat, ahogy azt mondja,

olvassz fel minket a hírességek testében.

 

 

mi történik a tárgyak után, a fényes

reklámjuk után, megtanultam nem kérdezni többet, de josef,

én hiszek a te alumínium királyságodban, a hatalmas

            csarnokokban,

amelyek fölött uralkodsz, ahova nyersanyagot viszel

és kézzelfogható tárgyakat szállítasz tovább, amiknek

hasznát veheti a világ összes josefe.

 

mert a te kezed több száz tonnát irányít

ahogy játszanak az aszfalton. több ezer kilométerrel

öregebb vagy nálam. te, a te napbarnított és végtelenül

érett arcoddal megalázol engem.

 

csodálatos hírnöke vagy a változásnak, josef.

látlak, ahogy fényvisszaverő munkaruhában lépsz ki

            a benzinkútról,

készen rá, hogy éjjel-nappal, éjjel-nappal vezess

a vég nélküli autópályán.

 

 

HORVÁTH BENJI fordításai

 

 

Ovio Olaru 1993-ban született Nagyszebenben. Első verseskötete (Pilotul, 2014, Charmides) elnyerte a Romániai Írók Szövetsége debütdíját, illetve jelölve volt a rangos Mihai Eminescu-díjra. Fenti verse a Proxima B (2017, Charmides) című kötetéből való. 2016 óta a kolozsvári Nepotu’ lui Thoreau irodalmi kör moderátora.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében