"mintha pandémiás vonalak"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 24. (806.) SZÁM – DECEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Végül én, Mary Shelley
ANDRÉ FERENC
„A pokolba vezető út kritikusi erőtlenséggel van kikövezve” Interjú Lapis József irodalomtörténésszel
Árkossy István
A lélegző vonal cselekedetei 2.
Lövétei Lázár László
Zákeus fügefája1
PAPP-FÜR JÁNOS
Papp-Für János prózaversei
Ferencz Imre
Ferencz Imre versei
Simonfy József
Simonfy József versei
Balthasar Waitz
Balthasar Waltz versei
Ovio Olaru
Ovio Olaru versei
Sztaskó Richard
Végül mindig
Buna Blanka-Boróka
A mesék után (második rész)
Szakács István Péter
Pietà
FERENCZI SZILÁRD
Az újra nem élhető élet jegyében
Bartha Réka
Bambina, a jogvédelmi szuperhősnő
Radnai Dániel Szabolcs
„Sose látott, mégis nagyon éles képek”
ANDRÉ FERENC
Vidám bestiárium
Panoráma Uruguaytól Isztambulig
Jakabffy Tamás
Hangfelvétel-múzeum 9.
HORVÁTH BENJI
Idő és fény
 
Bartha Réka
Bambina, a jogvédelmi szuperhősnő
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 24. (806.) SZÁM – DECEMBER 25.

Annyira sajátos hazai sikertörténettel kezdődött az Independent Theatre Hungary online felületen megszervezett, 4. Nemzetközi Roma Színházi Fesztivál október 21-én, hogy nem győztem csodálkozni: vajon miért is nem hallottam az eddigiekben erről a sztoriról, amely a legnevesebb és legsikeresebb romániai roma üzletasszonyról szólt?

 

Elmélázásomból eléggé gyorsan felocsúdtam, hiszen maga a Bambina, a virágok királynője című bukaresti előadás felépítése szolgált válaszként retorikus kérdésemre. Éppen azért jött létre ez, a dokumentarista színház eszközeit igen érdekesen használó produkció, mert – az alkotók szemszögéből – Bambina történetét legalább annyira fontos volt elmondani a világnak, mint az, hogy ebből a nyersanyagból színházi produkció készült. Pontosabban: az (online) színházi forma itt jobbára szolgálólánya volt a történeti tartalomnak, amely hihetetlenül jelképes egy etnikai közösség számára. Magyarán: ez a sikertörténet nem egyszerűen csak egy tehetős roma üzletasszonyról szóló teátrális dicshimnusz, hanem maga a nagy betűs Sikertörténet a bukaresti roma közösség és – a produkció online kereteit tekintve – immáron a nemzetközi roma társadalom számára. Azt üzente: „igen, lehetséges a siker, át lehet törni a diszkrimináció áttörhetetlennek tűnő falait, amelyeket az élőítéletek, a megbélyegzés és az ezeknek való szüntelen kiszolgáltatottság emel.” Egyébként a produkció ezen mélyebb jelentőségének volt tulajdonítható az is, hogy helyenként az észszerűség távolságtartó eszközein átlátszott az érzelem, és egy olyan szeretnivaló patetizmus, amelyet talán más kontextusban, más történetekben el sem fogadna a néző. Itt ez mélyről jövő és őszinte volt.

 

Lina Victorița Georgescu, a mindenki által Bambinaként ismert és emlegetett, szív-lélek kereskedőnő történetének befogadásában magam is ízlelgettem ezt a patetizmust, hiszen etnikai vetületein és jelentőségén túl, ez a történet a humánum mélyrétegeit is simogatta. Számomra, nem roma ember számára azt példázta, illetve azt az idealizmust táplálta bennem, hogy igenis, lehet úgy sikeres az egyén akár az üzleti szférában is, hogy a lóvé nem változtatja meg őt alapvetően, nem törli el és lúgozza ki mindazt, amire ő ezt az üzleti sikert tulajdonképpen alapozta: a szerény sorban élő, onnan induló empatikus, a környezetével autentikusan törődő, közösségben létező és közösségét még a tehetősség magaslatain is felvállaló ember gerincét és tartását.

 

A 2017-ben, Bukarestben bemutatott előadás ismertetője szerint ez az első színházi produkció, amely a fővárosban és környékén élő virágkereskedő romák hagyományairól szól, és amelynek alapját adó kutatómunka a Romániai Virágkereskedők Szövetségével partnerségben valósult meg. Az előadás szájhagyomány révén terjedő történeteket gyűjt egybe, miközben bemutatja a bukaresti virágkereskedésből élő romák helyzetét, de ugyanakkor annak a kislánynak a történetét is, aki hétévesen kezdte piaci virágárusítással, élete alkonyán pedig már egy pénzügyi birodalmat vezetett. Az alkotók azt is megjegyzik, hogy ezek a történetek túlmutatnak a személyes élettörténet keretein, és azt is bemutatják, hogy a politikum napi döntései miként gyakorolnak hatást egy teljes céh életére, hogyan alakítják egy olyan mesterség társadalmi sorsát a jelenkori Romániában.

