"hányszor vetődöm még ide?"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 8. (814.) SZÁM – ÁPRILIS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
hogyne.txt
Fehér Imola
„A vers lehetőség a tisztánlátásra” Beszélgetés Oláh András költővel
László Noémi
László Noémi versei
Száraz Miklós György
Egyszer fiúk, egyszer lányok
Guttmann Szabolcs
Mesék meséje épített környezetünkről (I.)
Luca Ștefan Ouatu
Luca Ștefan Ouatu versei
Szegő Márton
Feles
Magyar Boglárka
Reggeli
Körtesi Márton
Körtesi Márton versei
Werner Nikolett
Werner Nikolett versei
Codău Annamária
Hallgatás és paranoia
Kézdi Imola
Kézdi Imola versei
B. Mihály Csilla
B. Mihály Csilla versei
DOINA RUŞTI
A malom fantomja (Fantoma din moară) (részlet)
Papp Attila Zsolt
Nem minden gyógyítható
Francois Bréda
Színház és létezés (Fiinţă şi teatru) Részlet1
Biró Mónika-Anita
Vajon Nagyi Kolozsváron járt
Demeter Zsuzsa
Elkelne még egy télikabát
Jakabffy Tamás
Hangfelvétel-múzeum – 11.
MÁRTON EVELIN
Egy vizuális karanténregényről
 
Magyar Boglárka
Reggeli
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 8. (814.) SZÁM – ÁPRILIS 25.

Múltkor is így kezdődött, hogy kint a fagy meg a jég, benne meg ez a drótszőrű kis dög, mormolom, mikor reggel kidob magából az ágy. A kávé illata lassan fő, nem győzöm kizárni mindenhonnan, hogy ne járja át megint az egész lakást. Szobakonyha, itt lakom, hűvös van bent, ilyenkor, télen a legrosszabb. Becsóválja magát a drótszőrű az előszobából, szájában hozza az aznapi postát, amit magamra veszek, és nagy nehezen elolvasom. Recseg a nadrág, amikor felhúzom, lehet, hogy stoppolni kéne. Nem a nadrágot, annak már régesrég befellegzett, hanem bejutni valahogy a városba. Hó vége van… De nem kell hó végének lenni ahhoz, hogy mindig szegény legyek. Ha a ruhám papírból van – gondolok vissza a recsegésre, miközben megetetem a drótszőrűt –, a víz átitatja. És ha átitatja, akkor bármi, ha rám fröccsen, ha rám folyik, ha lehull, legyen az esőcsepp, hópehely, a plafon sötét, penészszörnyéből csepergélő poshadás, vagy megiszom azt a finom, frissen főtt zacckávémat… akkor én meghalok.

 

A száraz eledelt kesztyűben adom a drótszőrű elé, aki mohón falni kezd, majd hirtelen felemeli a fejét, a falon csüngő, törött tükörbe bámul, és megugatja a képem, mint aki nem ismer fel. Végignézek magamon, azon az arcon, ami nem is az enyém, a lábamon, ami a Blikkből, a sokat hordott pulóveremen, ami a sarki napilapból van és Károly bá’ árulja egy százasért, elfanyalodok. Felkapom a papírokkal teli táskát. Szakadáshang. Papírgyengeség járja át a karom, és akkor veszem észre, hogy a jobb vállamon megsárgult már a cikk, ami az Aranycsapatról szól, és olyan rengeteget forgattam. Sebaj, megyek táska nélkül, stoppolok a másik kezemmel, vagy egyszerűen hajtogatok magamnak egy bankót, egy olyan ízléseset, kaparós sorsjegyből, amit a térdem hajlatában találok. Tollat veszek elő, habozok a tinta miatt, hogy akkor mit, meg hova, meg folyni fog, majd laza mozdulattal egy ezrest firkantok magamra, a tinta jólesően járja át a rostjaim.

 

Búcsúzóul odaintek a drótszőrűnek, akit cserébe átjár a boldogság. Hirtelen mozdulattal megnyalja az arcom, és egy hatalmas kelést hagy maga után. Így biztos nem vesz majd fel senki, szitkozódom, belerúgok a drótszőrűbe, aki sírva arrébb rohan, hogy fogok így stoppolni, ordítok rá, mintha értené, mit tett. Leragasztom a sebet, majd azt mondom, műtét helye, a karomra meg, hogy balesetben vágta le egy vonat.

 

Hirtelen eszembe jut anyám. Anyám nem engedett sportolni, anyám nem engedett hócsatákba és a Balatonba sem. Anyám mindennapos programja az volt, hogy alaposan átnyálazott, mint egy soha ki nem nyitott, díszes könyvet, aztán bedugott az ágyamba, és rám zárta a vitrinajtót. Most előttem van anyám mosolygó képe, mikor épp kiveszi a kezemből a fagyit, a kólát és a narancslevet, inkább ismét átnyálaz, inkább ismét csak nézeget, mondja a magáét, édesen csordogáló, szép szavak áztattak el engem mindig, jövök rá, akkor is, mikor megérdemeltem volna a zivatart. És akkor ott, gyalog a főúton, mert stoppra hiába vár így, fél karral az ember, hirtelen elered az eső.

 

 

Magyar Boglárka 1999-ben született. Budapesten él, az ­ELTÉn tanul. Prózái eddig többek közt a FÉLonline.hu-n, Nincs Online folyóiratnál, A Vörös Postakocsiban és a Pannon Tükörben jelentek meg.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében