Évelő növények gyepe
(Peluza plantelor perene)
Udvarban élek, de minden nap elakadok néhány órára
a lifttel az emeletek között, minden nap kicsit fennebb,
és minden alkalommal más gombok jelennek meg,
amiket hiába nyomkodsz, ugyanazokba a loopokba visznek,
az instabil kompozíciótörvények ugyanazon csoportjai,
amik egymás mellé helyezve színesebbé teszik
az életet. Tegnapelőtt úgy tűnt, egy szemüveges fiú meg van
győződve róla,
hogy elfogytak az esélyei, miután szerelmének egy kisállatkás
gifet küldött – ahogy ő mondta, szomorúság és borzalom,
és már nem jött, hogy beindítsam a laptopot, hogy zúgjon
fáradtan,
hogy velem együtt lemerüljön az átmenetben az alternatívról
a folyamatosra. 95% túlélné, ő a többi 5 között volt.
Határozott léptekkel indulok el otthonról, mintha soha
nem térnék vissza. Ha lenne egy macskám, amikor visszatérek,
úgy tenne, mintha nem ismerne. Ott várlak, ahol véget ér
a sivatag és kezdődnek a narancsok, ahol reggel felé hallhatod
a távolban a sakálokat, valami ilyesmit mondott nekem
az álomtündér, mielőtt lelőtték volna, hogy újjászülessen és
próbálkozzon, unottan, még egyszer.
Angyalom-angyalkám
(Înger-îngeraşul)
Angyalom-angyalkám, a diplomán és a munkán kéne agyalj,
és te kérődzöl egész nap, mint egy ökör.
Kicsim, amikor hozzád ér a cigi, kiálts te is néha megálljt,
mert le fogsz robbanni hamar.
Nézd, ma először szállt le egy kis robot az üstökösre.
Hagyd el te is az anyahajót és szállj le, ahol éred.
Én már félek az emberektől,
legtöbbször hallgatok, és máskor hülyeségeket mondok.
Ferde villanás a taxisofőr szemében,
aki megkérdezi, hogy mi újság, és utólag,
mennyire nehéz magadról beszélni.
Adok neki két marék aprót, Pall Mallt kérek, csúnyán néz,
nehogy lelépjek, amíg meg nem számolja.
A neumarktos fickó a járdaszegélyről
barátságosan megveregeti a vállamat, rosszul megy,
visszafordul ellenem a kölyök rosszasága, aki a földszinti
Sandu bácsi ablaka alá pisil,
mert labda nélkül maradt.
A törvények asztrális szinten jönnek létre,
a nap feledésbe taszítja a tegnap este ígért ökörködéseket.
Mert ha elmesélném, szétrobbantanák a magyarázataimat,
tapintat nélkül basznák szét a világomat,
egyes barátoktól eltávolodtam,
a többieknek nagyobb bajaik vannak, és segíteni próbálok nekik.
A tervek jönnek és mennek,
fosztogatják a magyar törzsek
Mén-Marót hercegségeit.
HORVÁTH BENJI fordításai
Radu Nițescu 1992-ben született Bukarestben. A Bukaresti Egyetem bölcsészkarán végzett. Két verseskötet szerzője. Itt közölt versei a Dialectica urșilor (Medvék dialektikája, Max Blecher, 2016) című, második kötetéből valók.
