"ott lehetek, ahol nem lehetek"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 2. (808.) SZÁM – JANUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Mese, 2323
Tóth Gödri Iringó
„Ezt meg kell mutatni” – Beszélgetés Korniss Péter fotográfussal
Fried István
Töredékek Tamási Áronról
Eszteró István
Eszteró István versei
Patak Márta
A művésznő
Gömöri György
Találkozások Brodszkijjal
Pásztor Andrea
Pásztor Andrea versei
Horváth Szekeres István
Helyek, ahol jól meg lehet dögleni
Radu Nițescu
Radu Nițescu versei
Muszatics Péter
Pannóniában
Hellmut Seiler
Hellmut Seiler versei
Lovász Krisztina
Párbeszédek
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Sakk, Drogok, Rock & Roll
Bartha Réka
Valóságunk, te melankolikus, te párhuzamos
Lakatos-Fleisz Katalin
„A világ végétől innen”
Papp Attila Zsolt
A szép mint provokáció
Jakabffy Tamás
Brubeck, a százéves
Száraz Miklós György
Korniss Péter képeiről
 
Hellmut Seiler
Hellmut Seiler versei
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 2. (808.) SZÁM – JANUÁR 25.

Szeplők

(Sommersprossen)

 

Az éjszaka szeplői

ejtőernyőkön

a retinára szállnak.

 

Semmi sem zavarja e kis folyót,

amely te magad vagy. Amelyen át az idő elfolyik,

mintha sosem lett volna.

 

Milyen gazdagon megajándékozott is voltál:

ha lehunyod a szemed,

mindaz, amit látsz: a tied.

 

 

Evezés közben

(Beim Rudern)

 

Pasztell, a 19 éves Gudrunra emlékezve

 

A folyó holtágán evezve, a gyér nád mögött,

mely alig nyújtott védelmet a tekintetek elől,

két árnyékot láttunk, talán egy párt, egy kis szigeten.

Bármennyire is erőlködtünk,

nem tudtuk, mit látunk.

 

Kikötöttünk a kis szigeten, körülnéztünk. Nem volt

ott senki. Lefeküdtünk a fűbe, aztán egymás köré fontuk a karunk.

A folyóágon egy csónak haladt el. A benne ülők,

mindketten, erőlködve néztek felénk.

És nem tudták, mit látnak.

 

 

Ezt jól kifőztük

(Aus der Gerüchteküche)

 

Vegyünk egy kis képtelen koholmányt, friss hozzávalók jöhetnek

            bele a régióból,

egy-két szem igazság, nem több, és pároljuk puhára

apróra zúzott, szégyentelen közhellyel.

Amint kiengedjük a gőzt, az egészet

a rágalom pikáns szószával öntjük le,

a tudás fáján érett felismerés exotikus gyümölcsével garnírozzuk,

senki sem makulátlan. Kis lángon tovább főzzük, aztán

addig ízesítjük, mígnem igazán ízléstelen lesz.

Falatnyi adagokra osztva, amit most kifőztünk, agyonrágva,

szájról szájra adva, minden részvevőnek igazi élvezet lesz!

 

 

Semmi sem történt III

(Es ist nichts geschehen III)

 

A világűrből a föld valószerűtlenül kéknek látszik

– ki nem ismeri e képeket, és – ah! –

ezeket a színeket?! – az embert elfogja a gyengeség!

 

Egyedül csak Brazíliában 40 futballpályányi

esőerdőt vágnak ki. Naponta.

Nyugállományban lévő csúcsvállalkozók élvezettel

vágnak zsebre több havi nyugdíjat. Naponta.

 

Méhrajok ezrei hullanak el. Nem szívesen ismétlem magam.

Vegyi óriások tajtékoznak a méregtől.

Kísértetjárás:

A fajok kihalása nem ér véget.

 

Eközben, valósággal fülsértőn,

a „Titanic” Jókedv-Zenekara húzza a talpalávalót.

 

 

Eggyel kevesebb kívánság a listán

(Wunschliste weniger einem)

 

            É.-nek

 

Sűrű szőnyeget csomóztam neked

mindennapi teendőkből,

hogy puhára lépjen a lábad;

meleg takarót szőttem

gondoskodásból, hogy gondok nélkül alhass;

apró szemű hálót vetettem ki,

melyben még ott ficánkol vélt utolsó kívánságod,

amelyet szemedben felcsillanni láttam.

 

És mégsem tudtam megakadályozni, hogy

– amint tekinteted a távolba réved –

egy parányi, fényes hintó,

melyhez tüzes fekete lovon

pödrött bajszú huszár vágtat,

ne tükröződjék nyugtalanul szemed íriszében.

 

 

Lepereg a szín

(Die Farbe blättert)

 

A vérbükk ágairól lepereg a szín

A madárrajok röptének iránya: rituálé

Mintha fájdalomtól görbülne felfelé az erdei út

Az olajfilm-tócsák összenevetnek a fellegekkel

A vadszőlőt lángra gyújtják a széllökések

Újra meg újra izzó vágyakozásban ég

 

Vad ember1 terpeszkedik a favázas házban

 

BENŐ ESZTER fordításai

 

 

1 Tipikus délnémet favázas ház homlokzatán látható, széttárt karral és terpesztett lábbal álló emberi figurához hasonló, támasztásra szolgáló váz.

 

 

Hellmut Seiler Németországban élő költő, műfordító. A Brassó megyei Kőhalomban született 1953-ban. Germanisztikai és anglisztikai tanulmányait Nagyszebenben végezte, majd Marosvásárhelyen tanított. 1988-ban telepedett ki Németországba. Irodalmi munkásságát több díjjal is kitüntették, pl. a Würth-díjjal (2000) és az Irseer Pegasus díjjal (2003). A Német Írószövetség és a Nemzetközi PEN tagja, 2014-től az Exil-PEN főtitkára.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében