"világokat indulok megkeresni"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 7. (813.) SZÁM – ÁPRILIS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Mărcuțiu-Rácz Dóra
kortarsproza.exe
horváth csaba
„Egyedül vagyok úton”. Interjú Gángó Gábor irodalomtörténésszel, filozófussal
Adrian Popescu
Adrian Popescu versei
Magyary Ágnes
A száműzött tábornok (részlet a Madrid című regényes útirajzból)
Szeifert Natália
Édes alma
Soós Amália
Soós Amália versei
Pauljucsák Péter
Pauljucsák Péter versei
Dobó Dorottya
Játék
Makáry Sebestyén
A Szamos felső folyásánál (részletek)
Vörös István
Járhat-e az olvasó az író útján?
Keszthelyi György
Keszthelyi György versei
Végh Attila
Körültekintés idebent. Filozófiai levél az erdélyi barátoknak
Jakab-Benke Nándor
Amerika, a végtelen börtön
Bartha Réka
Világnap jövőbe mutató kérdőjelekkel
Codău Annamária
Más helyett
Lakatos Artur
Magyar foci a szocializmusban
Így is történhetett volna
Jakabffy Tamás
Cigaretta
Túros Eszter
Felszabadító feszültségek
 
Jakabffy Tamás
Cigaretta
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 7. (813.) SZÁM – ÁPRILIS 10.

A pár tíz éve születettek számára bizonyára abszurd képnek tűnik a politikai csúcstalálkozók tárgyalóasztalán vagy a televíziós bemondó melletti hamutartóban füstölgő szivarka. Mint ahogy a mai elme számára szinte felfoghatatlan, hogy pár évtizede még a repülőn is bárki bármikor rágyújthatott, ha épp jólesett neki. A nyilvános dohányzás EU-szabályozott lejtmenete – amelyet még a dohányosok körében is általában egyetértéssel nyugtáznak! – a zeneirodalomban jórészt érzékelhetetlen. Az azonban vitán felül áll, hogy a 20. század első felében a dohányzás – és kivált a cigaretta – igenis téma volt a zeneiparban.

 

A cigarettázás akkor még az élet egyféle stíluseleme volt. Az persze, hogy a maga rendjén fű-fa „szivarazott” (és jól tudjuk: a kevésbé elit környezetekben leggyakrabban finánclábaktól hemzsegő, kapadohánnyal töltött, olcsó, szűrőtlen cigarettákat szívtak), mit sem von le ama sztereotípia érvényességéből, hogy „jó társaságban” egy elegáns úr vagy egy mondén hölgy cigarettázástalanul jószerével elképzelhetetlen volt. Márpedig ha a cigaretta stíluselem, akkor a dalszövegekben is akként merül fel!

 

A magyar slágerirodalom is jól tükrözi mindezt. A cigaretta (és a füst) azonban nyilván konnotációk egész sorát gerjeszti e szövegekben. Leggyakrabban az életút, a tapasztalat, a hanyatlás, az önsajnálat, a rezignáció füstös-borongós hangulatpakettje kapcsolódik a parázsló cigarettához. Martos Ferenc, Huszka Jenő Lili bárónő című operettjének szövegírója például a cigaretta és a végesség párhuzamát aknázza ki, ömlengő idealizálás közepette. „Egy kis cigaretta, valódi finom, / Oly illatos, enyhe, mint rózsaszirom, / Szippantani jó, de a vége, ha mar, / Csacsi mind, aki többet akar. // Oly édes az élet, oly szép a világ, / Míg szállnak a légben a füstkarikák. / Ha gyorsan is illan, szívedre ne vedd / Cigarett, csak cigarett!”

 

Ugyanezt a szenvelgő élethossz–cigaretta(csikk/füst) párhuzamot lovagolja meg egy viszonylag kevéssé ismert katonanóta is, amely egy harctéren megcsonkult – jobb kezét vesztett – „hadnagyocska” búját inkarnálja, midőn otthon maradt szerelme megtagadja a nyomorékkal vállalandó életközösséget. A hadnagy az ordenáré kocsmában „felszedi a szivarvéget, / amit más már eldobott, / és egy pohár ital mellett / búsan így dúdolgat, hogy: // Aranyvégü cigaretta, / te utolsó, hű barát, / hogyha bánat száll szívemre, / szívd magadba illatát. // Füstje lágyan körülszálldos, / lelked szebb világban jár. / Cigarettafüst az élet, / S mint egy álom, tovaszáll.”

 

A remek budapesti humorista, Kellér Dezső viszont (Csanak Béla komponista szerzőtársával) a dohányzásszenvedély és a szerelmi gyengédség összeférhetetlenségéről dalintott maradandót. Az Egy kis hiba című sanzonban az énekes – értelemszerűen hölgy (legismertebb változatában Mezei Mária) – partnere szemére veti, „mért kell mindjárt a csók után egy perccel / egy cigarettára rágyújtani?” Majd felvillantja az alternatívákat: „Mit tudom én, a hajam simogassad, / vagy ölelj át és gyengéden becézz. / A nevem párszor halkan mondogassad, / ezt kérem tőled, ennyi az egész! / Mert hogy tudjak a csókban felolvadni / és ájultan karodba hullani… / ha érzem én azt rajtad, hogy te néha / már közben rá szeretnél gyújtani!”

 

A cigarettás slágerek élén természetesen a Karády Katalin által halhatatlanná tett Hamvadó cigarettavég tornyosul. Ő volt a magyar kultúra történetében az első igazán céltudatosan és módszeresen felépített sztár. (Az ennek megfelelő allűrökkel. Szenvedélyes gyűjtőként még hamutartóból is több mint hatvan maradt a hagyatékában.) A Hamvadó cigarettavég – az alig harmincéves újságíró, Hegedűs Tamás szerzeménye – az 1942-es év nagy slágere volt Magyarországon. Ami azt illeti, a szöveg teljesen sematikus, egyes képei olykor a képzavar határán billegnek. Nyilvánvaló, hogy a megközelíthetetlenségben maradó végzet asszonyának búgó hangja sokkal többet nyomott a latban, mint a sláger szövegi üzenete. „Hittem néked, s ezernyi csókban égett a nyár, / Égben, szívben azóta ősz van, már késő jár, az én időm lejár. / Hamvadó kis fehér parázs, megremeg az éjben, úgy veri a láz, / nyugszik a tálca hamus peremén. Az ő sorsa pontosan enyém.”

 

(Karády a nyolcvanas évek elején lett ismét legenda: amikor 1979-ben Hamvadó cigarettavég címmel a Hanglemezgyártó Vállalat válogatást adott ki a dalaiból, özönleni kezdtek a megrendelések. 300 ezer példányban fogyott el a korong – míg például az Abba lemezeit csak 130 000 példányban dobták piacra. Sorok kígyóztak az újra műsorra tűzött Halálos tavasz jegyeiért a budapesti Filmmúzeumban, egy évig ment teltházzal.)

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében