Álom Meg-megcsillan a mű csincsilla bundasapka a fellegjáró fejemen. Ábrándos még a nyalóka is. Az őszi idő szorongós, csalóka. Vajon milyen szavakba öltözzek ma? Fahéj illatú álmomban, az illúzió angyala beszélt hozzám. Hirtelen felráztál. Mit képzelsz? Elcsépeltük Elcsépeltük a szerelmünk magjait. Búzám legyél, árpám s rozsom, mert nincs színház, s a mezőgazdaság is hanyatlik. A házárak az egekbe szöktek. Költözzünk egy csillagra inkább. Ott vessünk ágyat, arassunk sikert. Metamorf Metamorfondírozok: szépen, csendben érkeztél. Suttogva, szitálva, mint a köd, szerettél halálra. De jó volna, ha magammá változhatnék újra. Matematika te, szívemen csüngő! nagyot ugrik, és kékre tágul a tüdő. haláltáncot jár májunkban a részeg idő. összead és kivon a sors. de rám ne ronts: már rég nem osztok, ha te nem szorzol. Fázom fázom. nagy kortyokban iszom a forró véred. a házban meleg van, fő a harag a kályhán. elpárolog a mérgem, a szerelem, nagy hőfokon elég. éhesen dőlünk be egymásnak. Csak téged Csak téged ismerlek. És a káposztástészta receptjét. Főztem. És vártalak. Főztelek és vártam. Az idő puha tésztává főtt, az agyam káposztává. Te elpárologtál, pedig csak téged ismertelek. Lehazudtuk Lehazudtuk az álruhákat, és nyakunkba varrtuk egymást. Magas szabászat, haute couture. Díszként hordlak magamon, büszkén, ezüstszürke arccal a pamlagon heverve, diszkrét-esztelen, mert te vagy a potyajegy, divatjamúlt testemen. * Kávéillat Kávéillata van a titkodnak. Beszippantlak, és elvesztem a hidegvérem. Hisztérikus, majd balga és hallgatag leszek. De tovább hallgatlak. Egekig érnek a hegeink. Lehet jelenünk, ha már kimúltunk? Sántít sántít, de elszalad velünk a ló. vérszemet kapva, egymásra kacsintva kapunk hajba, s szitkok tüzében, szájunkba rágja magát a szerelem.
|
