"virraszt a metaforákban valaki"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 4. (810.) SZÁM – FEBRUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
MÁRTON EVELIN
Földművelési napló
Zsidó Ferenc
Egy jó versnek van akkora ereje, mint egy bombagólnak Beszélgetés Dimény H. Árpád költővel
DIMÉNY ÁRPÁD
Dimény H. Árpád versei
Nagy Lóránt
Tokány simoni szesszel
Bordy Margit
Bordy Margit versei
Vicente Ferreira Da Silva
A rácsodálkozás dialógusa (Folytatás előző lapszámunkból)
Codău Annamária
A szavak és a túlélés
Kovátsch Tamara
Kovátsch Tamara versei
Ștefan Manasia
Ștefan Manasia versei
Bájer Máté
Bájer Máté versei
Gömöri György
Szymborska versei és macskái
Ada Milea
Ada Milea versei
Pintea László
Éjszakai halászat
FERENCZI SZILÁRD
Színkezelt diplomaták és monokróm fegyencek
Karácsonyi Zsolt
Élő adás, előadás. Megoldás, persze, nincs
Tankó Andrea
Bárki – más is
Papp Attila Zsolt
Velencében nem szabad repülni
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Háborúra nincs mentség, se magyarázat
Jakabffy Tamás
„Könyvek, Judit – könyvek, könyvek”
Túros Eszter
Festői jelek
 
Kovátsch Tamara
Kovátsch Tamara versei
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 4. (810.) SZÁM – FEBRUÁR 25.

Wodnik

A lengyel partoknál láttam először.

 

Északra vittelek és a tenger mellett hagytalak.
Mikor harmadik napja álltál mozdulatlanul, térdig a vízben,
néha kelta sorsistennők indokolatlan kegyetlenségéről
motyogva, de leginkább némán,
egy helyi boszorkány azt mondta, lidércek.
Este rituálisan elűzte őket:
véres húscafatokat dobált a vízbe
és kifésülte hajadból a belegabalyodott szélerőműveket.
Te tűrted, én megtanultam
a homokdűnék nyugalmát és vártam,
hogy a testedbe zárt őstenger megteljen új élettel.

 

Most már mehetünk – mondtad végül,
a kocsi előtt lesöpörted a talpadról a homokot.
Zöldeskék szemedben azóta is a Balti-tenger hullámzik,
mikor sírsz, a könnyeid sótartalma éppen két százalék.
Hűvös nyári estéken a szívhangod csendes hullámverés.

 

 

Arany

 

 

Tartod a távolságot a múlttól,
őszi kékbe öltözöl, többet le sem veszed.
Hallgatsz,
főleg, ha kérdeznek, de amúgy is, persze,
ilyen egy érett jellem:
meggyászolja önmagát.

 

 

Jövő

 

 

Egy gödör, mindenhol csak egy gödör, aminek az alján

            munkagépek keresik a szép, új jövőt.

 

 

Negatívok

 

 

Macskaköves kisutcákat,
de főleg a varjakat,
amint galambbélből jósolják
akár a tegnapelőtti vihart
és a vér elfolyik a kövek között,
ilyesmit csak filmre szabad fotózni;
ez a mágia első törvénye.

 

Ha ezek után még hinni merünk
az ezüstszemcséknek,
tizenöt éve egy sarokra innen

barackot ettél a csap fölött,
leve a könyöködről csorgott
a lefolyóba.

 

Hívjuk most a bőr
megmagyarázhatatlan bizsergését
nyárnak,
vagy a kiérdemelt hétköznapokat,
Rómát, ahogy lángol a Fórum
– délibáb a márvány időtlen felszínén –,
de ezt a narancsvirágillatú
véletlent, ami két éve sem ért
másfél megát a zsebedben,
ezt ne.

 

A vöröshajú lányok mind rókák akarnak lenni,
de csak boszorkányok lehetnek.

 

Rókákkal álmodsz.

 

A nevemmel a fogaid közt ébredsz.

 

A varjak felfaltak mindent, ami bent volt,
türelmetlen csőreik
most a bordakosarat ostromolják.

 

Előhíváskor az ok-okozati összefüggéseket
is érdemes szem-, de minimum
délelőtt tartani,
hithez és lehetőségekhez mérten
észak vagy a tenger felé fordulva.

 

 

Kovátsch Tamara 2002-ben született Budapesten. Verseit eddig a Műút portál publikálta.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében