itt vagyok ajtódnál
(sînt la uşa ta)
el fogom nektek mondani újra
a szájat megtöltő szavakat
a mi borzalmas egzisztenciáinkból
származó szavakat
a húshasadékokból ahonnan kijöttünk:
ott a szenvedés nem szappanopera
itt vagyok ajtódnál
megtaláltalak
FIZETNI FOGSZ MINDENÉRT
én vagyok az üzér
a legátlátszóbb idióta
én a felfoghatatlan
hiányzásaid és kudarcaid igazolója
be fogom neked adni
a magány és gúny főzetét
lásd ahogy álmokból a húsra szállok
itt vagyok ajtódnál SIETEK
nincs időm hülyeségekre
testvérkéim OPEN THE DOOR
és meg fogom tölteni hálószobátok falait
egy vérgrafittivel Most
itt vagyok ajtódnál
MI VAN HA NEM HÍVTÁL
azt hiszed én nem vagyok kétségbe esve
mint te is
nincs értelme könyörögnöd
az én szívemben már nem lakik senki
az én agyam mátrix
a te agyad appendix
én vagyok a nőstény imádkozó sáska
a fekete özvegy
matca poliegras – puffadt és gonosz
a bambuszvipera vagyok:
az én nevem szét fog szaggatni
fel fog szabadítani
mert az én elmém egy mátrix
és gondolataim susognak az agyadban
szeretkezek az agyadban
amikor átrepülsz az ablakon
mint a visszhang
sötét és savas az én gyomrom
meg fogja emészteni sorra a méltóságotok
csipkézett ujjperceitek szívverésetek sorsotok
csak én tudlak felszabadítani
csak én tudok neked megbocsátani Most
itt vagyok ajtódnál igen
és a te ajtódnál
HORVÁTH BENJI fordítása
Ștefan Manasia 1977-ben született Pitești-en. Költő, újságíró, a kolozsvári Tribuna folyóirat szerkesztője, több rangos díj kitüntetettje, hat verseskötet, egy esszékötet és egy regény szerzője. Versei megjelentek angol, francia, német, héber, holland és magyar fordításban is. A kolozsvári Nepotu’ lui Thoreau irodalmi kör társalapítója. Az itt közölt vers a cartea micilor invazii (2008) című kötetből való.