 

Bambina történetét a virágárusokat tömörítő szövetség vezetését ellátó kisebbik fia, illetve azok a virágárusok mesélték el, akik még emlékeznek az 1990-es évek eme valódi tündérmeséjére, amelyben egy nélkülöző kislányból fantasztikus üzletkötői intuícióval rendelkező üzletasszony lett, aki a virágkereskedés nemzetközi porondján is megállta a helyét, holland beszállítókkal kötött kizárólagos megállapodást.

 

A történetet ismertető roma színészek – Zita Moldovan, Alex Fifea és Andrei Șerban – hol amolyan műsorvezetőkként, hol pedig az általuk mesélt sztori szereplőiként tűnnek fel a produkcióban, amelynek intermezzóiban jellegzetes hangszeres cigánymuzsika csendül fel, külvárosi mulatozás hangulatát, de ugyanakkor letűnt idők dicsőségét is idézve. És ez a nosztalgikus hangulat, valamint a kopár, alulvilágított, csupán jelzésszerű díszletelemekkel elképzelt, emiatt intimnek tetsző szín is nagyon illett ahhoz a makrósztorihoz, amelyben Bam­bina történetét elhelyezik: a fővárosi roma virágkereskedők világháborúk sújtotta történelméhez, illetve a virágkereskedés átpolitizált jelenéhez.

 

Itt meg kell említenem a produkciónak egy másik sajátosságát, ami a történetiség szempontjából némiképp elfogadható, a drámai struktúrára nézvést viszont ingatag: Bambina története úgy válik ebben az építkezésben parabolává, hogy közben igencsak kilóg a militantizmus lólába. Egészen nyilvánvaló, hogy a roma közösség jogaiért való harc hevületében az arányok megbicsaklanak: Bambina alakjának produkcióba való beemelése nagyon egyértelműen mutatja azt, hogy ez az előadás tulajdonképpen kiáltvány a virágkereskedők céhének elismeréséért, helyzetük rendezéséért. Ilyen értelemben a társadalmi távlatok is felsejlenek: ha ezt a sztorit tekintjük alapként, akkor az is nyilvánvaló, hogy a romákkal szembeni diszkrimináció, a történet íve szerint, az emlékeket megszépítő múltban volt inkább élhető. Akkor a virágkereskedőknek csupán a szegénység és nélkülözés terhét, jövedelmük emberségfüggő esetlegességét kellett elviselniük, a jelenben viszont ennek sokszoros kiaknázása, politikai eszközként való felhasználása gyakorlatilag elmélyíti a társadalmi méltánytalanságot, kétségessé teszi a roma közösségre vonatkozó fellengzős „problémamegoldásnak” azt a gyakorta hangoztatott paneljét, képzetét, miszerint „a romák szegénységből való felemelkedésének egyértelmű és hatékony eszköze, lehetősége a munka”. Hát ez itt egyértelműen nem így van, sőt, egyenesen képmutató kijelentésként hat egy ilyen zsánerű megállapítás: a bukaresti kerületi polgármesterek, illetve maga a főpolgármester is olyan utánozhatatlan, cinizmussal vegyes közönnyel viszonyul a virágkereskedők tevékenységének törvényi és törvényes vetületeihez, hogy még a politikai szférában jártas ember sem győz eléggé csodálkozni ezen. A döntéshozók itt tulajdonképpen a tisztességes munkát akadályozzák, miközben íróasztaluk fiókjában valószínűleg őrizgetnek egy kellőképpen általánosan megfogalmazott, de európai színtéren jól mutató intézményi stratégiát a roma közösség „társadalmi felzárkóztatásáról”.

 

De hadd kanyarodjam itt vissza a roma előadó-művészetre, ami éppen ebből, az imént szemléltetett társadalmi igazságtalanságból adódóan tekinti a művészeti formát szolgálóleánynak, az üzenetközvetítés eszközének. Erről a legszemléletesebben Alina Șerban színházi és filmszínész, drámaíró és rendező beszélt többször is: a roma művésznek kötelessége és felelőssége közössége felemelése, ha egy alkalma is van arra, hogy bármilyen fontos helyen ezekről a kollektív jogokról szólhat, hiszen kapott hozzá egy mikrofont.

 

Ebben a produkcióban is ugyanezt az elhivatottságot láttam, illetve a virágkereskedő Bambina arcát, alakját a jogvédő harcosok zászlóján egy dokumentarista színházi produkcióban.

 

 

Bambina, a virágok királynője. Online bemutató: 2020. október 21. Szereplők: Alex Fifea, Zita Moldovan, Andrei Șerban. Zene: Cătălin Rulea, Mamiru, Nicu Do­rel, Andrei Nagy, Liviu Iancu. Díszlet, jelmez és látványelemek: Nona Șerbănescu. Szöveg és kutatómunka: Alex Fifea, Andrei Șerban, Nona Șerbănescu, Mihai Lukacs, Zita Moldovan. Rendező: Mihai Lukacs.

 

 

 

 


Legfrisebb híreink




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében