"mintha pandémiás vonalak"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 24. (806.) SZÁM – DECEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Végül én, Mary Shelley
ANDRÉ FERENC
„A pokolba vezető út kritikusi erőtlenséggel van kikövezve” Interjú Lapis József irodalomtörténésszel
Árkossy István
A lélegző vonal cselekedetei 2.
Lövétei Lázár László
Zákeus fügefája1
PAPP-FÜR JÁNOS
Papp-Für János prózaversei
Ferencz Imre
Ferencz Imre versei
Simonfy József
Simonfy József versei
Balthasar Waitz
Balthasar Waltz versei
Ovio Olaru
Ovio Olaru versei
Sztaskó Richard
Végül mindig
Buna Blanka-Boróka
A mesék után (második rész)
Szakács István Péter
Pietà
FERENCZI SZILÁRD
Az újra nem élhető élet jegyében
Bartha Réka
Bambina, a jogvédelmi szuperhősnő
Radnai Dániel Szabolcs
„Sose látott, mégis nagyon éles képek”
ANDRÉ FERENC
Vidám bestiárium
Panoráma Uruguaytól Isztambulig
Jakabffy Tamás
Hangfelvétel-múzeum 9.
HORVÁTH BENJI
Idő és fény
 
ANDRÉ FERENC
Vidám bestiárium
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 24. (806.) SZÁM – DECEMBER 25.

Már a kötetcím kapcsolódási lehetőségeket hoz létre Dsida Nagycsütörtök című, allegorikus költeményével. Ahogyan Dsida tekint végig a váróterem elnyűtt arcain, melyek apostolokká szentesülnek a szemében, úgy lapoz és néz körül Halmi Tibor is az európai és kultúrtörténetben. Ezt az alcím is megerősíti, miszerint a kötet „vidám bestiárium a magyar néplélekről.”

 

A nyelvezet depoetizált, mentes minden manírtól. A kultúrelmélettel való párbeszéd mentén Szabó Marcell, a történelmi személyek megszólaltatása révén Vajna Ádám vagy akár Vas Máté, az abszurd és groteszkhez való viszonya mentén pedig Nemes Z. Márió poétikájához kapcsolódik. Például Az őstulok árnyékában című vers Z-kategóriás, disztópikus horrorfilmek hangulatában kísérli meg utólagosan korrigálni a történelmet, ahogy „Göring arcát/ megették a zsidók,/ és a germán szellem/ őstuloknak csúfolt marháiból/ három napon át lakmározott/ a frissen megalakult/ ENSZ-főtitkárság.”

 

A kötetet két vers keretezi, melyekben az utazás és várakozás zaklatottsága uralkodik, de a végén minden a helyére áll egy kósza fénysugár dorombolásától. Az első ciklusban a történelem és a filozófia karöltve kelnek útra, hosszasan paroláznak Nietzschéről; parafrazálják, (félre)értelmezik, csak épp szóhoz jutni nem hagyják. Ezen a karneválon megfordul mindenki, aki számít: Foucault, Dürer, Bosch, a Kraken, de meg a G.I. Joe-k is.

 

A második ciklus egyetlen hosszúversből áll, melyben egy arisztokrata „hungarus” látogatja meg Nietzschét, aki a kötetben eleve hangsúlyos szerepet tölt be. A filozófus mindvégig a zene irdatlan erejéről beszél, de sajnos az arisztokrata botfülű, így nem jutnak egyről a kettőre. A harmadik ciklusban pedig személyesebbre vált a hangnem, mert mit ér bármely teória, ha az ember nincs ahol éjszakázzon Budapesten?

 

A várakozás, a türelem és a megérkezés izgalma végigkísér a verseken: célba, vagy akár hazaérni, utolérni a világtörténelmet, behozni minden késést és funkcióval bélelni ki a várakozással eltöltött időket. És mint minden váróteremben, halk zene duruzsol, nem pontosan kivehető, de vélhetően Wagner. Mint döntő csata előtt, a gyerekszoba padlóján felsorakoznak egymással szemben a játékkatonák. Viszont a játszma gyakran vérre megy.

 

 

Halmi Tibor: Utolsó csatlakozás. FISZ – Apokrif, Budapest, 2019.

 

 

 

 


Legfrisebb híreink




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében