Mikor alszom álmomat őrzi a kor
A falon kinyílik az árnyék Valahol messze
az eseményhorizonton ég egy ház Erős
várad volt Vessződ és botod Ismeretlen
nyelveken dobog a szívem Kertemben
meghasad a hold Bíborba borul az ég
Mikor alszom koponyákkal álmodom
Agyak keresztmetszetével Szétloccsanó
virágokkal Jelenés vagyok a fényszórókban
Kigyulladt szemek Téli táj Körülöttem kígyók
úsznak a légben Apró foltok a daguerrotípián
Jéghideg hangon beszél hozzám a nyúl
*
Állok ezen a rave-en, lopakodik felém a jövő.
Felelős vagyok a rózsáimért, mondja egy hang,
delfin vagyok, testem íve, mint a csillag az égen,
pontosan, szépen öntözöm a marihuánám.
Ahol átmegyek, utánam sötét hiányfelhők,
viharvert városok, szirének sötétkék álmában
kibelezett cápák, kígyóbűvölő medúzák,
antitézisek Tézeusznak. Dél van. Kibontok egy kólát.
*
You are here Fordítva vágtatunk a lovon
Húsából etet A szél mindent megmutat Lesöpri
a lerakódott port bőrt felesleget Virágzik
a vér Bipoláris birodalmak borulnak egymásba
Itt nincs semmi látnivaló Gyűlnek a népek
az utolsó szimulációra Holnaptól élesben játszunk
I am here Tövises határokban húzódok meg
ha nem bírok a látomással Fölöttem áramlik
szét a 200 bpm és a jövő elhajtott barmai
Tövises határokban égő testek keresnek meg
Fekete a tenger vörös a nap Ördög vagyok
Így élvezek Tavaszi szélben kényszerképzeted
*
Kanapémon hálóingben elnyújtózik a komplex
korszellem, kifejezéstelen, ismerős arccal néz
rám. Nem hiszek a reptiliánusokban, de az
elefántokban igen. Semmi nem az, aminek
mondják. Amit nem mutat meg az idő, megmutatják
a gombák. Engem is elraboltak egyszer, azóta látom
őket minden elhagyott utcán. Nyílik az árnyék.
A szoba sarkában halkan töltődik a hiány.
