mic drop
a hate-erek csak kussoljanak.
azok a self-help könyvek, amiket az ágyban
illatgyertyák fényénél zabáltam,
az önfejlesztő tréningek és konferenciák,
amik a hormonháztartásomat rendezik át,
az ASMR-bizsergés, amit az ember érezhet
a tesók közt, akik tagjai az RMDSZ-nek,
a vegán receptek, amiket olyan éjszakákon
főztem,
amikor minden életcélom elpárolgott a gőzben,
azok a végigmeditált hatha-jóga órák,
amikor magamban szavaltam octavian gogát,
ezek, amióta kiadtam az első kötetem,
mind-mind segítettek.
régebben szép voltam,
most már végre csak
saját magam vagyok.
kakofóniák
cacofonii
valaki szarát mosom a vizeletemmel
az IR1622-es vonat budijában.
timișoara nord – bucurești nord,
via brașov.
érzem, hogy én is hozzájárulok,
amikor kimegy a biztosíték
és leáll az agyam fotoszintézise.
izmaim ösztönösen feszülnek meg,
ijedtemben megáll a vizelet,
meghal a térerő, meghal a wifi,
elnémul a manele, az ujjak görgetés közben
kövülnek meg,
én meg, ott,
a semmi egyházának védőszentje.
szeretem nézni
az embereket, ahogy kiérünk az alagútból.
a néhány tizedmásodpercben,
amíg a hálózat visszaáll,
még gyorsan betaggeli őket egy képen a halál.
egy nap majd itt, ezen a
mindenki életének faláról törölt poszton
építem fel a templomom.
de most kézmosás nélkül jövök ki a budiról,
egyenesen a napba nézek,
leejtem
a kiflim, várok több mint öt másodpercig,
majd a számat tömöm:
extrém sportokat űzök.
számat a vonat ablakának nyomom,
meleg levegőt
lehelek rá, amíg teljesen bepárásodik,
és írok rá
valamit, ami majd el fog tűnni.
ezalatt egy
koszos képű, véres térdű
gyereket bámulok, labdával
a kezében, aki félbehagyta a játékot,
hogy nekünk, akik épp haladunk valamerre,
könyörtelenül beintsen.
kiddo
radunak szilánk van a papucsában,
valaki másnak habosít
tejet egy bögrében.
radu gyümölcsöt facsar, mert
nemtudomkinek egy kurva fresh kell,
pedig biztos látta arcán a fáradtságot.
radunak táskás a szeme és bűzlik belőle a sör,
a dunhill és a keserűség.
hallgatja, ahogy az emberek mondják neki,
hogy
ő csinálja az ország legjobb smoothie-ját.
radu ajkát bámulom,
a száraz, csókolatlan, másnapos,
fekete ajkát.
megfogadtam, hogy vele maradok a váltásig,
egy átalvatlan éjszaka után
felmostuk együtt a helyet,
kipucoltuk a budit,
leoltottuk a villanyokat és ott maradtunk.
holnap, amíg ő dolgozik, én
ihatok mellette,
mert 1-kor szabadul és utána elmegyünk,
csak mi ketten,
apám sírjához,
ahol azóta nem jártam, amióta
besepertük őt a föld alá.
várok.
radunak szőrösebb a keze,
mint nekem és ristrettót főz
egy cocălarnak, akiből siker sugárzik.
rámosolygok, megijed.
apám érzi a földet.
legjobb férgeivel érinti meg,
és tetszik neki.
radu nekimegy valinak,
vali elkezdi kiosztani,
én meg átszólok a pulton, hogy minden oké,
egy óra múlva úgyis mindketten
a temetőben leszünk.
apám nem látta a kill bill 2-t.
nem látta, ahogy beatrix kiddo
kezét ökölbe szorítja,
és kijön a sírból.
radu elvan egy dupla kávéval.
apám csontjai ütnek egyet,
a fa, amiben eltemettük, azt mondja: nem.
radu épp azt hallgatja,
hogy az oké, hogy bekattansz,
de azt saját szabadidődben csináld,
nem a tipografiaban.
próbálom magyarázni valinak, már ahogy
sikerül,
hogy most egy állati jó verssort produkált,
és hogy bele fogom tenni egy versbe.
apám beleüt a fába,
de csak egy porfelhő marad utána.
radu befejezi az utolsó lattét,
felöltözik és karon fog.
jön, hogy megcsókoljam, de na,
talán egy másik életben.
apám üt egyet,
és a playlist a következő dalra ugrik.
apám üt egyet,
és a temető kutyái abbahagyják az ugatást.
apám üt egyet,
érzem a vizeletemben.
radu betuszkol egy taxiba a temető felé,
rájövök, hogy már nem is tudom,
hová temettük.
apám üt egyet,
és én odafordítom a másik orcám is.
apám üt egyet,
és én radu vállán alszom el,
közben a korpáit számolgatom
és hallgatom a lélegzetét.
apám üt egyet,
és én azt álmodom, hogy amikor megtalálom,
rádőlök a sírjára,
és én egész testtel, mindent beleadva,
a legtökéletesebb hóangyalt csinálom neki.
apám üt egyet,
és odakint
a hóhullás
a helyünkre tesz minket.
ANDRÉ FERENC fordításai
Robert G. Elekes Brassóban született 1985-ben. A szebeni Lucian Blaga Egyetemen doktorált romániai német irodalomból. A brassói Transilvania Egyetemen és a marosvásárhelyi Sapientia Egyetemen tanít irodalmat és műfordítást. Első kötete 2015-ben jelent meg aici îmi iau dinții-n spinare și adio címmel a Tractus Arte kiadónál. Számos díj kitüntetettje, a Dactăr Nicu’s Skyzoid Poets irodalmi kör alapítója és vezetője.
