A félelmek kongresszusa
(Kongres strahova)
Sötét helyen,
zárt ajtók mögött, távol a nyilvánosságtól,
gyűlésezik a félelmek kongresszusa.
Fél a homokóra:
Senki sem fog megfordítani.
Fél a fal:
Teljesen befalaznak, ajtók és ablakok nélkül maradok.
Fél a folyosó:
Soha senki sem fog elaludni bennem.
Fél a tó:
Kiszáradok, mindenki a medremben fog taposni.
Fél a járvány:
Ha minden embert elpusztítok, nem terjedhetek tovább.
Fél az ing:
Úgy végzem, mint egy rongy a fürdőben.
Fél a világítótorony:
Pirkad! Félek, sohasem lesz sötét.
Fél a labda:
Kilyukadok, és a lyuk nálam is fontosabb lesz.
Fél a jég:
Ismét azzá válok, ami voltam, utána
ki tudja, melyik oldalra sodródom.
Fél a cipő:
Valakinek nagy leszek, valakinek kicsi.
És a félelmek ugyanazt igazolják:
Nem én vagyok a legnagyobb félelem.
Ez időpazarlás.
Nosztalgia
(Nostalgija)
A nosztalgia (többlete) miatt,
a történelem (hiánya) miatt,
mi másért még?
Sok év után, a névtelen
visszatér a (névtelen) városba,
és amit lát:
a tereken (borzas) terhes asszonyok
könyörögnek az atyákhoz, akik letagadják (a saját) leszármazottaikat,
és hamis próféták (drágán) adják (az ócska) szavakat,
és a (zavaros) fáraócskák
üldözik a (megcsappant) írókat,
a filozófusok pedig tojásokat árulnak a piacon,
és mindenütt árad az ópiumszag.
A névtelen megpillantja a (névtelen) városban:
az utcákon farkasok és hajdúk
lopnak a (csírázó) krumpliból,
a köldökzsinórok pedig a sárban rothadnak.
A gyárkémények lerombolva,
a könyvtárak helyén por és hamu,
a templomok lebontva.
Egyedül a tömlöc duzzadt nagyra (mint a pogácsa).
Ám a tömlöc ajtaja tárva-nyitva
(szabadon beléphetsz, szabadon távozhatsz),
a tömlöcben a malter csupa kaparás. A (szégyenkező) nyomorultak
körmükkel a falakba kapaszkodnak,
és (halkan) imádkoznak:
Ments meg minket a szabadságtól. És a szólásszabadságtól.
ORCSIK ROLAND fordításai
