"ez nem egy könyv"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 3. (809.) SZÁM – FEBRUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Szélcsend, aztán mégsem
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
A zuhanó ember a létbe kapaszkodik Interjú Iancu Laura költővel, néprajzkutatóval
Iancu Laura
Iancu Laura versei
FELLINGER KÁROLY
Fellinger Károly versei
Magyary Ágnes
Egy férfi. Stilisztikai reváns Esterházy Péter Egy nő című művére.
Lakatos Artur
Hadifoglyok mesélik
Borsodi L. László
Miként a bőr, reped
Demeter Arnold
Demeter Arnold versei
Horváth Florencia
Horváth Florencia versei
Szijj Márton
A Bel Air Coup’
ANDREI DÓSA
Andrei Dósa versei
Lövétei Lázár László
Hogyan olvassunk?
Varga Borbála
Varga Borbála versei
Adorjáni Anna
Adorjáni Anna rövidprózái
Vári Csaba
Vári Csaba versei
Vicente Ferreira Da Silva
A rácsodálkozás dialógusa
RITTER GYÖRGY
Hullámhossz
Bartha Réka
Beszélnek a színészek. Zavarba ejtő…
Tamás Dénes
„A tálalhatóvá hűtött anyag”
ANDRÉ FERENC
Halálra valósítjuk önmagunk
Ahová nem ér fel a tériszony
Jakabffy Tamás
Milyen zenét szeret Isten?
Túros Eszter
Köztes állapotok
 
Karácsonyi Zsolt
Szélcsend, aztán mégsem
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 3. (809.) SZÁM – FEBRUÁR 10.

Megtörténhetne, hogy egymásra torlódó jégtáblákra talál az utazó, vagy éppen ellenkezőleg, hirtelen olvadni kezd a hó, az utak járhatatlanok, a folyók vészesen megáradnak és a mozgás, a mozdulat ismét önmagába fordul. Még a szél is megáll egy pillanatra, bármely változat is erősebb.

 

Csak egy pillanatra, hogy ismét elinduljon, újra elcsendesedjen. Mondják, az efféle szél viseli meg leginkább a hajósok idegrendszerét. Az írói műhelyek számára sem teljesen ismeretlen az ilyen típusú mozgás – felszínre tör az ötlet, háta villan a víz felszínén, nincs is idő szigonyt szegezni, ha mégis, gyakorta kötél szakad, villanyáram ingadozik, befutnak a szokásos „váratlan hírek”, a hétköznapi zajok, amelyek a hajózás, vadászat, írás céljának elérését megnehezítik, olykor lehetetlenné teszik.

 

A nehézség, a lehetetlen, a szélcsend mélyén rezdülő szél – mindezek olyan jelenségek, melyek az irodalom létrehozásának, befogadásának régi ismerősei. Akik újból és újból bekopogtatnak, mint tették ezt az elmúlt egy évben is, amikor a könyv szerepe, jelentősége, a mindenkori szerző testi jelenlétének fontosságával együtt ismét határvonalhoz ért, ahol a gondolatok egymásra torlódnak vagy éppen váratlanul olvadásnak indulnak, elszivárognak.

 

A művészetek éppen ilyenkor, amikor már mindenki azt hiszi, hogy szélcsend van, fogják magukat és újabb területeket foglalnak el. Például a hetedik művészet. A film azzal indította diadalmas hadjáratát, hogy valaki előtt lepergett „élete filmje”, manapság pedig már nem csak a tudományokban, például a pszichológiában fontos szó a forgatókönyv, de az oktatástól az egészségügyig, a mezőgazdaságtól az iparig – az élet minden területén.

 

Ha annak idején Quintilianus még azt állította: minden tudomány a szónoklattanon belül foglal helyet, most nyugodtan kijelenthetnénk, hogy minden tudományainkat és valóságainkat a film, a forgatókönyv határozza meg, hogy a képek és a színek, a forgatókönyvek színei irányítanak bennünket, hogy immáron végérvényesen a képek markában vagyunk.

 

Némi optimizmusra éppen a forgatókönyv műfaja ad okot, hiszen leírja, milyen képek következzenek el.

 

Szél, hiány, szél. Kép, írás, kép.

 

A szél, a kép is hat ránk.

 

A többi néha csend.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében