"hányszor vetődöm még ide?"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 8. (814.) SZÁM – ÁPRILIS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
hogyne.txt
Fehér Imola
„A vers lehetőség a tisztánlátásra” Beszélgetés Oláh András költővel
László Noémi
László Noémi versei
Száraz Miklós György
Egyszer fiúk, egyszer lányok
Guttmann Szabolcs
Mesék meséje épített környezetünkről (I.)
Luca Ștefan Ouatu
Luca Ștefan Ouatu versei
Szegő Márton
Feles
Magyar Boglárka
Reggeli
Körtesi Márton
Körtesi Márton versei
Werner Nikolett
Werner Nikolett versei
Codău Annamária
Hallgatás és paranoia
Kézdi Imola
Kézdi Imola versei
B. Mihály Csilla
B. Mihály Csilla versei
DOINA RUŞTI
A malom fantomja (Fantoma din moară) (részlet)
Papp Attila Zsolt
Nem minden gyógyítható
Francois Bréda
Színház és létezés (Fiinţă şi teatru) Részlet1
Biró Mónika-Anita
Vajon Nagyi Kolozsváron járt
Demeter Zsuzsa
Elkelne még egy télikabát
Jakabffy Tamás
Hangfelvétel-múzeum – 11.
MÁRTON EVELIN
Egy vizuális karanténregényről
 
Werner Nikolett
Werner Nikolett versei
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 8. (814.) SZÁM – ÁPRILIS 25.

A szobor árnyékában

 

 

A szobor árnyékában másképp

tükröződnek a város fényei,

ez is egy ilyen, hogyismondják:

szívdobbanással harmonizáló lüktetés.

Az ölelést nem fogják elfelejteni!

Mint az első csók emléke, megmarad.

Sok haszna nincs, inkább csak foglalja

a helyet, de kidobni nem szokás,

mint az érettségi blúzt vagy

az első találkozáskor viselt inget,

mert nem lehet tudni, mikor lesz rá

szükség és akkor úgy kell majd,

mint még két perc az ölelésben.

 

 

 

Nullával nem osztunk

            – nem, fiam, te sem!

 

 

Nem megy máshogy, csak

ha ünneplőbe öltöztetem

a szívem. Így várlak.

Közben a nyelvről tanulok:

ünneplőbe.

Aztán egy ponton megfeszül

a várakozás, súly nélkül

jössz át rajta.

Megtanítottál becsülni a nyelven.

Meg a kockás plédbe csavart

vasárnap délutánon.

Verset írok rólunk, nem hozzád,

nem magunkról,

egy nyelven.

Ketten táncolunk rajta

tisztes távolban egy-más-toll.

Miattad nem szokom le

a dohányzásról.

Miattam sem, majd miatta!

 

 

 

Padka avar alatt

 

 

Minden percet feldolgozok

utánad.

Előre fáj a szívem,

mert ami megtörténhet,

az megtörhet.

Kíváncsibb vagy nálam.

A pillangók még

csak lakást néznek.

Nem vásárolnak.

Igaz, idén szilveszterkor

bármi megtörténhet.

Autó a szegélyen,

vigyázz, az egy padka!

 

 

 

Csupa nagy a

 

 

a nők nehezen esnek teherbe

a férfiak könnyen teherbe ejtenek

a lányok nehezen nevelnek gyereket

a fiúk azt hiszik, hogy könnyű nevelni

 

 

 

Révfülöp

 

 

Fészket raktak a testbe,

ott tojásokat neveltek, este

mozgásnak indult a gyomor.

„Menjenek vagy maradjanak,

ajándék vagy szomorúság,

mind a kettő benne van.”

Reggelre fiókák röpködtek

az ablak alatt, szinte hallani.

Nem bánta a szív, dalos

madarak hangján örült!

 

 

 

Válás előtt, kapcsolat után, ismerkedés közben

 

 

Megnyugtat a beletörődés,

hogy négy sarka van az ágynak

és mindegyiken egy nő ül.

A férfiakért aggódnak,

mert a nők ilyenek, aggódnak

a férfiakért.

A férfiak meg.

Ezt ők jobban tudják,

nekem nem kenyerem.

 

 

Werner Nikolett 1994-ben született Pécsett. 2017-ben a Pécsi Tudományegyetem kommunikáció- és médiatudomány szakán szerzett diplomát. 2018-ban és 2019-ben Petri György-díjra jelölték. Prevenciós célú mesekönyve, a Leo Gekkó és a Padló világ 2018-ban jelent meg az Üveghegy Kiadó gondozásában.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében