A szóképiségében gazdag, többértelmű cím előrevetíti, hogy a nemrég Alföld-díjat kapott Balogh Gergő merész vállalkozásra adta fejét első kötetében: az olvasók által széles körben legfőképp humoros műveiről (Így írtok ti és Tanár úr kérem) ismert Karinthy Frigyesnek az elemzések által egy másik, differenciáltabb arca körvonalazódik és kerül előtérbe: egy olyan szerzőé, aki a nyelv működésében nemcsak az eszközjellegűséget aknázza ki. A művek szoros olvasása érzékeny társadalom- és kultúrtörténeti párhuzamokkal, nyelvelméleti és filozófiai felvetésekkel ágyazza bele magát a fejezetek tematikus felvetésébe, amelyeknek lazán megtartott kronológiai sorrendje megszabja a kötet ívét, előrehaladási modelljét, így jutva el az ötödik fejezetben a Karinthy munkáitól való elrugaszkodás, más írók műveire való kikacsintás megvalósításáig. A szerző nem ódzkodik a konszenzuálisnak elfogadott állásfoglalások újraértelmezésétől és továbbgondolásától a Karinthy-életmű kapcsán, miközben a kötet alcíme minduntalan teret kér magának: a nyelv, technika, felelősség kérdéskörök jelentik a megközelítési pontokat. Ez a szoros olvasás, a nem csak szépirodalmi szövegekre, hanem publicisztikai írásokra való odafigyelés, lehetőséget nyújt arra, hogy a bevett, Karinthy nevéhez tapadt irodalmi panelek feloldódjanak, reflektáltakká váljanak és a magyar (irodalmi) modernitás szempontjából izgalmas értelmezési lehetőségeket nyújtsanak.
A kötet aktualitását fokozza, ahogyan Balogh a modern gondolkodás érdekes–unalmas oppozíciójáról értekezik, és egy olyan médiatörténeti változásra mutat rá, amely által nyilvánvalóvá válik Karinthy nyelvi érzékenysége az őt körülvevő hírekre: a spanyolnáthában elhunytakról közölt kvantitatív beszámolókat megrökönyödéssel veszi tudomásul az író, ahol az örömhírt az jelzi, hogy csak egy ember vesztette életét a betegségben. Balogh felvértezve érvel amellett, miszerint Karinthynál a nyelv nyújt lehetőséget az etika és az erkölcs megvalósulására is.
Balogh Gergő: Karinthy nyelvet ölt. Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2018. (Minerva Könyvek, 10.)
