1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Mit keresel, anyám, mit keresel,

mégis mit a szememen átnézve,

az ágyról lecsúszva, megkötözve,

mit keresel, amikor a kórházba

jövök hozzád, és ki akarsz szolgálni,

mintha tényleg hazaérkeznék,

mit keresel a folyosón elrévedezve,

amikor egy lepedővel támlához

rögzítelek, hogy le ne bukj a lejtőn,

és végre tolom kifelé a székedet,

mit keresel a fényben, mit keresel

bokrokhoz, fák árnyékába érve,

a szökőkút teknőseit figyelve,

mit keresel, amikor megkérdezem,

ez az egész hogy történhetett.

Mit kerestél, mondd, mit kerestél

a gondosan gyűjtögetett újságok

lapjait összegyűrve és lenyomva

sorban a mélybe, mégis mit kerestél,

hogy aztán állt a víz a vécében,

és mit kerestél a hideg nappali

kövén fekve, mielőtt behoztak ide

elgémberedve, nyelved azóta is

szürke, és nem tudom tisztára

mosni a műfogsorod, mit kerestél

a kihűlt csempén otthon, az asztal

mögé esve, ahol megtaláltalak,

miután szádba tömted a kályhából

kikapart, elszenesedett darabokat,

befeketítve minden szavad.