"virraszt a metaforákban valaki"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 4. (810.) SZÁM – FEBRUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
MÁRTON EVELIN
Földművelési napló
Zsidó Ferenc
Egy jó versnek van akkora ereje, mint egy bombagólnak Beszélgetés Dimény H. Árpád költővel
DIMÉNY ÁRPÁD
Dimény H. Árpád versei
Nagy Lóránt
Tokány simoni szesszel
Bordy Margit
Bordy Margit versei
Vicente Ferreira Da Silva
A rácsodálkozás dialógusa (Folytatás előző lapszámunkból)
Codău Annamária
A szavak és a túlélés
Kovátsch Tamara
Kovátsch Tamara versei
Ștefan Manasia
Ștefan Manasia versei
Bájer Máté
Bájer Máté versei
Gömöri György
Szymborska versei és macskái
Ada Milea
Ada Milea versei
Pintea László
Éjszakai halászat
FERENCZI SZILÁRD
Színkezelt diplomaták és monokróm fegyencek
Karácsonyi Zsolt
Élő adás, előadás. Megoldás, persze, nincs
Tankó Andrea
Bárki – más is
Papp Attila Zsolt
Velencében nem szabad repülni
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Háborúra nincs mentség, se magyarázat
Jakabffy Tamás
„Könyvek, Judit – könyvek, könyvek”
Túros Eszter
Festői jelek
 
Ștefan Manasia
Ștefan Manasia versei
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 4. (810.) SZÁM – FEBRUÁR 25.

itt vagyok ajtódnál

(sînt la uşa ta)

 

el fogom nektek mondani újra

a szájat megtöltő szavakat

a mi borzalmas egzisztenciáinkból

származó szavakat

a húshasadékokból ahonnan kijöttünk:

ott a szenvedés nem szappanopera

 

itt vagyok ajtódnál

megtaláltalak

FIZETNI FOGSZ MINDENÉRT

 

én vagyok az üzér

a legátlátszóbb idióta

én a felfoghatatlan

hiányzásaid és kudarcaid igazolója

be fogom neked adni

a magány és gúny főzetét

 

lásd ahogy álmokból a húsra szállok

itt vagyok ajtódnál SIETEK

nincs időm hülyeségekre

 

testvérkéim OPEN THE DOOR

és meg fogom tölteni hálószobátok falait

egy vérgrafittivel Most

 

itt vagyok ajtódnál

MI VAN HA NEM HÍVTÁL

azt hiszed én nem vagyok kétségbe esve

mint te is

 

nincs értelme könyörögnöd

az én szívemben már nem lakik senki

 

az én agyam mátrix

a te agyad appendix

én vagyok a nőstény imádkozó sáska

a fekete özvegy

matca poliegras – puffadt és gonosz

a bambuszvipera vagyok:

az én nevem szét fog szaggatni

fel fog szabadítani

 

mert az én elmém egy mátrix

és gondolataim susognak az agyadban

szeretkezek az agyadban

amikor átrepülsz az ablakon

mint a visszhang

 

sötét és savas az én gyomrom

meg fogja emészteni sorra a méltóságotok

csipkézett ujjperceitek szívverésetek sorsotok

csak én tudlak felszabadítani

csak én tudok neked megbocsátani Most

itt vagyok ajtódnál igen

és a te ajtódnál

 

HORVÁTH BENJI fordítása

 

 

Ștefan Manasia 1977-ben született Pitești-en. Költő, újságíró, a kolozsvári Tribuna folyóirat szerkesztője, több rangos díj kitüntetettje, hat verseskötet, egy esszékötet és egy regény szerzője. Versei megjelentek angol, francia, német, héber, holland és magyar fordításban is. A kolozsvári Nepotu’ lui Thoreau irodalmi kör társalapítója. Az itt közölt vers a cartea micilor invazii (2008) című kötetből való.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében