"hányszor vetődöm még ide?"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 8. (814.) SZÁM – ÁPRILIS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
hogyne.txt
Fehér Imola
„A vers lehetőség a tisztánlátásra” Beszélgetés Oláh András költővel
László Noémi
László Noémi versei
Száraz Miklós György
Egyszer fiúk, egyszer lányok
Guttmann Szabolcs
Mesék meséje épített környezetünkről (I.)
Luca Ștefan Ouatu
Luca Ștefan Ouatu versei
Szegő Márton
Feles
Magyar Boglárka
Reggeli
Körtesi Márton
Körtesi Márton versei
Werner Nikolett
Werner Nikolett versei
Codău Annamária
Hallgatás és paranoia
Kézdi Imola
Kézdi Imola versei
B. Mihály Csilla
B. Mihály Csilla versei
DOINA RUŞTI
A malom fantomja (Fantoma din moară) (részlet)
Papp Attila Zsolt
Nem minden gyógyítható
Francois Bréda
Színház és létezés (Fiinţă şi teatru) Részlet1
Biró Mónika-Anita
Vajon Nagyi Kolozsváron járt
Demeter Zsuzsa
Elkelne még egy télikabát
Jakabffy Tamás
Hangfelvétel-múzeum – 11.
MÁRTON EVELIN
Egy vizuális karanténregényről
 
Kézdi Imola
Kézdi Imola versei
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 8. (814.) SZÁM – ÁPRILIS 25.

Álom

 

 

Meg-megcsillan

a mű csincsilla

bundasapka a

fellegjáró fejemen.

Ábrándos még

a nyalóka is.

Az őszi idő

szorongós, csalóka.

Vajon milyen szavakba

öltözzek ma?

Fahéj illatú

álmomban,

az illúzió angyala

beszélt hozzám.

Hirtelen felráztál.

Mit képzelsz?

 

 

 

Elcsépeltük

 

 

Elcsépeltük

a szerelmünk magjait.

Búzám legyél,

árpám s rozsom,

mert nincs színház,

s a mezőgazdaság

is hanyatlik.

A házárak az egekbe

szöktek.

Költözzünk egy

csillagra inkább.

Ott vessünk ágyat,

arassunk sikert.

 

 

 

Metamorf

 

 

Metamorfondírozok:

szépen,

csendben

érkeztél.

Suttogva,

szitálva, mint a köd,

szerettél

halálra.

De jó volna, ha

magammá

változhatnék

újra.

 

 

 

Matematika

 

 

te, szívemen csüngő!

nagyot ugrik, és

kékre tágul a tüdő.

haláltáncot jár

májunkban a részeg idő.

összead és kivon a sors.

de rám ne ronts:

már rég nem osztok,

ha te nem szorzol.

 

 

Fázom

 

 

fázom.

nagy kortyokban

iszom a forró véred.

a házban meleg van,

fő a harag a kályhán.

elpárolog a mérgem,

a szerelem,

nagy hőfokon elég.

éhesen dőlünk be

egymásnak.

 

 

 

Csak téged

 

 

Csak téged ismerlek.

És a káposztástészta

receptjét.

Főztem. És vártalak.

Főztelek és vártam.

Az idő puha tésztává főtt,

az agyam káposztává.

Te elpárologtál, pedig

csak téged ismertelek.

 

 

Lehazudtuk

 

 

Lehazudtuk

az álruhákat,

és nyakunkba

varrtuk egymást.

Magas szabászat,

haute couture.

Díszként hordlak

magamon, büszkén,

ezüstszürke arccal

a pamlagon heverve,

diszkrét-esztelen,

mert te vagy a potyajegy,

divatjamúlt testemen.

 

 

*

 

 

Kávéillat

 

 

Kávéillata van

a titkodnak.

Beszippantlak,

és elvesztem

a hidegvérem.

Hisztérikus, majd

balga és hallgatag

leszek.

De tovább hallgatlak.

Egekig érnek

a hegeink.

Lehet jelenünk,

ha már kimúltunk?

 

 

 

Sántít

 

 

sántít, de elszalad

velünk a ló.

vérszemet kapva,

egymásra kacsintva

kapunk hajba,

s szitkok tüzében,

szájunkba rágja magát

a szerelem.

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében