"tisztán, kitakart arccal"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 5. (811.) SZÁM – MÁRCIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Király László
Költő a Selyemréten
Karácsonyi Zsolt
Itthoni Hamlet, fehér ingben
CS. NAGY IBOLYA
Villámposta-töredékek Farkas Árpád halálakor
Fekete Vince
Milyen a színe az áfonyának?
PÉCSI GYÖRGYI
Egyfedelű költő és ember
Farkas Árpád
Hét törpe. Farkas Árpáddal Farkas Árpádról
HORVÁTH BENJI
Figyelők lehetetlen éneke
Korsós Gergő
Korsós Gergő versei
Pétery Dorottya
Pétery Dorottya rövidprózái
Robert G. Elekes
Robert G. Elekes versei
Vida Gábor
Gorkij
Oláh András
idegenvezetés
Boros Zoltán
Levélféle F. Á. költőnek
Enes Halilović
Enes Halilović versei
Medgyesi Emese
Túloldalt semmi
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Álmodnak-e az androidok elektronikus embriókkal?
Bartha Réka
Megbolondulni ahhoz, hogy a világ előbbre menjen…
Fried István
„az örök száguldásban érkezésig”
Fleisz Katalin
„Ereim alkonyi égre meredő ágak”
Egy hiánypótló életrajz
Jakabffy Tamás
Hangfelvétel-múzeum – 10.
Iakob Attila
Árkossy időutazása
 
Enes Halilović
Enes Halilović versei
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 5. (811.) SZÁM – MÁRCIUS 10.

A félelmek kongresszusa

(Kongres strahova)

 

Sötét helyen,

zárt ajtók mögött, távol a nyilvánosságtól,

gyűlésezik a félelmek kongresszusa.

 

Fél a homokóra:

Senki sem fog megfordítani.

 

Fél a fal:

Teljesen befalaznak, ajtók és ablakok nélkül maradok.

 

Fél a folyosó:

Soha senki sem fog elaludni bennem.

 

Fél a tó:

Kiszáradok, mindenki a medremben fog taposni.

 

Fél a járvány:

Ha minden embert elpusztítok, nem terjedhetek tovább.

 

Fél az ing:

Úgy végzem, mint egy rongy a fürdőben.

 

Fél a világítótorony:

Pirkad! Félek, sohasem lesz sötét.

 

Fél a labda:

Kilyukadok, és a lyuk nálam is fontosabb lesz.

 

Fél a jég:

Ismét azzá válok, ami voltam, utána

ki tudja, melyik oldalra sodródom.

 

Fél a cipő:

Valakinek nagy leszek, valakinek kicsi.

 

És a félelmek ugyanazt igazolják:

Nem én vagyok a legnagyobb félelem.

Ez időpazarlás.

 

Nosztalgia

(Nostalgija)

 

A nosztalgia (többlete) miatt,

a történelem (hiánya) miatt,

mi másért még?

 

Sok év után, a névtelen

visszatér a (névtelen) városba,

 

és amit lát:

 

a tereken (borzas) terhes asszonyok

könyörögnek az atyákhoz, akik letagadják (a saját) leszármazottaikat,

és hamis próféták (drágán) adják (az ócska) szavakat,

és a (zavaros) fáraócskák

üldözik a (megcsappant) írókat,

 

a filozófusok pedig tojásokat árulnak a piacon,

 

és mindenütt árad az ópiumszag.

 

A névtelen megpillantja a (névtelen) városban:

az utcákon farkasok és hajdúk

lopnak a (csírázó) krumpliból,

a köldökzsinórok pedig a sárban rothadnak.

 

A gyárkémények lerombolva,

a könyvtárak helyén por és hamu,

a templomok lebontva.

 

Egyedül a tömlöc duzzadt nagyra (mint a pogácsa).

Ám a tömlöc ajtaja tárva-nyitva

(szabadon beléphetsz, szabadon távozhatsz),

 

a tömlöcben a malter csupa kaparás. A (szégyenkező) nyomorultak

körmükkel a falakba kapaszkodnak,

és (halkan) imádkoznak:

 

Ments meg minket a szabadságtól. És a szólásszabadságtól.

 

ORCSIK ROLAND fordításai

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében