„Régi” szerkesztőségi vicc ez: írjak egy metamodern vezércikket, legalább én tekintsek bizakodóan a jövőbe, ha már erről szólna a dolog. Elvégre ez a metamodernisták feladata, addig forgolódnak irónia és komolyság között, amíg valami biztató sül ki a dologból, akkor legalább joggal bírálhatják őket, hogy megint milyen naivak.
Bevallom, nekem is nehéz reménykedően a jövőbe tekinteni. Sorra hullanak a képzőművészet, irodalom, zene és filmművészet nagyjai, barátok és barátaik, intézmények, irodalmi lapok. Most épp Marius Tabacu egy fordítását olvasom, akivel először és utoljára „virtuálisan” találkoztam a Kolozsvári Magyar Napokon. Ugyanakkor láttam utoljára Szőcs Gézát is, és azóta ajánlja a Facebook, hogy jelöljem ismerősnek Bogdán Lászlót. Sorolhatnám még; a tavalyi év sokunk számára leginkább elmulasztott lehetőségekből és búcsúkból állt. Ha mást nem, azt megtanultam, hogy nem engedhetem meg magamnak a halogatás kiváltságát. Ma már nem.
Nehéz ilyen mostoha körülmények között metamodernizálni, közben pedig elengedhetetlen, hisz épp ezek a körülmények teremtették meg az igényt rá. Balázs Imre József egyik kritikájában a review-műfajt idézve humorosan megjegyzi: a metamodernizmus fogalma ugyan ígéretes, de egyelőre nem működik hatékonyan, „néha újra kellett indítani”.1 Sokak számára valóban idegen fogalom ez, amelyet rendszerint ugyanazon kifejezések mentén határoznak meg (oszcilláció, autenticizmus, felelősségvállalás). Egyszerre értjük is, meg nem is. Valóban, fejlesztésre szorul a metamodernről való értekezés bugos rendszere, kevés újévi fogadalmaim egyike ezen dolgozni. Mégis, ahogy a metamodernt is, néha kifejezetten hasznos újraindítani mindazt, amit hinni vagy remélni véltünk az irodalomról, kultúráról, ideákról. Frissíteni a már meglévő állományokat, újakat teremteni. Másképp nem tekinthetünk bizakodóan a jövőbe, és nem fogjuk meghaladni sem a posztmodernt, sem ezt az elátkozottnak gondolt 2020-at.
Hosszú folyamat ez, a gépek lassan tanulnak, az ember még lassabban. Nyugodjon meg, a hiba nem az ön készülékében van, a hiba mindannyiunké: minden gép eredendően hibás, épp ezért eredendően javítható. Talán az ember is. Vegyünk mély levegőt és nyomjuk meg a reset-gombot. Néha segít.
Jegyzet
1 Balázs Imre József: Kétfele bontott kritika, avagy mit írt volna a címtelen földről a Booking.com és a Quart.hu. Alföldonline, 2020. 12. 08. http://alfoldonline.hu/2020/12/ketfele-bontott-kritika/
