"ez nem egy könyv"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 3. (809.) SZÁM – FEBRUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Szélcsend, aztán mégsem
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
A zuhanó ember a létbe kapaszkodik Interjú Iancu Laura költővel, néprajzkutatóval
Iancu Laura
Iancu Laura versei
FELLINGER KÁROLY
Fellinger Károly versei
Magyary Ágnes
Egy férfi. Stilisztikai reváns Esterházy Péter Egy nő című művére.
Lakatos Artur
Hadifoglyok mesélik
Borsodi L. László
Miként a bőr, reped
Demeter Arnold
Demeter Arnold versei
Horváth Florencia
Horváth Florencia versei
Szijj Márton
A Bel Air Coup’
ANDREI DÓSA
Andrei Dósa versei
Lövétei Lázár László
Hogyan olvassunk?
Varga Borbála
Varga Borbála versei
Adorjáni Anna
Adorjáni Anna rövidprózái
Vári Csaba
Vári Csaba versei
Vicente Ferreira Da Silva
A rácsodálkozás dialógusa
RITTER GYÖRGY
Hullámhossz
Bartha Réka
Beszélnek a színészek. Zavarba ejtő…
Tamás Dénes
„A tálalhatóvá hűtött anyag”
ANDRÉ FERENC
Halálra valósítjuk önmagunk
Ahová nem ér fel a tériszony
Jakabffy Tamás
Milyen zenét szeret Isten?
Túros Eszter
Köztes állapotok
 
Demeter Arnold
Demeter Arnold versei
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 3. (809.) SZÁM – FEBRUÁR 10.

Félhold

 

 

A teraszon láttalak meg, arcod egyik

fele él, másik pedig elveszett a félhold

poklában. Havonta egyszer lehetsz

egészen valód. Mindig későn érkezel,

de onnan számítva hamar is mész.

Magad után kalandokat hagysz, egy

firkát a wc-ben és hamut,

székek, kanapék melegségét,

kortyok intenzív ízét.

Az ajtó nem üdvözöl és nem

köszön el. Mindegy, hogy nélküled

virrad vagy miattad.

 

 

Huncut szinguláris

 

 

Merev testek, csendes szoba.

Hozzád érek, te hozzám nem,

mondd csak, a vágyat honnan

hozzam el.

Így csak test maradsz nekem, vér,

alvó por és szerv-özön, s hogy csak fekszel,

az számomra közöny és nem romantika.

Simogass, higgy a lágy gesztusokban,

de tudd, hogy itt a harcban az elbukók közé jutsz.

Hamis lator, kinek egy sem akad,

persze, hol kopogni nem szabad,

ott kaparászni is csak árnyjáték.

Most mi legyen, drágám, alvás vagy hajcihő?

Na, nézd, alszik már…

Én, szegény, értem, hogy néha az álom serény,

én meg bamba. De most magamban

maradtam huncut szinguláris, ez az

én sóhajom, holnap szabad az út,

vagy ismét telehold lesz vajon?

 

 

Egy fáradt ember ásításai

 

 

Dél van, megébredtem. Gondolom, te is.

Föl-alá járkálsz fejemben. Megkérdezem,

hogy aludtál. Helyetted is ásítok egyet.

A szoba ajtajában még visszanézek, mintha

rád várnék. Gyere reggelizni.

Az asztalnál szemben ülünk.

A kockás abrosz segítségével

a rácsok között utat keresnék tekinteted felé.

Kócos vagy, mint aki álmaiban

Xénává változik, és kalandokat él át.

A paplanok urának neveztél el, hisz annyira

ékes volt koronám, mintha valamiféle

rangot hordanék fejemen. Reggeli után

kávéval kínállak. Megiszom a te részed is,

itt már kezdem érezni, hogy nem vagy itt.

Visszamegyek a szobába. Ásítok.

Csak elképzeltelek.

 

 

Esteledik

 

 

Ahogy belépsz a házba, köszön egy festmény:

jó estét. Színeiben szürkés, mégis mint

egy megromlott paradicsomszósz, úgy folyik

szét a falon, lebontja a keretet is maga körül,

pontosan úgy, ahogy a nap végére

te a ruháid. A bugyidat szoktad

csak magadon hagyni, de idővel a kilincsen

landol. Te pedig teljesen szabad leszel.

Ilyenkor cefre-almaillatod van.

Persze te még csak ága akarsz lenni a termésnek.

Megszöksz a fény elől, lekapcsolod a lámpát.

Ott ciripelnek rémálmaid az ágyad alatt.

 

 

Demeter Arnold 1998-ban született Csíkszeredában, Csíkszentkirályon nőtt fel. Jelenleg mesterszakos hallgató a kolozsvári BBTE Politika, Közigazgatás és Kommunikáció Karán, kommunikáció és közkapcsolatok szakon.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében