"ott lehetek, ahol nem lehetek"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 2. (808.) SZÁM – JANUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Mese, 2323
Tóth Gödri Iringó
„Ezt meg kell mutatni” – Beszélgetés Korniss Péter fotográfussal
Fried István
Töredékek Tamási Áronról
Eszteró István
Eszteró István versei
Patak Márta
A művésznő
Gömöri György
Találkozások Brodszkijjal
Pásztor Andrea
Pásztor Andrea versei
Horváth Szekeres István
Helyek, ahol jól meg lehet dögleni
Radu Nițescu
Radu Nițescu versei
Muszatics Péter
Pannóniában
Hellmut Seiler
Hellmut Seiler versei
Lovász Krisztina
Párbeszédek
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Sakk, Drogok, Rock & Roll
Bartha Réka
Valóságunk, te melankolikus, te párhuzamos
Lakatos-Fleisz Katalin
„A világ végétől innen”
Papp Attila Zsolt
A szép mint provokáció
Jakabffy Tamás
Brubeck, a százéves
Száraz Miklós György
Korniss Péter képeiről
 
Eszteró István
Eszteró István versei
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 2. (808.) SZÁM – JANUÁR 25.

Önéletrajzi kérdések

 

Átírattak-e buzgón jövőd javára más világ, más nyelv

iskolájába?

Várakoztál-e odapottyantva egy bentlakás dobhártyát

robbantó csendjébe?

Émelyegtél-e homályos tekintettel földönkívüliként

körülszimatolva?

Hálás voltál-e nyelvhatáron bögre vizet is átnyújtó

jóindulatért?

Figyeltél-e erőlködéstől bamba ábrázattal hiábavaló

magyarázatra?

Pánikba estél-e sívó szövegek sötéten áradó homok-

buckáin?

Írattak-e át érzelmet/értelmet keresztre feszítve csak

tizenegy évesen?

Megkérdezésed nélkül, a jövő érdekében, a semmi

vákuumába?

Bemagoltattak-e nyelvtankönyvet pirosra ráncigált

fülekkel?

Rühellted-e a zsendülő lelkivilágodat fenyegető

idegenséget?

Felcserélted-e megerőszakolt képzeleted édes anya-

nyelvét?

Perzselt-e lángja utolérhetetlen szűzi szerelemnek

még a jég hátán is?

Takargattad-e mindenki előtt az önérzetedre hurkolt

hegeket?

Megsemmisültél-e szúrós szemek előtt hazautazásért

remegő papírral?

Megmutattad-e, hogyan taszít utolsót eminensek közé

megaláztatás?

Agyonhallgattak-e, mikor kivirágoztak csonttá fagyott

fáid?

 

Írattak-e, rühellted-e, felcserélted-e, takargattad-e,

megmutattad-e?

 

 

Álomkamion

 

 

Álmomban kamiont vezettem, utat borzoló, szelet hasító kamion

fülkeajtaját kitárva várta, várja hősét,

s te tiltakozol, személygépkocsit se vezettél eddigelé soha,

de gyermekként traktort sokszor, kuplungot előretolva ballábbal,

kezed a sebességváltón,

aztán a kuplung kiengedésével szinkronban gázpedál előrenyomása,

ahogy tanították, no, de egy ilyen kontinensfaló szörnyeteget…

egy férfi videóra vette, ahogy egy benzinkúton Calais közelében

megrohanják

a kamiont, felvágják a ponyvát, és többen bebújnak a rakomány

közé, mégis ott ülsz, ki tudja, miféle lázálom folyományaként

a malomkőnyi kormány mögött

tán hegylábat is levegőbe röpítő rakománnyal keresztülvágni

múlt és jelen alagútjain, mikor a kamion hosszú hernyótestéből

a másik oldalon szárnybontó lepke bomlik igazságot kémlelő

szurdokok közt röpködni közlekedési szabályok

s a tehetetlenség százéves nehezékei nélkül,

hogy beleremeg a magasság, köpenyéről lavina porzik alá,

se fék, se semmi hatalom félelme

nem állítja meg

többé az emlékeket felszínre dobáló örvénylésében,

visszapillantó tükörben fehér szülőház szalagját

lebbenti meg a léghuzat,

hullámként penderedik égre udvar, istálló, hombár az adószedők

ütéseitől véres arccal kerítésbe kapó apával, látni a leomló

falon túl elhurcolásra váró családok batyuit,

aztán darabig semmi, tótágast álló fák közt

kutya kergeti a héját

hordalékkal keveredő kotlóscsibék fölül,

majd nagy szájat tátva anyanyelvet perelő szakadékok,

meggyalázott sírkert, előtte egy levélfoszlány a Don-kanyarból,

Drága Anyukám!

Nagyon várt válaszlapodat ma kaptam meg kezeimhez.

Nagy sokára jött. Ne várjatok már tőlem levelet és ti se küldjetek…

Az orosz itt valami nagyra készül,

mi meg a végsőkig kitartunk. Erre esküdtünk meg.

Aztán orvosi egyetem fölött dulakodó dögkeselyűk sokasága

állja el az utat,

amerre a sajátos demokrácia élethosszú igazoltatásai:

kérjük a szülők,

nagyszülők, dédszülők, ükapák, istenek genetikai, vagyoni,

lelki, szellemi leltárát,

akit nem megfelelő néven jegyzett a hivatal, álljon ki a sorsból,

miket hord össze, miféle kisebbségi robbanó rakományt?

Mire-víziók ezek a lobogó lobogók, falfestésen átütő feliratok?

Álljon csak útszélre

ezzel a szedett-vedett dübörgő tömegével,

ne kérjen kormányt, gumibotot, autógumit, autonómiát

kalandos életcéljaihoz,

ne játsszon színjátékot, hazárdjátékot, tűzijátékot,

mert az terrorizmus, sic………

 

S te mégis ott ülsz ragadozókat háziasító bizakodással holnapután is

szédülő sziklák leheletében az álomkamion egyenlítőnyi

kormányát szorongatva, amíg megszületik

szívekből az áthidalhatatlan hídja, ahol ponyva és bőr alá bujkáló

háttérhatalom félelme se büntethet életfogytiglan…

Dobogására mennykövek állnak félre szelíden.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében