"ott lehetek, ahol nem lehetek"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 2. (808.) SZÁM – JANUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Mese, 2323
Tóth Gödri Iringó
„Ezt meg kell mutatni” – Beszélgetés Korniss Péter fotográfussal
Fried István
Töredékek Tamási Áronról
Eszteró István
Eszteró István versei
Patak Márta
A művésznő
Gömöri György
Találkozások Brodszkijjal
Pásztor Andrea
Pásztor Andrea versei
Horváth Szekeres István
Helyek, ahol jól meg lehet dögleni
Radu Nițescu
Radu Nițescu versei
Muszatics Péter
Pannóniában
Hellmut Seiler
Hellmut Seiler versei
Lovász Krisztina
Párbeszédek
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Sakk, Drogok, Rock & Roll
Bartha Réka
Valóságunk, te melankolikus, te párhuzamos
Lakatos-Fleisz Katalin
„A világ végétől innen”
Papp Attila Zsolt
A szép mint provokáció
Jakabffy Tamás
Brubeck, a százéves
Száraz Miklós György
Korniss Péter képeiről
 
Papp Attila Zsolt
A szép mint provokáció
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 2. (808.) SZÁM – JANUÁR 25.

Elég különösnek tűnhet, hogy alig több mint egy évtizede, amikor Roger Scruton elkészítette, a BBC gyártásában, Why Beauty Matters? (Miért számít a szép?) című, meglehetős népszerűségre szert tevő dokumentumfilmjét, az abban kifejtett gondolatmenet – amely A szépről írott, magyarul nemrég megjelent könyvének alapját is képezi – heves vitákat váltott ki. Valójában nagyon is érthetőek az ellenérzések: az, hogy az egy éve elhunyt angol filozófus-esztéta a szépet nevezi meg civilizációnk központi strukturáló fogalmaként egy olyan szellemi környezetben, amely a struktúrák szétbontásának kedvez, már önmagában szokatlan és kihívó gesztusnak számít. És pont ebben áll a lényege: felmutatni, hogy egy feje tetejére állt világban a maguktól értetődő értékek válnak szubverzívvá.

 

Ez így persze vaskos egyszerűsítés, Scruton traktátusának célja mégis az, hogy áttekintve az esztétikai gondolkodás történetét, visszahelyezze a szép fogalmát arra a piedesztálra, ahová nézetei szerint való, valamint hogy lefejtse erről a fogalomról az édeskés általánosságok és szubjektív preferenciák burkát. Esztétikai univerzumát talán valóban vitatható (mert szelektív) módon rendezi be, és én is hajlok afelé, hogy bizonyos állításait világos mérceállítási szándék jellemzi: nem arról beszél, ahogyan a szép működik a világban, hanem ahogyan működnie kéne.

 

Sir Roger alaptétele ugyanis az, hogy – bármit is állítsanak a posztmodern művészetelméleti teóriák – a szép meghatározása nem lehet kiszolgáltatva az egyéni ízlésítélet és szépérzék fetisizálásának, azaz a széles körben elterjedt vélekedéssel ellentétben nem relatív: „a szépítélet nem pusztán egy kijelentés arról, ami jobban tetszik nekünk” (21. o.). Az a folyamat, amelynek során kiderül, hogy mi tekintendő szépnek – és hogy ennek a belátása milyen jelentőséggel bír az egyes ember világérzékelésére és a kultúránk egészére nézve –, nem szubjektív benyomásokon, hanem nagyon is racionális és intellektuális erőfeszítéseken nyugszik, és ebben vannak többé-kevésbé biztos fogódzóink. Okfejtésében a konzervatív filozófus a szépről való gondolkodás klasszikus hagyományaira hagyatkozik, Platóntól Kantig, de időnként vitába is száll ezzel a tradícióval, méghozzá elég szellemesen. A szép mint a puszta szemlélődés tárgya, illetve az érdek nélküli tetszés elgondolása ellen például így érvel: „Hiszen hogyan lehet ugyanaz a beállítódás egyszerre egy ifjú iránt érzett szexuális szerelem és (némi önfegyelem révén) egy elvont idea gyönyörködő szemlélése is? Olyan ez, mintha azt mondanánk, hogy a marhasült iránti vágyunk (némi elmegyakorlat után) kielégíthető lenne egy tehén képének bámulásával is” (50. o.); a látszólagos ellentmondást pedig az érdek nélküli érdek vagy érdek nélküli élvezet fogalmában oldja fel.

 

A szexuális vágynak egyébként a scrutoni esztétikában középponti szerepe van: szerves és szoros kapcsolatban áll a szép érzékelésével, mint ahogy a szent tapasztalatával is. Fontos megemlíteni, hogy amikor a szépről beszél, a fogalmat nem pusztán a kifejezés művészeti értelmében használja, hanem olyan minőségként, amely áthatja a létezés minden területét, a természettől a mindennapi életünkön át az emberek iránti személyes (esetenként erotikus) érdeklődésig. „A szexuális érdeklődés, a szépérzék és a szent áhítatos tisztelete egymáshoz igen közeli lelkiállapotok, amelyek egymásba fonódnak és közös tőről erednek” (64-65. o.), írja, mégpedig abban az értelemben, hogy mindegyikük egyfajta bepillantást biztosít a transzcendencia birodalmába; olyasmire irányul, aminek a tartalmáról nincs biztos tudásunk, mégis közelébe kerülhetünk a megtestesülése által. A modern művészet fősodra, a deszakralizálás, profanizálás általános gyakorlattá emelése miatt, épp ezt a képességet veszítette el; míg a giccs, amely a szépséget mögöttes tartalom nélküli látványossággá fokozza le, soha nem is rendelkezett ilyesmivel.

 

És ebből a kétségkívül régivágású perspektívából tekintve a szép felismerésének tétje megnövekszik: egyéni szeszély és múló örömforrás helyett egyfajta rejtett erkölcsi rend hordozójaként tűnik fel előttünk, amely azáltal, hogy felvillantja a „helyes élet” lehetőségét, megfordítja a képletet: nem mi ítéljük meg a szépet, hanem az ítél meg bennünket – ebben áll a kihívása. Ha úgy tetszik, provokál: és rajtunk áll, hogy mennyire tekintjük ezt a „provokációt” kellemetlennek.

 

 

Roger Scruton: A szépről. MMA Kiadó, Budapest, 2019. Fordította: Orosz István

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében