"hányszor vetődöm még ide?"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 8. (814.) SZÁM – ÁPRILIS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
hogyne.txt
Fehér Imola
„A vers lehetőség a tisztánlátásra” Beszélgetés Oláh András költővel
László Noémi
László Noémi versei
Száraz Miklós György
Egyszer fiúk, egyszer lányok
Guttmann Szabolcs
Mesék meséje épített környezetünkről (I.)
Luca Ștefan Ouatu
Luca Ștefan Ouatu versei
Szegő Márton
Feles
Magyar Boglárka
Reggeli
Körtesi Márton
Körtesi Márton versei
Werner Nikolett
Werner Nikolett versei
Codău Annamária
Hallgatás és paranoia
Kézdi Imola
Kézdi Imola versei
B. Mihály Csilla
B. Mihály Csilla versei
DOINA RUŞTI
A malom fantomja (Fantoma din moară) (részlet)
Papp Attila Zsolt
Nem minden gyógyítható
Francois Bréda
Színház és létezés (Fiinţă şi teatru) Részlet1
Biró Mónika-Anita
Vajon Nagyi Kolozsváron járt
Demeter Zsuzsa
Elkelne még egy télikabát
Jakabffy Tamás
Hangfelvétel-múzeum – 11.
MÁRTON EVELIN
Egy vizuális karanténregényről
 
HORVÁTH BENJI
hogyne.txt
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 8. (814.) SZÁM – ÁPRILIS 25.

A vers az a kitartott mozdulat, amit soha nem fogok befejezni.

 

A vers az a kénfekete éjszaka a tüdőmben, amit minden reggel ki kell köpnöm.

 

Pörög, csak pörög a fejünk fölött, dervisek, lovak és nikkel szamovárok forgószele.

 

A vers egy nagyon körülményes, maszatos valami. Hajgomolyag a kádlefolyóban.

 

A vers az a játszma, ami másképp végződik mindenkinél. A vers, hogy ne mondjak ennél többet.

 

A verset mindenki szétszereti, felaggatja, kiteregeti, verset nem lehet csinálni jól. Se rosszul. Vers minden. Minden vers semmi. Nem színház a vers: az egész világ.

 

A vers malaszttal teljes mindensemmi.

 

Voltam én is vers, ilyenvers meg olyanvers, láttam őket kuporogni a hátsó udvar sarában, szigorú sár, szigorú nyomor, szigorú szar. Szar is lehet a vers, ha nagyon akar.

 

A vers politika, csupa osztódás, uralom minden sora, csupa utalás, kikacsintgatás, csupa felhívás, uszítás, csupa elvérzett ártatlanság. Forradalom és ellenforradalom, pánsíp és szájkosár.

 

Elmondható egy vers így, tavasszal, délelőtt, de akár délután, történelemóra előtt-után, amíg a gazda bekerít egy pandémiát. Nem mondható el, erre semmit nem is mondanák, vagy -nék, vagy ki tudja már. Géza, ma nem kék az ég. Ma semmi nem úgy történt.

 

A vers a megoldás, malaszttal teljes. Tragikus nagyok és irgalmas kicsik problematikája. Hétköznapi lucsok, intim semmiség, félbehagyott vérengzés. A vers szörnyeteg. Emberszagot érzek. Farkasok és skarlát íbiszek.

 

A vers algoritmus, kódok katedrálisa, finom vonalvezetés, alakok a ködben.

 

Hogy az időből a tér kiteljen, nem pontosan, még csak nem is szépen.

 

A vers, hogy ne mondjak ennél többet.

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében