"mintha pandémiás vonalak"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 24. (806.) SZÁM – DECEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Végül én, Mary Shelley
ANDRÉ FERENC
„A pokolba vezető út kritikusi erőtlenséggel van kikövezve” Interjú Lapis József irodalomtörténésszel
Árkossy István
A lélegző vonal cselekedetei 2.
Lövétei Lázár László
Zákeus fügefája1
PAPP-FÜR JÁNOS
Papp-Für János prózaversei
Ferencz Imre
Ferencz Imre versei
Simonfy József
Simonfy József versei
Balthasar Waitz
Balthasar Waltz versei
Ovio Olaru
Ovio Olaru versei
Sztaskó Richard
Végül mindig
Buna Blanka-Boróka
A mesék után (második rész)
Szakács István Péter
Pietà
FERENCZI SZILÁRD
Az újra nem élhető élet jegyében
Bartha Réka
Bambina, a jogvédelmi szuperhősnő
Radnai Dániel Szabolcs
„Sose látott, mégis nagyon éles képek”
ANDRÉ FERENC
Vidám bestiárium
Panoráma Uruguaytól Isztambulig
Jakabffy Tamás
Hangfelvétel-múzeum 9.
HORVÁTH BENJI
Idő és fény
 
ANDRÉ FERENC
Panoráma Uruguaytól Isztambulig
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 24. (806.) SZÁM – DECEMBER 25.

A Kilátó Presszó kétségkívül inspiratív hely, erről személyesen tapasztalatból nyilatkozhatok, hiszen ott ért a 26. születésnapom. A hely Balatönföldváron található és méltó a nevéhez: páratlan panoráma nyílik a Balatonra és a környékére. Mindenkinek csak ajánlani tudom – és így van ez Szöllőssy Balázs legfrissebb kötetével is. Árulkodó a cím, hiszen kiemelt szerepet kap a vizualitás – és ehhez szervesen hozzátársul Nagy Norbert képzőművész látványvilága is. A kötetet tarka, némiképp ironikus kollázsok, montázsok és grafikák illusztrálják. Karakteres, elbűvölő képi világuk révén szervesen együtt működnek a versekkel. Ezáltal a könyv azoknak is izgalmas lehet, akik amúgy nem szeretnek olvasni, mivel már lapozni is élvezet. Nem véletlenül nyerte el megjelenésének évében a Vajdasági Szép Magyar Könyv díjat.

 

Ráadásul voltaképp két könyvet tart kezében az olvasó, mivel a kötet második felében minden egyes versnek megtalálható az angol fordítása is. Szóval ebben a versvilágban tényleg messzire el lehet látni, Isztambultól Uruguayig, Rómától Budapestig. Ugyanakkor a belső tájak sem maradnak rejtetten, világolnak az erekben csörgedező vérvörös hajnalok, hullámzik a Lagerhans-szigetek közt a cukorszint.

 

A versbeszélő behatóan ismeri a test működését, ahogy egy tudatos politoxikomántól ez elvárható. A határterületek érdeklik, érvényes vízuma van belépni a téridő bármely pontjába. Őszinteségében emberi, Orbán Ottó, Petri és Ginsberg ott lopakodnak a sorok között. Hosszú mondatai jóformán döccenés nélkül gurulnak együtt az olvasóval. A kortárs lírában elég gyakori a depoetizált költői megszólalás, viszont Szöllőssy nem fél a metaforáktól, allegóriáktól, jelzőktől és ismétléses szerkezettől, ez pedig erős, recitatív jelleget kölcsönöz a szövegeknek.

 

Bár kerüli a végleteket, szerelem, közélet, félelem, betegség, honvágy, kíváncsiság, remény és kilátástalanság azonos érvénnyel nyilvánulnak meg. Ráadásul nem kioltják, hanem kiegészítik és erősítik egymást. Elfogadja, hogy „a világ nem célszerű”, de hiába vijjognak a vészmadarak, ő minden esendősége ellenére is cselekedni akar. Mert nem hajlandó belekényelmesedni a posztapokaliptikus tétlenségbe.

 

Szöllőssy Balázs: A Kilátó Presszóban. Symposion, Szabadka, 2019.

 

 

 

 


Legfrisebb híreink




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében