"hányszor vetődöm még ide?"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 8. (814.) SZÁM – ÁPRILIS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
hogyne.txt
Fehér Imola
„A vers lehetőség a tisztánlátásra” Beszélgetés Oláh András költővel
László Noémi
László Noémi versei
Száraz Miklós György
Egyszer fiúk, egyszer lányok
Guttmann Szabolcs
Mesék meséje épített környezetünkről (I.)
Luca Ștefan Ouatu
Luca Ștefan Ouatu versei
Szegő Márton
Feles
Magyar Boglárka
Reggeli
Körtesi Márton
Körtesi Márton versei
Werner Nikolett
Werner Nikolett versei
Codău Annamária
Hallgatás és paranoia
Kézdi Imola
Kézdi Imola versei
B. Mihály Csilla
B. Mihály Csilla versei
DOINA RUŞTI
A malom fantomja (Fantoma din moară) (részlet)
Papp Attila Zsolt
Nem minden gyógyítható
Francois Bréda
Színház és létezés (Fiinţă şi teatru) Részlet1
Biró Mónika-Anita
Vajon Nagyi Kolozsváron járt
Demeter Zsuzsa
Elkelne még egy télikabát
Jakabffy Tamás
Hangfelvétel-múzeum – 11.
MÁRTON EVELIN
Egy vizuális karanténregényről
 
MÁRTON EVELIN
Egy vizuális karanténregényről
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 8. (814.) SZÁM – ÁPRILIS 25.

Március 10-én nyílt a bukaresti Magyar Kulturális Intézet és a Román Nemzeti Szépművészeti Múzeum közös szervezésében, a fővárosi Műgyűjtemények Múzeumában Részegh Botond csíkszeredai képzőművész Becsomagolt hétköznapok/ Desene dintr-o axă îndepărtată című tárlata. A kiállítás anyaga,  77 tusrajz és 7 nagyméretű festmény, amelyeknek néhány reprodukciója a Helikon hasábjain is látható, negyven nap alatt készült el – a legelső rajz a karantén kezdeti időszakában, amikor még  reméltük, hogy a bezártság legfeljebb pár hónapig tart, utána visszatérhetünk a megszokott életvitelünkhöz. Időközben kiderült, hogy az újranyitás csak egy távolabbi jövőben képzelhető el, alkalmazkodnunk kell egyénként és közösségként is olyasmihez, amiről nagyon keveset tudunk. A kiállítás kurátora, Ana Negoiță szerint a grafikák és festmények egy műhely világjárvány alatti történéseiről szóló pszichológiai ­thriller forgatókönyvének képkockáiként értelmezhetők. Az alkotói térbe zárt szorongó, magányos művész paradigmája nem  feltétlenül a járványhelyzetben keletkezett, de az elmúlt év történései megváltoztatták a művésznek a közönséggel, illetve a nyilvános kiállítóterekkel szembeni kapcsolatát, az alkotói térrel szembeni viszonyát. A műhely ilyen körülmények között fizikai és szellemi karanténhellyé vált, hangulata sajátosan adaptálódik az új életdinamikához.

 

Hogyan fér meg 38 négyzetméteren három ember, hogyan élik meg azt, hogy beszűkült az életterük, hogy hirtelen olyan veszteségek érik őket, amelyekre nem lehetett felkészülni?  Egy régi szász szokás szerint hogyha a házastársak közötti nézeteltérések elmérgesedtek, összezárták őket egy szobába, ahol egyetlen ágy, asztal, szék, tányér, kanál és villa volt – ha sikerült egy hétig békében osztozniuk ezeken, a falu bölcsei úgy döntöttek, képesek a közös életre. A karantén és a világjárvány azonban ennél mélyebbre ásott az életünkben, lelkünkben, a személyes szabadság és élettér határain túl olyasmiket kérdőjelezett meg, amiket születésünktől fogva evidenciaként vettünk tudomásul. Normális volt az, hogy szeretteinket megöleljük, oda megyünk és akkor, amikor szükséges vagy ehhez kedvünk van. A járványhelyzet ezt a „rendet” eltorzította, félelmeket és rettegéseket hozott, átírta hétköznapjainkat, megváltoztatta emberi kapcsolatainkat, újra kellett értelmeznük azt, amit korábban társasági életről, utazásról vagy munkáról gondoltunk.

 

A képzőművész – más művészekhez hasonlóan – egyenlő mértékben igényeli az elvonulást, csendes szemlélődést, de az aktív jelenlétet is, a visszajelzést vagy visszaigazolást a közönség részéről. Részegh Botond „karantén-sorozata”  erről az átalakulásról  szól, a személyes, önéletrajzi kiindulóponton túl azt a zaklatottságot, bizonytalanságot tükrözi, amelyben élnünk, léteznünk, alkotnunk kell. A Becsomagolt hétköznapok vizuális karanténregényként is éretelmezhető, a művész perspektíváján keresztül nemcsak a kényelmetlenségről, frusztrációkról „olvasunk”,  hanem a reményről és derűről is, arról, hogy a bezártság hatására talán jobban figyelünk egymásra családon, párkapcsolaton belül, hogy az új helyzet más távlatokat, lehetőségeket nyithat.

 

Részegh Botond (sz. 1977, Csíkszereda) a bukaresti Képzőművészeti Egyetemen Mircia Dumitrescu grafikus osztályában diplomázott. Jelenleg a csíkszeredai Új Kriterion Galéria művészeti igazgatója. Az elmúlt években olyan rangos helyszíneken voltak egyéni kiállításai, mint például a temesvári Művészeti Múzeum, a kolozsvári Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál, a budapesti Várfok Galéria, a New York-i Gallery MC, vagy a bécsi Román Kulturális Intézet.

 

 

 

 


 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében