"ez nem egy könyv"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 3. (809.) SZÁM – FEBRUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Szélcsend, aztán mégsem
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
A zuhanó ember a létbe kapaszkodik Interjú Iancu Laura költővel, néprajzkutatóval
Iancu Laura
Iancu Laura versei
FELLINGER KÁROLY
Fellinger Károly versei
Magyary Ágnes
Egy férfi. Stilisztikai reváns Esterházy Péter Egy nő című művére.
Lakatos Artur
Hadifoglyok mesélik
Borsodi L. László
Miként a bőr, reped
Demeter Arnold
Demeter Arnold versei
Horváth Florencia
Horváth Florencia versei
Szijj Márton
A Bel Air Coup’
ANDREI DÓSA
Andrei Dósa versei
Lövétei Lázár László
Hogyan olvassunk?
Varga Borbála
Varga Borbála versei
Adorjáni Anna
Adorjáni Anna rövidprózái
Vári Csaba
Vári Csaba versei
Vicente Ferreira Da Silva
A rácsodálkozás dialógusa
RITTER GYÖRGY
Hullámhossz
Bartha Réka
Beszélnek a színészek. Zavarba ejtő…
Tamás Dénes
„A tálalhatóvá hűtött anyag”
ANDRÉ FERENC
Halálra valósítjuk önmagunk
Ahová nem ér fel a tériszony
Jakabffy Tamás
Milyen zenét szeret Isten?
Túros Eszter
Köztes állapotok
 
FELLINGER KÁROLY
Fellinger Károly versei
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 3. (809.) SZÁM – FEBRUÁR 10.

 A tökéletesség

 

 

A tökéletesség kifordít magamból,

nem véd meg attól,

hogy zaccként leüljek

Isten kávéscsészéjében,

amit zárlatos

védőangyalom

felszolgál nekem.

 

A tökéletesség kifordít magamból,

mint emlékezés

a betont a talicskából,

s a múlt megint

a jövőmre építkezik.

Szállást készít

a Teremtőnek.

 

 

 

Bélyeg

 

 

Felfedem, feladom magam.

A régi karácsonyi képeslapra

gondolok,

amit kíváncsi,

olvasni éppen hogy tudó gyerekként

kiloptam az egyik utcabeli

postaládájából.

Azóta is, ha eszembe jut,

igazi karácsonyt érzek,

szívem minden melegével.

Nem tehetek róla.

 

 

 

Boncterem

 

 

Távoli hajók

közeli tengereken,

a remény úgy nő,

akárcsak a köröm,

a hit tetoválás,

maga a kegyelem,

kővé puhítja

a kérdező költő feje

fölött a választ.

 

 

Hagymává

 

 

Hagymává aprította

szemgolyómat,

hetek óta ezzel bíbelődik,

ezzel fukarkodik a tél,

a jövőt utánozza,

a remény falára festi.

Félbevágott labda,

dinnyemagokkal teli,

illata érzéketlen,

egyre marasztal,

miközben messze jár,

szövetkezik a széllel,

lábujjai gólyalábak,

én meg nézek,

mint a moziban,

könnyes a szemem,

a legjobb jelenetet

hűen lekésem.

 

 

Jönnek

 

 

Jönnek, mennek az évek,

nagyság szerint állnak már sorba,

vagy a súlyuk határozza meg

a tudatot,

túlsúlyosak vagy véznák

az ismétlődések,

ahogy az ember küzd,

múlhatatlan jövővel,

ahogy a feneketlen kútban

visszatükröződik

a felhőn csüngő hiány.

Tízévesen már túl korosnak

találtam a jövőt,

akárcsak harmincegynéhány

éves apámat,

megdöbbentem,

hogy eljárt felette az idő

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében